Keresztúri Bíró Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Keresztúri Bíró Pál (Bodrogkeresztúr, 1589[1] – Görgény,[2] 1655. december) református prédikátor, hitvitázó, jeles pedagógus.

Életrajza[szerkesztés]

Tanult Debrecenben, a felsőbb osztályokba 1599. november 28-án iratkozott be. Az itteni iskolára halála előtt jelentős összeget hagyott. Sárospatakon 1617-ben írta alá a kollégium törvényeit, ekkor lett úgynevezett tógátus deák, tehát teológus hallgató. 1620-ban a diákönkormányzat elnöke, korabeli elnevezéssel seniora lett. 1622-ben szülőfalujába ment rektornak. 1624-ben kezdte meg külföldi tanulmányútját, ekkor lett diákja a németországi Bréma főiskolájának. Innen még ebben az évben Hollandiába ment, augusztus 3-án a leideni egyetem anyakönyvébe vezették be nevét. A következő esztendőben Angliában tett hosszabb utazást, 1626 nyarán érkezett haza. 1627-ben újra külföldre indult, nem lehetetlen, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megbízásából, s június 29-én ismét a leideni egyetemre iratkozott be. 1629 késő nyarán tért haza, s ez év őszén a gyulafehérvári akadémia (Bethlen Gábor Kollégium) gimnáziumi tagozatának lett „fő schola mestere”, tehát vezető tanára.

1634 nyarától I. Rákóczi György fiainak nevelését irányította a fejedelem által létrehozott udvari iskolában (schola aulica), ahol a Rákóczi-fiúk együtt tanultak az erdélyi nemesség hasonló korú fiaival. 1640-ben a váradi főkapitánnyá kinevezett II. Rákóczi György udvari prédikátora lett, s ebben a tisztségben haláláig meg is maradt. Amikor II. Rákóczi György trónra lépett (1648), Keresztúri is a gyulafehérvári udvarba költözött, ahol ismét irányította az udvari iskolában folyó nevelést. Ekkor volt diákja Bethlen Miklós, aki önéletírásában részletesen tárgyalja Keresztúri pedagógiai módszerét.

Teológiájának jellemző vonása a református ortodoxia és a puritanizmus szintézise. A reformátori teológiai örökséget határozottan képviselte, de nem elégedett meg annak tételes ismeretével, hanem arra ösztönzött, hogy amit a tanítás magában foglal, az a keresztyén embernek személyesen végiggondolt és megküzdött élménye legyen. Méghozzá nem egyszeri, hanem folyamatosan megélt, Istennel való bensőséges élményben megragadott mindennapi gyakorlata. Igehirdetéseiben nem a prófétai hevület, hanem a puritán etikai szemlélet voluntarizmusa érvényesült. Azt hangsúlyozta, hogy a keresztyén ember életének spirituális aktivitásban kell eltelnie.

Hitvitázóként jezsuita ellenfeleivel szemben hittani és politikai téren vette fel a szellemi küzdelmet. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az I. Rákóczi Györgyöt és feleségét (Lorántffy Zsuzsanna) ért irodalmi támadásokra is válaszolt.

A humanizmusban gyökerező pedagógiájának általános jellemzője a szelídség, a testi fenyítés lehetőség szerinti elkerülése, a pozitív motiváció alkalmazása. Gyermekszemlélete elszakadt attól a középkori örökségtől, amely a gyermekben kis felnőttet látott. Pedagógusi gyakorlatában helyet kapott a jókedv, a humor, a játék a korban szokásosnál feltűnően tágabb keretek között. Ügyelt az érdeklődés felkeltésére és a figyelem folyamatos ébrentartására. Bethlen Miklós abban foglalta össze Keresztúri módszerének lényegét, amit Comenius is jelmondatául választott: Omnia sponte fluant, absit violentia rebus – minden magától folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak.

Az írás és az olvasás tanulását nem szakította szét, hanem párhuzamosan végeztette. Előbb magyarul ismerték meg diákjai az írást és az olvasást, és csak azután tanította a korban nélkülözhetetlen latin nyelvet. A nyelvtanításban a diákoknak annyi kínt okozó, túltengő, száraz szabályokat sulykoló grammatizálás helyett a beszédkészség fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Az elsők között volt, ha nem a legelső, aki modern nyelvek alapjait is tanította a rábízott tanulóknak. Ebben világos koncepció érvényesült, amennyiben a szomszéd népek és az európai „művelt nemzetek” nyelvét oktatta, illetve oktatását kezdeményezte az iskolában (román, lengyel, török, német, francia, s talán angol is). Gyakorlati pedagógiájában felismerhető az empirizmus hatása.

Keresztúri pedagógiája – teológiájához hasonlóan – szintetikus jellegű volt, magában foglalta a kortárs európai törekvések legfontosabb jellemzőit.

Művei[szerkesztés]

  • Christianus lactens. Gyulafehérvár, 1637.
  • Csecsemő keresztyén. Gyulafehérvár, 1638. (Az előbbi magyar nyelvű változata.)
  • Felserdült keresztyén. Várad, 1641.
  • Talio. 1642. (Név nélkül. A fejedelem rendeletére megsemmisítették.)
  • Lelki legeltetés. Várad, 1645.
  • Mennyei társalkodás. Várad, 1646.
  • Rákóczi Zsigmond keresztelési prédikációja. Várad, 1647.
  • Egyenes ösvény. Várad, 1653.
  • Pápisták méltatlan üldözése a vallásért. Hely nélkül, 1643. (Szerzősége vitatott.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594? - 1655). Sárospatak, 2001. (ISBN 963-440-461-8)
  • Petrőczi Éva: Keresztúri Pál prédikációja Rákóczi Zsigmond keresztelőjén 1647-ben = Idővel paloták… Magyar Udvari kultúra a 16-17. században, szerkesztette G. ETÉNYI Nóra, HORN Ildikó, Balassi Kiadó, Budapest, 2005, 399-415. (ISBN 963-506-647-3)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története, 160 old.
  2. Talán Kisgörgény