Tobozmirigy
| Tobozmirigy | |||
| |||
 | |||
| Tobozmirigy elhelyezkedése az agyban pirossal jelölve. | |||
| Latinul | Glandula pinealis | ||
| Gray Anatómiája | 276, 1277 | ||
| Artériák |
Hátsó agyi artéria (arteria cerebri posterior) | ||
| MeSH: Pineal+gland | |||
A tobozmirigy (más néven: epifízis vagy toboztest; angolul: Pineal gland; latinul: Glandula pinealis) a köztiagy-középagy határán található belső elválasztású mirigy. Tobozhoz hasonlító alakjáról kapta a nevét. A tobozmirigy az epitalamuszban található.
Fő feladata a melatonin hormon termelése, amely nagyban befolyásolja az ember alvás-ébrenlét ciklusát, így a tobozmirigy felelős az ember „biológiai órájáért”. További funkciói tudományosan a mai napig nem egyértelműen tisztázottak.[1]
Tobozmirigy a kultúrában[szerkesztés]
A hindu, buddhista és ezoterikus irodalom fontos szerepet tulajdonít neki. E szerint ez a mirigy az átlagembernél csökevényes, szunnyadó állapotban van, de a valódi mestereknél tökéletesen cselekvő állapotban működik. Az indiai mesterek Siva szemének is nevezték, míg Descartes a lélek székhelyének nevezte.[2] Az iratok alapján a különböző agyrészekkel és a homlok közepén kifejlődő harmadik szemmel is fontos kapcsolata van és az okkult (pszichikai) erők kifejlődéséhez feltétlenül szükséges cselekvőképessé tenni. Hatásossá tételének két útja: a rendszeres meditáció és a pránikus kísérlet. Az utóbbi pránájáma jógihelyzetben, amikor a gyakorló felhúzza a pránát a hátgerinc mentén a tobozmirigybe. [2]
Jegyzetek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pineal gland című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 526. o. ISBN 963-9257-17-6
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
