Harmadik szem (ezoterika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
9-10. századi kambodzsai Siva-fej a homlokán a harmadik szemmel

A harmadik szem (más néven a belső szem) egy misztikus metafizikai és ezoterikus fogalom utalva arra a láthatatlan szemre, amely a nem fizikai érzékelésért felelős. Elsősorban a hindu és buddhista irodalomban, a teozófiában, a New Age irányzatban és az ezoterikus irodalomban fellelhető fogalom. A kifejezést nyugaton Lobsang Rampa (1910-1981) misztikus szerző tette népszerűvé, akinek The Third Eye (A harmadik szem) című műve (1956) nemzetközi siker lett.

A harmadik szem a kundalini-jógában a hét csakra közül a hatodik. Ezentúl számos keleti gyakorlat és harcművészet (zen, csikung, aikidó stb.) összpontosít a meditációjában a harmadik szemre. [1]

A leírások alapján a homlok közepén, a szemöldökvonal felett helyezkedik el és a magasabb tudatossággal áll kapcsolatban. Néha a tobozmiriggyel hozzák kapcsolatba. Az okkultisták alapján a pszichikus és paranormális erők kapuja. E szerint megnyitásával gyakran jár együtt a tisztánlátás, a (vallási) víziók, a jövő ismerete, a testen kívüli élmények stb. Rajta keresztül kapcsolódik az egyén tudata a fenti világhoz, az intuícióhoz, rajta keresztül áramlik be az információ a magasabb rendű világból. Azok az emberek, akik spirituálisan fejlettek, és képesek a harmadik szemüket használni, a történelemben úgy is ismertek voltak, mint látók, vagy a vallásokban mint risik vagy próféták.

Az ókori ind filozófiai gyűjteményben, az Upanisadokban az emberi lény úgy van leírva, mint egy város tíz kapuval: 9 testnyílás: 2 szem, 2 orrlyuk, 2 fül, száj, az urethra, az anus, a tizedik kapu pedig a belső szem. [2]

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Third eye című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona, 1994, ISBN 9638258179