Alvinczi Péter (bíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alvinczi Péter
Született 1639[1]
Elhunyt 1701. február 26. (61-62 évesen)[1]
Foglalkozása bíró

Alvinczi Péter (borbereki) (? – Borberek, 1701. február 26.) nádori bíró, az erdélyi fejedelmi birtokok és adójövedelmek főfelügyelője, fejedelmi táblabíró.

Élete[szerkesztés]

Alvinczi Péter (1570–1634) református hitvitázó unokája volt. 1681. június 10-én nádori bíróként említik a törvényekben. 1681-ben főszerepe volt a „jus ligatum” eltöröltetésében. 1684-ben tizedbérlői állomásáról lemondva, élete végéig bírói minőségben dolgozott. Végrendeletét 1699. november 25-én Küküllőgálfalván írta. A temetésén Váralyai Dániel szászvárosi első pap búcsúztatta.

Verestói György második Werbőczy Istvánnak, vagy magyar Lükurgosznak nevezi. Erdélynek a Habsburg-ház fennhatósága alá adásakor sokáig időzött az udvarnál az okiratok szerkesztése miatt. Alvinczy ezek alapján készítette el 23 pontból álló első Emlékiratát, mely 1692. szeptember 3-án lett beadva. Ezt követte 1693. január 3-án jelentősen megrövidített második; majd március 14-én az elsőnél nem rövidebb harmadik, melyekre a felség által adott feleletek, együttes néven, Erdély diplomatikájában és törvényhozási történetében Alvinczi-féle királyi határozatok (Alvincziana resolutio) néven ismertek.

Az Aranka-gyűjteményből gróf Mikó Imre ajándékából az Erdélyi Múzeum-Egyesület birtokába jutott az Erdély visszacsatolására vonatkozó gyűjteménye, melyet a Magyar Tudományos AkadémiaMonumenta Hungariae Historica Diplomatarium"-a XIV. és XV. köteteiben adott ki:

Diplomatarium Alvinczianum". Alvinczi Péter okmánytára (1685–1688.) Közzé tette Szilágyi Sándor. Két kötet Pest, 1870. I.II. Ennek folytatása, a III. kötet. 1887-ben jelent meg Gergely Samu és Pettkó Béla szerkesztésében. III.

Források[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00232.htm, Alvinczi Péter, 2017. október 9.