Magyar logicatska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyar logicatska
mellyet a kitsindedek számára irt Apatzai Janos

Szerző Apáczai Csere János
Megírásának időpontja 1653 előtt
Első kiadásának időpontja 1654
Nyelv magyar

A Magyar logicatska vagy korszerűsített helyesírással Magyar logikácska Apáczai Csere János (1625–1659) erdélyi pedagógus, filozófus, református teológus valószínűleg 1653 előtt, Petrus Ramus 1555-ös dialektikai munkája alapján összeállított, majd 1654-ben Gyulafehérvárott kiadott munkája, az első magyar nyelvű logikai összefoglalás.

Keletkezése[szerkesztés]

A könyvhöz fűzött szerzői előszóból világosan kiderül, hogy Apáczai a Magyar logicatskát, valamint az annak függelékeként kinyomtatott Fortius-féle erkölcsi összefoglalást még hollandiai tanulmányai során (1648–1653) írta.[1] A filológiai elemzések alapján a könyv kézirata valószínűleg az 1653 elején megkezdett Magyar encyclopaedia előtt elkészült, de feltehető, hogy Apáczai a logikai tételeket illusztráló példákat már csak 1654-ben dolgozta be a Magyar logicatskába. Bán Imre, az Apáczai-életmű monográfusa úgy vélte, hogy a könyv szerzője eredeti szándéka szerint a Magyar encyclopaediához készített jegyzet lehetett.[2]

Apáczai miután 1653-ban hazatért Erdélybe és a gyulafehérvári kollégium osztálytanára lett, felvilágosult puritánus és karteziánus nézeteivel és tenniakarásával már 1653. novemberi beköszöntő beszédével kivívta maga ellen a konzervatív világi és egyházi nagyságok haragját. Talán ez lehetett az oka, hogy mintegy védekezésképpen 1654-ben sietősen hozzáfogott logikai kompendiuma kiadásának, a könyvet pedig II. Rákóczi György fejedelem akkor kilencéves fiának, Rákóczi Ferencnek ajánlotta.[3]

Tartalma[szerkesztés]

A nyolcadrét alakú kis könyv teljes címe Magyar logicatska, mellyet a kitsindedek számára irt Apatzai Janos. Apáczai megjelölte könyvének forrását: Petrus Ramus, a 16. században élt, az arisztoteliánus formalista logikával és a skolasztikával szembeszálló, a valóság megismerését hirdető francia humanista 1555-ben kiadott dialektikai összefoglalása. A 19–20. század szövegkritikai elemzései ezt visszaigazolták: Apáczai a könyv szerkezetében, de az egyes fogalmak meghatározásában is Ramus gondolatmenetét követte. Forrásától csupán annyiban tért el, hogy az egyes tételek szemléltetésére a gyermeki elme számára is könnyen megérthető példákat hozott fel.[4] Ezek nyelvezete megerősíti, hogy Apáczai valóban az oktatásban bevezetendő tankönyvnek szánta logikai kompendiumát.[5] A szövegkritikai elemzések arra is rámutattak, hogy a Magyar logicatskának előbb el kellett készülnie, mint a Magyar encycloplaedia feltehetően 1653 elején írt dialektikai és logikai fejezetének; utóbbi szövegében ugyanis kimutatható, hogy Apáczai a ramista logika tételeit már nem közvetlenül Ramustól, hanem William Ames tolmácsolásában vette át.[6]

Az ok (causa) az, melytől vagyon valamely dolog. Minek okáért ez kútfeje minden tudománynak: úgy, hogy többet nem tudsz jól, hanem csak aminek okát tudod adni.

Apáczai: Magyar logicatska, 1654

A könyv szerkezetében tehát forrását, Ramust követi: elsőként a logikai alapfogalmakról és ontológiai összefüggésekről (Apáczainál tekintetek) ad számot, majd az ítélet ismérveit (tekintetek egybefoglalása) veszi sorra, hogy végül a következtetés (bérekesztés) természetét vázolja fel.[7] Apáczai szemléltetőpéldáiból világos, hogy könyvét valóban gyermekeknek szánta, így például: „A finis az, amiért a dolog vagyon, mint azért csinálja a gyermek a pennát, hogy írjon vele, azért viszen kenyeret az oskolába, hogy megegye, azért fizet a mesterének, hogy tanítsa.” Ezek a magyarázatok egyszersmind arra is rávilágítanak, hogy noha Apáczai a descartes-i racionalizmus egyik első és leglelkesebb magyar követője volt, mégsem vette észre és küszöbölte ki azokat a formális logikai elemeket, amelyek már kora kartezianizmusával is összeegyeztethetetlenek voltak. Ugyanakkor a ramista logika átvétele akár egy átgondolt döntés eredménye is lehetett Apáczai részéről. Annak a felismerése, hogy a berögzült gondolkodásmóddal, a teológiai dogmatizmussal való szembeszállásra a száz évvel korábban élt Ramus materialisztikus logikájának meggyökereztetése a fontolva haladás eszköze lehet.[8]

Hatása[szerkesztés]

Apáczai logikai traktátumát a 18. század literátusai is jól ismerték, említette Bod Péter, Weszprémi István, Horányi Elek, Wallaszky Pál és Benkő Ferenc. A 19. század filológusai címről szintén ismerték a művet, de példányairól nem tudtak. Szabó Károly fedezte fel egy példányát 1862-ben a marosvásárhelyi református kollégium könyvtárában, majd Szabó Samu ismertette a Budapesti Szemle egyik 1863-as számában.[9] A Marosvásárhelyről előkerült példány jelentősége, hogy 1680-as évekbeli tulajdonosa a könyvbe kötött írólapokra a Magyar logicatska és a Magyar encyclopaedia alapján magyar–latin logikai szószedetet készített – ami Apáczai könyvének használatáról vall.[10]

A Magyar logicatska szerzője mindennemű előzmény nélkül, elsőként készített magyar nyelvű logikai összefoglalást. Nyelvi szempontból az Apáczai által alkotott logikai műszavak nem mindig következetesek, a szöveg olvasása és megértése a mai kor embere számára itt és a Magyar encyclopaediában is nagy nehézségekkel jár. Szóalkotási bizonytalanságait jelzi, hogy ugyanarra a latin terminusra más és más magyarítást használt a két könyvben, például a tagadás a Magyar Encyclopaediában már elvétel.[11] Mindezek ellenére 1654-ben kiadott munkája a magyar logika méltó nyitánya, Apáczai szóalkotásainak egy része időtállónak bizonyult, ma is a logikai terminológia részét képezi.[12]

Újrakiadásai[szerkesztés]

  • Magyar logikácska és egyéb írások. Bev., vál. és jegyz. Szigeti József. Bukarest: Kriterion. 1975. = Téka,  
  • Magyar logikácska és egyéb írások. Bev., vál. és jegyz. Szigeti József. [2. kiad.]. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 2001. = Téka, ISBN 973-26-0637-1  

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bán 1958 :423.; Fábián 1975 :78., 133.; Orosz 2003 :56.
  2. Bán 1958 :423. A szemléltetőpéldák, de akár a Magyar logicatska későbbi keletkezését valószínűsíti Apáczai saját szavai ellenében: Gál 2004 :106.
  3.  A könyv ajánlása: Bán 1958 :421., 423.; Orosz 2003 :56.
  4.  A könyv formátuma: Bán 1958 :422. • Ramus mint forrás: Bán 1958 :423.; Szigeti 1975 :351.; Orosz 2003 :56. • Szemléltetés: Bán 1958 :423–426.
  5. Bán 1958 :426.; Fábián 1975 :78., 133.
  6. Bán 1958 :423.; Szigeti 1975 :351.
  7. Bán 1958 :424.; Fábián 1975 :133.; Gál 2004 :107.
  8. Apáczai 1654 :38. • Ramista logika és kartezianizmus: Bán 1958 :425.; Szigeti 1975 :353.; Gál 2004 :106–107
  9. Bán 1958 :421. • Szabó Samu ismertetése: Bán 1958 :27. (72. sz. jegyzet), 422.
  10. Bán 1958 :422., 427., 545.
  11. Gál 2004 :108–110., 113.
  12. Gál 2004 :114.

Források[szerkesztés]

  • Bán 1958: Bán Imre: Apáczai Csere János. Bibliogr. V. Molnár László, kísérő tanulmány Bitskey István. Budapest: Akadémiai. 1958. = Irodalomtörténeti Könyvtár, 2.  
  • Fábián 1975: Fábián Ernő: Apáczai Csere János: Kismonográfia. Kolozsvár-Napoca: Dacia. 1975. = Kismonográfiák,  
  • Gál 2004: Gál László: Apáczai logikai terminológiája. In Magyarul megszólaló tudomány: Apáczai enciklopédiájának ösztönzése és példája a magyar tudományos nyelv és stílus megteremtésében. Szerk. Péntek János. Budapest: Lucidus. 2004. 105–114. o. = Kisebbségkutatás Könyvek, ISBN 963-9465-22-4  
  • Orosz 2003: Orosz Lajos: Bevezetés: Apáczai Csere János pedagógiai öröksége. In Apáczai Csere János válogatott pedagógiai művei. Összeáll., bev., jegyz., a latin szövegeket ford. Orosz Lajos. 3. jav., bőv. kiad. Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. 2003. 5–82. o. ISBN 963-9315-63-X  
  • Szigeti 1975: Szigeti József: Apáczai logikájának időszerűsége. Korunk, XXXIV. évf. 5. sz. (1975) 351–355. o. Hozzáférés: 2019. jan. 27.