Kartezianizmus
A kartezianizmus René Descartes francia filozófusnak és követőinek a filozófiai tanítása. A kartezianizmusra jellemző a racionalizmus minden más fölé emelése. Széles körben elterjedt Németországban, Hollandiában, Olaszországban. Továbbfejlesztve máig fennmaradt. Lényegében kiállás a racionalizmus, a „világosság és érthetőség” mellett. A kartezianizmus négy különböző irányban fejlődött, egyike az okkazionalizmus. A kartezianizmust jellemzi a tudat önbizonyosságából történő kiindulás (cogito ergo sum, azaz gondolkodom, tehát vagyok), a test és a lélek szigorú dualizmusa és a racionalista matematikai módszer. Magyarországi követője Apáczai Csere János volt.
Források[szerkesztés]
- Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár II. (H–M). Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1992. ISBN 963-05-6421-1
További információk[szerkesztés]
- A kartezianizmus négyszáz éve; szerk. Csejtei Dezső, Dékány András, Laczkó Sándor; Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány, Szeged, 1996 (Ész, élet, egzisztencia)
- Edmund Husserl: Karteziánus elmélkedések. Bevezetés a fenomenológiába (ford., utószó, jegyz. Mezei Balázs), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2000 (Mesteriskola), ISBN 9789639165458
- Lélek és elme a kartezianizmus korában. Elmefilozófiai szöveggyűjtemény; szerk. Schmal Dániel; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Bp.–Szeged, 2010 (Rezonőr)
- Jean-Luc Marion – kartezianizmus, fenomenológia, teológia; szerk. Sylvain Camilleri, Takács Ádám; Gondolat, Bp., 2012 (A Francia Intézet filozófiai füzetei)
- Schmal Dániel: A kezdet nélküli kezdet. Descartes és a kartezianizmus problémája; Gondolat, Bp., 2012
