Bod Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bod Péter
Bod Péter portré.jpg
Született
1712. február 22.
Felsőcsernáton
Elhunyt
1769. március 2. (57 évesen)
Magyarigen
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Enyedi Mária (1748–1750)
Bányai Zsuzsanna (1751–)
Gyermekei Kata (1750), Zsigmond (1751), Mária (1753), Pál (1755), Zsuzsanna (1757), N.n. (1760), Péter (1761), Júlia (1763), Elek (1767)
Szülei Bod Márton és Sólyom Eufrozina
Foglalkozása református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, író
Iskolái nagyenyedi református kollégium, leideni akadémia
Halál oka agyi érkatasztrófa
Írói pályafutása
Irodalmi irányzat barokk
Első műve Szent irás' értelmére vezérlő magyar leksikon
Fontosabb művei Magyar Athenas
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bod Péter témájú médiaállományokat.

Bod Péter (Felsőcsernáton, 1712. február 22.Magyarigen, 1769. március 2.[* 1]) református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, történész, író; „a késő-barokk évtizedek legnagyobb magyar tudósa.”[1] Széles körű gyűjtőmunkával és levelezéssel, magyar és külföldi történetírók munkájának tanulmányozásával arra törekedett, hogy egyházának és szűkebb hazájának kulturális hagyatékát összegyűjtse. Sokoldalú tudományos munkássága kiterjedt a teológiára, egyházjogra, egyháztörténetre, történelemre, nyelvtudományra és irodalomtörténetre; Orbán Balázs „Erdély nagyérdemű Kazinczyjának” nevezte.[2] Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű egyháztörténet (Az Isten vitézkedő anyaszentegyházának históriája) és az ünnepek eredetéről, megtartásának módjáról szóló első magyar nyelvű munka (Szent Heortokrátes). Az irodalomtörténet szempontjából legfontosabb műve a Magyar Athenas című, 1766-ban megjelent lexikon, amely több mint ötszáz magyar írót mutat be.

Életútja[szerkesztés]

Családja és gyermekkora[szerkesztés]

A Bod család nemesi címere

Köznemesi, szegénysorsú székely családból származott; dédapjának, Bod Pálnak I. Rákóczi György adományozott nemességet 1640-ben. Apja, Bod Márton részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, és a szatmári béke megkötése után házasodott össze Sólyom Eufrozinával, feltorjai Sólyom István lányával. Házasságuk első éveiben nem rendelkeztek saját házzal, ezért egy rokon özvegyasszonynál laktak. Az elsőszülött Pétert 1718-ban beíratták a helyi református iskolába Szatmári Gábor rektor keze alá, de tanulását hamar meg kellett szakítania az abban az évben bekövetkezett ínség miatt. A következő évben apja és négy testvére közül kettő elhalálozott a vidéket pusztító pestisjárványban. 1721-ben anyja újból férjhez ment, és ettől az évtől kezdve Péter ismét járhatott az iskolába, azonban nehezen haladt a tanulásban, mert nevelőapja – aki inkább gazdának nevelte volna, mint tanult embernek – tavasszal és nyáron a gazdaságban dolgoztatta.[3]

Tanulmányai[szerkesztés]

1724-től a nagyenyedi kollégiumban tanult; az oktatásért és a szállásért nem kellett fizetnie a főiskolának, az ennivalóért szolgaként dolgozott egy gazdag diák mellett. 1726-ban megbetegedett, ekkor egy helybéli özvegyasszony, Horváth Istvánné Bán Sára vette pártfogásába, és az ő segítségével fejezte be alsó osztályos tanulmányait 1728-ban. Támogatójának halála miatt állás után kellett néznie; így került 1729-ben Felsőbányára[* 2] tanítónak, ahol áprilistól három évet töltött el. A tanítás mellett maga is tanult: megismerkedett a héber nyelvvel és a teológiával, bővítette latin és görög ismereteit.[4]

A nagyenyedi kollégium

Miután pénzt és ruhát szerzett, hogy tanulását folytathassa, 1732. május 8-án ismét beiratkozott a nagyenyedi tanulók közé. Bölcseleti tanulmányaiban Vásárhelyi Tőke István, a teológia terén Szigeti Gyula István volt vezetője, a nyelvtanulást pedig önerőből folytatta. 1733-ban Tűri Mihálynak, a kollégium gazdatisztjének fiát tanította étkezés ellenében, Bethlen Kata grófnőtől pedig évi harminc forint támogatást kapott. 1736-ban könyvtáros, majd 1737-ben a héber nyelv segédtanára lett. A könyvtárosság „sok vesződséget” okozott VI. Károly császár havasalföldi hadjárata idején, amikor a könyveket biztonságba kellett helyeznie. Nagyenyedi tanársága idején fordította le – Szigeti püspök és öt református főúr 1738-ban történt letartóztatásának hatására – Kocsi Csergő Bálint latinul írt emlékiratát a gályarabságot szenvedett protestáns papok meghurcoltatásáról.[5]

A leideni akadémia

1739-ben a szászvárosi egyházközség meghívta iskolaigazgatónak és a szék jegyzőjének; ezt nem fogadta el, mert lelkésznek készült, és külföldi tanulmányokat is akart végezni, annak ellenére, hogy a külföldről visszajött protestáns papokra a hatóságok bizalmatlansággal tekintettek. Tanárai, Ajtai Mihály és Borosnyai Nagy Zsigmond tanácsára megpályázta a leideni akadémia(wd) két ösztöndíjának egyikét. A Szigeti Gyula István püspök, az iskola professzorai és gondnokai által írt ajánlólevéllel – mely szerint Bod Péter „méltónak ítéltetett, hogy szép tudományára, s kiváltképpen ritka szelíd, alázatos, kegyes és feddhetetlen erkölcsére nézve a külső országokon lévő academiákra tudományának öregbítése végett kiküldetnék és ottlévő nevezetes alumniával is felsegíttetnék” – adományokat gyűjtött, és 1739. április 23-án Bereczki József nevű diáktársával útnak indult. Több mint száz napig tartó utazásuk, melynek során a protestáns egyház támogatta őket, augusztus 6-án ért véget. Augusztus 23-án sikeresen felvételizett a Statencollege(wd) teológiai kollégiumba, 26-án beiratkozott az egyetemre, és három évig keleti nyelveket, ókori zsidó és görög történelmet, a héber biblia, a Septuaginta és Homérosz értelmezését, hittant és a heidelbergi káté magyarázatát, teológiát, rendszeres teológiát, egyháztörténetet(wd), vallástanítás módszertanát, egyházi szónoklattant, bölcseletet tanult. Ezeken kívül látogatta a jogi, természettudományi, anatómiai, kémiai és csillagászati elődásokat is. Tanulmányai befejezésekor az akadémia tanárai dicséretekkel teli bizonyítványokkal látták el. 1743. július 29-én indult haza; 7 mázsányi könyvesládát már korábban előreküldött.[6]

Olthévízi szolgálata[szerkesztés]

A hévízi Haller–Kálnoky kastély, Bethlen Kata lakhelye

1743. november 29-én érkezett vissza Nagyenyedre, ahol üzenet várta, hogy gróf Teleki Józsefné gróf Bethlen Kata udvari papjának hívta meg. Nemsokára pártfogójához ment Hévízre, és 1743. december 29-én elkezdte szolgálatát. Udvari lelkészként hétköznapokon reggel és este könyörgéses istentiszteletet tartott, vasárnapokon délelőtt és délután egyházi beszédet mondott, szükség esetén temetett is. 1744. június 15-én a nagybaconi köz-zsinaton papi vizsgát tett, és 17-én fölszentelték. 1746-tól fogva a hévízi egyházközségben is ő végezte a lelkészi szolgálatot. Hivatali teendői mellett szabad idejét az írásnak szentelte; ebben nagy segítségére volt a grófnő könyvtára. A grófnő buzdítására írta meg első nagyobb művét, a Szentírás értelmére vezérlő magyar leksikon-t. Ugyanebben az időszakban születtek A szent bibliának historiája és Szent Júdás Lebbeus apostol levelének tanításokban foglalt magyarázatja című művei is. A grófnő házában ismerkedett meg Cserei Mihállyal, akit Históriájának megírására buzdított. Számos főúri ismerősre is szert tett a Bethlen, Teleki, Bánffy, Gyulay, Kendeffi, Barcsay, Kemény családok tagjai közül, akik utóbb, Bethlen Kata halála után támogatták műveinek kiadását. 1748. február 29-én pártfogója javaslatára eljegyezte Enyedi Máriát, Enyedi Sámuelnek, III. Konstantin havasalföldi fejedelem erdélyi jószágigazgatójának a lányát, és március 19-én összeházasodtak.[7]

Magyarigeni szolgálata[szerkesztés]

A magyarigeni református parókia

1749. szeptember 9-én[* 3] báró Inczédi József ítélőmester útján a magyarigeni egyházközség meghívta papjának annak ellenére, hogy ez nem nyerte el Borosnyai Lukács János püspök és a református konzisztórium(wd) tetszését. Bethlen Kata elengedte udvari lelkészét, aki először habozott, mert nem akart hálátlan lenni, de végül a grófnő, Teleki László és Váradi Horváth András rábeszélésére elfogadta az állásajánlatot. December 5-én[* 4] foglalta el új állomáshelyét, ahol haláláig megmaradt. 1750. február 3-án született Kata nevű lánya; a szülésben legyengült anya ugyanabban az évben június 9-én tüdőbajban elhunyt, és a kislányt gróf Bethlen Kata fogadta magához.[8]

Egy évi özvegység után 1751. február 9-én eljegyezte (Söveges) Bányai István református lelkész Zsuzsanna nevű lányát, és március 9-én összeházasodtak. Nyolc gyermekük született, akik közül csak hárman, Péter, Juliánna és Elek érték meg a felnőttkort. Magyarigeni papságának kezdetén közelebbi kapcsolatba került gróf Teleki Lászlóval, aki egyik fiát, Józsefet három évre (1753—1755) hozzá küldte Magyarigenbe bölcseletet, teológiát és történelmet tanulni. 1755-ben a marosvásárhelyi református kollégium teológiai tanszékére hívták az elhunyt Técsi Sámuel helyére, de nem akart tanári pályára lépni. Magyarigeni papsága első tíz évében új munkája nem jelent meg; ebben az időszakban anyagot gyűjtött későbbi műveihez a gyulafehérvári káptalanban, és kiterjedt levelezést folytatott magyarországi tudósokkal (például Bányai István, Helmeczi István, Weszprémi István, Ráday Gedeon). Ráday Gedeonnak 1756. szeptember 20-án írt levelében fogalmazta meg a magyar tudós társaság megalakításának eszméjét. Ugyanakkor kapcsolatot tartott volt professzoraival és svájci teológiai tanárokkal is.[9]

Egyházi tisztségviselése[szerkesztés]

1755-től kezdve, amikor részt vett és prédikált a dévai országos zsinaton, rendszeresen szerepelt az egyházi közéletben. 1758. január 11-én a gyulafehérvári egyházkerület rendes jegyzőjévé választották. Ebben a tisztségében fegyelmi és házassági ügyekben kellett bíróként vagy előadóként közreműködnie; a munkájához szükséges egyházjogi kézikönyveket ő maga írta meg. 1760-ban az erdélyi református egyházkerület főjegyzőjének jelölték, de a szavazáson alulmaradt Zágoni Aranka György széki esperessel szemben. Hivatali teendői és gyakori betegeskedése ellenére nem hagyott fel a tudományos munkával: ebben az időszakban jelent meg a Szent Hilárius, valamint két egyháztörténeti jellegű munkája, Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza … historiája és a Szent Heortokrátes. Műveinek kiadását javarészt saját maga finanszírozta lelkészi fizetéséből, kisebb részben főúri támogatók segítették.[* 5][10]

1765-ben másodszor is főjegyzővé jelölték, de a szavazatok többségét Dézsi Lázár György kapta. 1766. januárban azt a feladatot kapta, hogy írja össze a református sérelmeket, amelyeket a római katolikus egyházat pártoló Habsburg-uralom okozott.[* 6] A tapasztaltak hatása Smirnai Szent Polikárpus című művében jelentkezett, amelyben a „reformáta igaz vallást” vette védelmébe a katolicizmussal szemben, és az ebben az évben elkészült, a következő évben megjelent Magyar Athenas-ban is visszaköszönt ez a szemlélet. 1767-ben a kézdivásárhelyi zsinaton – amikor a konzisztórium erőteljesen kiállt mellette, fontosabbnak tartván a jelölt felkészültségét és alkalmasságát, mint a hagyományosan figyelembe vett esperesi tisztséget és életkort – mindössze három ellenszavazattal főjegyzővé választották, a püspökség utódlási jogával. Ebben a minőségében részt vett az egyház javára tett alapítványok ügyeinek intézésében, és ismét megbízták a református sérelmek jegyzékbe szedésével. Miután a jelentést a nagyszebeni főegyháztanács szeptemberben megtárgyalta, és a főkormányszék elé terjesztette, a felekezet helyzete némileg javult. A köztisztségből adódó teendői mellett ebben az évben adta ki az Erdélyi Féniks-et, amelyben Misztótfalusi Kis Miklósnak állított emléket, illetve az iskolai használatra szánt Dictionarium latino-hungaricum-ot.[11]

Utolsó éve és halála[szerkesztés]

Az 1912-ben állított síremlék

1768-ban egyre többet betegeskedett; a hivatali utazások és a megfeszített tudományos munka legyengítették, ráadásul egy baleset során, amelyet április 9-én a szőlőmunkálatok során szenvedett el, rengeteg vért vesztett. Ősztől ágyban fekvő beteg lett, a mellhártyagyulladás tünetei mutatkoztak rajta. 1768. november 24-én egy királyi leirat elrendelte a Smyrnai Szent Polikárpus és a Magyar Athenas lefoglalását és használatuk megtiltását, mivel azok a római katolikus egyházat támadták; talán az ebből származó rosszkedve is hozzájárult egészségének hanyatlásához. Az ügyről a gubernium a főegyháztanácstól kért jelentést, amely 1769. január 29-i ülésén „Istenben boldogult”-ként említette Bod Pétert, feltehetőleg azért, hogy ne tegyék ki meghurcoltatásnak. Március 2-án hunyt el, 57 éves korában; egyes adatok szerint agyvérzést kapott, amikor a királyi leiratot felolvasták neki. Temetését március 12-én tartották, ahol Dézsi Lázár György püspök mondott beszédet. 1899-ben a sírhelyét ismeretlennek tartották, azonban 1912-ben a még életben levő leszármazottak segítségével sikerült megállapítani a helyet. Születésének 200. évében, 1912. szeptember 27-én Bod Péter és négy elhunyt gyermekének holttestét exhumálták, és a református templom mellett ünnepélyes körülmények között újra eltemették, és a sírt emlékoszloppal jelölték.[12]

Munkássága[szerkesztés]

Irodalomtörténet[szerkesztés]

A Magyar Athenas címlapja

Irodalomtörténeti munkásságának első megnyilvánulása Bethlen Kata könyvtárának jegyzékbe foglalása (1747, illetve 1752); ebből az anyagból utóbb egyes részleteket szó szerint átvett a Magyar Athenas-ba. Az egyik jegyzékből 185 szerző 340 műve, a másikból 154 szerző 242 műve került be a lexikonba. A szent bibliának históriája című művének utolsó fejezete a magyar Biblia-fordítás és Biblia-kiadások története. A két füzetben megjelent Hungarus tymbaules-ben régi magyar sírfeliratokat közölt az elhunyt pár soros életrajzával kiegészítve. Elkészítette Balsaráti Vitus János, Geleji Katona István, Pápai Páriz Ferenc és Szenczi Molnár Albert életrajzát; egy kéziratos művében az erdélyi történetírókat mutatta be.[13]

Legfontosabb műve magyar nyelvű írói lexikona, a Magyar Athenas, amely 1766-ban jelent meg, de már 1753-ban Halmágyi Istvánhoz írt leveléhez említette. Ebben 528 író és tudós életét és munkásságát mutatja be, valamint 62 névtelenül megjelent művet; adatai általában pontosak. A szépirodalmat és a tudományos műveket nem választotta el; az egyedüli kritérium az írásbeliség volt. A műbe nem kizárólag magyar szerzők kerültek be, az előszó szerint: „Vagynak ezen Magyar Tudósok seregekben némellyek Erdélyi Szász és Magyar országi Tót nemzetből valók is: De azok mind ollyanok, a' kiktöl nem lehet sajnállani a' Magyar nevezetet. Ugyan-is azok magok-is Magyaroknak valloták az idegen országokban magokat; írásaik által-is nagy ékességére voltanak a' Magyar Nemzetnek idegen országbéliektöl-is Magyaroknak tartatnak.” A lexikon megírásához elsősorban elsődleges forrásokat használt, kisebb mértékben támaszkodott Czvittinger Dávid adataira is (leginkább a Dunántúl írói és a Felvidék íróinak esetében), illetve Rotarides Mihály irodalomtörténetére. Számos, a lexikonban szereplő szerző Bod Péter kortársa volt, akiket személyesen ismert vagy levelezett velük. Sok azóta elveszett könyvről csak Bod Péter művéből tudunk, amely így az irodalom és művelődéstörténet fontos forrása. A nagyközönségnek szánt mű számos anekdotikus illetve polemikus részt tartalmaz.[14]

Hittudomány[szerkesztés]

Olthévízen írt, A szentírás értelmére vezérlő magyar leksikon című műve (1746) hét évvel Kőrösi Mihály hasonló jellegű munkája, Az uj testamentomra mutató tábla után jelent meg. Míg azonban Kőrösi könyve inkább csak a bibliai helyek könnyű kikeresését segíti elő, Bod Péter a szólásformák, képek, példabeszédek és ábrázolások szimbolikus értelmét magyarázta; a 657 betűrendbe állított bibliai kifejezés között számos mitológiai alakot is felsorolt (például Astarót, Baál, Dágon). A könyv jól kielégítette a korszak közönségének igényeit; a megjelenése utáni évben ismét kinyomtatták, és tíz év múlva újból megjelent, de még 1847-es kiadása is ismert.[15]

A szent bibliának históriája (1748) című művében a bibliai iratok történetét dolgozta fel kialakulásuktól kezdve egészen saját koráig. Az első két könyv az Ószövetség illetve az Újszövetség könyveinek szerzőiről, a kánon kialakulásáról szól, a harmadik és a negyedik rész a Biblia-fordításokról. A magyar irodalomtörténet szempontjából a negyedik rész értékes, ahol a magyar fordításokat részletezi időrendi sorrendben, ezen kívül a fordító más munkáival és életrajzával is foglalkozik.[16]

Latin nyelvű egyházjogi művei, amelyet egyházi tisztségviselésének időszakában írt, jól használható kézikönyvek, amelyeket a gyakorlat igénye szült. A minden részletre kiterjedő Synopsis iuris connubialis (A házassági jog rövid foglalata, 1763), amely a református házassági jogot(wd) írta le, módosításokkal egészen a 19. század végéig, a kötelező polgári házasságra vonatkozó 1894. évi XXXI. törvénycikk hatályba lépéséig maradt érvényben. A Judiciaria fori ecclesiastici praxis (Gyakorlati egyházi perrendtartás, 1767) az erdélyi egyházi bíróságok perrendtartása(wd). Ilyen jellegű munka a református egyház történetében korábban nem létezett; megírásakor Bod Péter a nyomtatott elméleti források mellett a zsinati jegyzőkönyvekre támaszkodott.[17]

Bod Péter érdeme az első magyar nyelvű egyháztörténet (Az Isten vitézkedő anyaszentegyházának históriája, 1760) megírása. Az első kötetben a kereszténység történetének bevezetéseképpen Izraelnek a Krisztus előtti történetét mutatja be, kitérve a környező birodalmakra is. A második kötet a keresztény egyházak történetét tartalmazza a kezdetektől az író saját koráig, beleértve a magyarok kereszténnyé válást valamint a reformáció magyarországi terjedését is.[18] Szintén úttörő jellegű a Szent Heortokrátes című munkája (1757), amely az egyházi ünnepek történetét, megtartásának módját és a hozzájuk kapcsolódó magyar népszokásokat írja le.[19] Az 1756-ban már elkészült, de csak a 19. század végén megjelent Historia Hungarorum ecclesiastica, a magyarországi és erdélyi protestáns egyházak története, annak ellenére figyelemre méltó munka, hogy az újabb kutatások fényében egyes adatai hibásnak bizonyultak.[20] Az erdélyi református püspökökről szóló Smirnai Szent Polikárpus című könyvének érdeme, hogy eredeti okmányokat közöl az 1849-ben elpusztított nagyenyedi püspöki levéltárból, így sok esetben egyedüli forrása az adatoknak; ugyanakkor szerkezete aránytalan, tartalma helyenként vázlatos.[21] Az erdélyi unitárius egyház történetét leíró Historia unitariorum in Transsylvania (1776) című munkája a témában elsőként jelent meg, megelőzve az unitárius írókat.[* 7][22] Hivatásából adódóan Bod Péter történelmi munkáiban nem volt semleges, hanem egyháza és hitvallása védőjeként tűnt fel egy olyan korszakban, amelyben az államhatalom igyekezett a protestantizmust háttérbe szorítani.[23]

Történelem[szerkesztés]

Tervezte, hogy megírja Erdély földrajzi, történeti, politikai, egyház- és iskolaügyi leírását; ennek egyes részei kéziratban maradtak, és a nagyszabású mű soha nem készült el. Az erdélyi románok történetéről szóló kéziratainak (Az Erdélyi Oláhok Uniáltatásokról való rövid História, illetve Brevis Valachorum Transylvaniam incolentium historia) fő témája egyháztörténeti vonatkozású, de foglalkozik bennük a románok eredetével – a rómainak rabszolgáinak állítván őket – és szokásaival is.[24] A székelyekkel foglalkozó Siculia Hunno-Dacica című, szintén kéziratban maradt munkája kitér a székely rovásírásra is, amellyel már nagyenyedi diák korában megismerkedett.[* 8][25]

Szépirodalom[szerkesztés]

Nem számítva Bethlen Kata irodalmi szempontból jelentéktelen verses életrajzát, egyetlen szépirodalmi jellegű műve az 1760-ban megjelent Szent Hilarius. Alcíme szerint „szívet vidámító, elmét élesítő, kegyességre serkentő, rövid kérdésekbe és feleletekbe foglalt dolgok”-at tartalmaz; többek között szó van benne Istenről, vallásról, világról, férfiakról és nőkről, bűnről, időről, gazdagságról, tudományról, betegségekről, orvosokról. Szemben a kortárs Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritus című anekdotagyűjteményével, nem eredeti mű, csak magyarítás; fő forrása Johannes Heidfeld Sphinx theologico-philosophica című találós mesekönyve (1600) volt, illetve kisebb mértékben magyar történeti forrásokra és szájhagyományra is támaszkodott. A 13 részből álló, kérdés-felelet formában megfogalmazott történetekben vallásos moralizálás keveredik a derűvel. A feleletekben szereplő latin versidézeteket néha versben fordította le. A könyv népszerűségére jellemző, hogy egyes részei találós kérdésként a néphagyományban is továbbterjedtek.[26]

Térképészet[szerkesztés]

A honfoglalás útvonalát ábrázoló térképe

Munkásságában jelentős szerepet játszott a földrajzi, különösen a történeti földrajzi érdeklődés. A több művében feltűnő földrajzi leírásokat egészítik ki az Isten vitézkedő anyaszentegyháza… című művéhez készített térképei, amelyek az első magyar nyelvű kontinenstérképek. Ezek megrajzolásánál Georg Matthäus Seutter(wd) Atlas Novus-ából indult ki. A kezdetleges rajzok elmaradnak a kor térképeinek színvonalától; érdeme ugyanakkor a magyar nyelvű földrajzi nevek használata. A Historia Hungarorum ecclesiatica kéziratában szintén található egy (nyomtatásban meg nem jelent) térkép, amely a honfoglaló törzsek útvonalát rajzolta meg.[27]

Nyomtatásban megjelent művei[szerkesztés]

A művek felsorolásában az első kiadások címe és megjelenési adatai szerepelnek; a külön nem hivatkozott tételek esetében a Nyerges Judit által összeállított bibliográfia alapján.[28]

  • Szent irás' értelmére vezérlő magyar leksikon, mellyben a szent irásban elő-forduló példázolások (typusok) és ábrázolások (emblemák) lelki értelmek szerént rövideden ki-világosíttatnak; sok dolgok a sidó régiségekből ki-magyaráztatnak: És így a szent irást isteni félelemmel érteni kivánó kegyes olvasók jó szándékjokban felsegittetnek Kolozsvár, 1746
  • A Szent Bibliának historiája, mellyben az Istennek ó és uj Testamentuma szerént való szent beszédének meg-irattatása, annak mind ez idáig tsudálatos megtartása, külömböző nyelvekre, azok között a magyar nyelvre való fordíttatása és azokon való kinyomattatása rövideden elő-adatik. Szeben, 1748
  • Szent Judás Lebbeus apostol levelének rövid tanításokban foglalt magyarázatja. Mellyet az egyszer igaz hittel meg-ajándékozott híveknek a hitben való megerősitésekre, a hitért meg-kivántató tusakodásra való serkentésekre és az sok nyomoruságok között való vigasztalásokra. Az Istennel pedig nem gondoló bűnben élő bűnösöknek rettentetésekre, meg-téríttetésekre s istenhez való vezéreltetésekre el-mondott s mostan kőzönségessé tett Bod Péter, Szeben, 1749
  • Szépen fénylő 's ékeskedő de hirtelen elhervadott 's porban esett korona ... gróf Teleki Mihály ... Világi életének virágjában, méltóságának fényeskedő állapotjában 1745. eszt. ... elhervadván hirtelen a porba esék Hévizen. Melly ékes koronának elhervadását s porban való takartatását az idvezült ur testének koporsóba zárattatásakor ... megkeseredett szívvel szemléltette 1745-ben. Kolozsvár, 1749, 10 lev. [Gróf Teleki Mihály felett 1745. szept. 12. mondott gyászbeszéd]
  • Judiciaria fori ecclesiastici praxis, seu de modo procedendi in judiciis ecclesiasticis, liber singularis quem propriis et volentium usibus cincinnavit. Szeben, 1757 (Magyar fordítása: Megujjitott egyházi törvénykeztető, vagy törvénykezés módját tanító könyv, melyet néh. Bod Péter nyomán megbővítve anyanyelven irt s közhasznú czélból kiadott Kisbaczoni Benkő László, Kolozsvár, 1832)
  • Szent Heortokrátes avagy a' keresztyének között elő-forduló innepeknek és a rendes kalendáriómban fel-jegyeztetett szenteknek rövid historiájok, melly a szava bé-vehető hiteles irókból egybeszedegettetett és magyarra fordíttatott egy bujdosó magyar által. Oppenheim [Szeben], 1757
  • Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza állapotjának, és világ kezdetétül fogva a jelen való időig sokféle változásinak rövid historiája. Melly az isten magyar népének hasznára egyben szedegettetett, és a dolgok nagyobb megvilágosittatásáért, a világ négy fő mappáival ki adatott, Basilea, 1760
Bod Péter Szent Hilarius.jpg
  • Szent Hilárius, vagy szívet vidámító, elmét élesítő, kegyességre serkentő, rövid kérdésekbe és feleletekbe foglalt dolgok, mellyek mind az hasznos időtöltésre s mind az épületes tanuságra egybeszedegettetvén ki-bocsáttaték. [Szeben], 1760
  • De Reformationis Hungaricae Patronis, Dissertatio, Scrinium Antiquarium, sive Miscellanea Groningana nova ad historiam reformationis ecclesiasticam praecipue spectantia, Groningae et Bremae, 1762
  • Tiszta, fényes drága bíbor, mellyet amaz áldott emlékezetű m. izraelbeli nagy anya néh. gróf Bethleni Bethlen Kata asszony ő nagysága virágzó idejében a m. gróf Haller László urnak, azután a mélt. r. sz. b. gróf urnak Széki Teleki Jósef urnak szerelmes házas társa ... midőn teste földbe takaríttatnék ... tanuságot tett ... Kolozsvár, 1762 [Ehhez csatolva: Néhai méltóságos gróf bethleni Bethlen Kata asszony ö nagysága világi életének s boldog megoszlattatásánah versekbe foglaltatása.]
  • De Reformationis Hungaricae Ministris, Dissertatio, Scrinium Antiquarium, sive Miscellanea Groningana nova ad historiam reformationis ecclesiasticam praecipue spectantia, Groningae et Bremae, 1763
  • Synopsis iuris connubialis. Seu tractatus de iure connubiorum in quo varii casus matriomoniales circa sponsalia, repvdia ac divortia incidentes refervntvr, examinantur, ex doctorvm sententiis, patriae legibus, synodorvm provincialivm actis ac decisionibvs determinantur. Szeben, 1763 (Magyar fordítása: Házassági törvény rajz vagy a' házassági törvényekről való tanítás, melyben a' mátkaság, megmásolás és elválás körülti házassági különbféle esetek felhozatnak, megvizsgáltatnak, és a' tudósok véleményeikből, közönséges zsinatok folytáikból és végzéseikből meghatároztatnak. Ford., bőv. és kiad. Kisbaczoni Benkő László, Kolozsvár, 1836)
  • Hungarus tymbaules, seu grata ac benedicti Hungarorum quorundam principum heroum magnatum toga et sago domi militiaeque insignium, virorum eruditione ac prudentia clarorum, feminarum honestatis fama, ac pietatis studio illustrium ex epitaphiis renovata memoria quam ex cineribus excitavit. [Nagyenyed], 1764
  • Hungarus tymbaules continuatus. Seu ... Hungarorum ... principum, heroum ... ex epitaphiis renovata memoria. [Nagyenyed], 1766
  • Magyar Athenas. Avagy az Erdélyben és Magyarországban élt tudós embereknek, nevezetesebben a kik valami, világ eleibe bocsátott írások által esméretesekké lettek, s jó emlékezeteket fenhagyták, históriájok. Melyet sok esztendők alatt, nem kevés szorgalmatossággal egybe-szedegetett, és az mostan élőknek, s ez-után következendőknek tanuságokra, s jora-valo felserkentésekre közönségessé tett, [Szeben], 1766
  • Örökké élő és az halál porán feljül álló Goel ... Mellyet amaz áldott emlékezetű ... gróf Radai Ester ur asszonynak ... gróf Széki Teleki László ... élete kedves párjának elromlott teste eltakaríttatásának alkalmatosságával elmondott Szent István havának 17. napján 1764. eszt. Kolozsvár, 1766
  • Smirnai Szent Polikárpus, avagy sok keserves háborúságok között magok hivataljokat keresztyéni szorgalmatossággal kegyesen viselő erdélyi református püspököknek históriájok. Mellyet ez ... sokszor tatár égette, török hammazta országnak kő-porai közűl egybe-szedegetett ... [Nagyenyed], 1766
  • Erdélyi féniks. Tótfalusi Kis Miklós, avagy profes. Pápai Páriz Ferentznek a könyvnyomtatás mesterségének találásáról és folytatásáról, a Tótfalusi Kis Miklós emlékezetére írott versei. Mellyeket mint az magyar-országi és erdélyi könyvnyomtató műhelyekre és könyvnyomtatókra, mind nevezetesen a Tótfalusi Kis Miklós életére s jó emlékezetére tartozó szükséges és emlékezetes dolgokkal bővítvén világ eleibe ujobban ki-botsátani kívánt, [Nagyenyed], 1767
  • Dictionarium latino-hungaricum, succum et medullam purioris Latinitatis, ejusque genuinam in Ligvam Hungaricam conversionem ... Francisco Páriz Pápai ... Nunc vero proverbiis selectioribus interspersis, glossariolo voces Medii et Nostri aevi, in Historiis, et Regnum Hungariae Decretis occurantes, insolentiores etc., explicante, Nominibus Propriis apud Hungaros usitatis, Nummorum Hungaricorum, Hebraicorum, Graecorum, Romanorum Tabellis, Siglarum Romanarum Expositione, aliisque necessariis et jucundis Accessionibus locupletatum intentione ac labore Petri Bod de F. Tsernáton, V. D. Ministri M. Igeniensis. Nova huic Editioni nunc primum addita est lingva Germanica in parte posteriori, Szeben, 1767
  • Dictionarium hungarico-latinum, Olim magna cura a clarissimo viro Alberto Molnar Szentziensi collectum; Tandem Revisum et aliquot vocabulorum, in Molnariano desideratorum, millibus Latiné redditis locupletatum, Studio et vigiliis Francisci Páriz Pápai ... Nunc vero Tam ex ejusdem Philoponi F. P. Pápai secundis curis ac Notationibus Mss. quam propriis et aliorum Observationibus, expletis quae defuerunt, amputatis quae superfuerunt, et vocibus quibusvis in suum ordinem redactis, volentiam usibus editum; Opera Petri Bod de F. Tsernáton, V. D. Ministri M. Igeniensis. Novae huic Editioni nunc primum solertia Typographi addita est Lingva Germanica. Szeben, 1767
  • Historia unitariorum in Transylvania, inde a prima illorum origine ad recentiora usque tempora ex monumentis authenticis concinnata. Ex msspto auctoris nunc primum edita. ([Intr. et ed.] Josephus Soofalvi), Lugduni Batavorum, 1776
  • Kocsi Csergő Bálint: Kősziklán épült ház ostroma, ford. Bod Péter, kiad., bev. és jegyz. Szilágyi Sándor, Lipcse, 1866
  • Beszélgetés Isák és Bethuel leánya Rebeka között házasságra alkalmatosságával. Pest, év n.
  • Veresmarti Illés baranyai püspök fölélesztett emléke, melyet annak irataiból felújított Bod Péter magyarigeni pap, Hőke Lajos fordításában kiad. Kálómán Farkas, Magyar Protestáns Egyházi Iskolai Figyelő, 1882
  • Historia Hungarorum ecclesiastica. Edidit L. W. E. Rauwenhoff adjuvante Car. Szalay. Lvgd. Batav., 1888–90. Három kötet
  • Istoria Românilor din Transilvania si pârtile anecse, la anul 1764, Bucureşti, 1890, IX, 558 l. [A Brevis Valachorum Transylvaniam incolentium historia román címlapú latin szövege]
  • Lukinich Imre, Köblös Zoltán: Gróf Bethlen Kata könyveinek katalógusa (1747), Erdélyi Múzeum, 1907, 29–48. [A székelyudvarhelyi Református Kollégium "Árva B. Bethlen Kata Széki Teleki József úr özvegye könyveinek lajstroma" (1747) című kézirata alapján]
  • Felsőcsernátoni Bod Péter önéletírása, kiad. és bev. Jancsó Elemér, Cluj-Kolozsvár, 1940, 78 l. (Erdélyi ritkaságok 4.)
  • Erdélyi református zsinatok végzései 1606–1762. Buzogány Dezső és Sipos Gábor bevezető tanulmányával. Kolozsvár 1999.[29]

Kéziratban maradt munkái[szerkesztés]

A lista külön nem hivatkozott tételei Szinnyei József és Jancsó Elemér listáinak összevetéséből, illetve Gyenis Vilmos adataiból származnak, figyelembe véve a nyomtatásban megjelent művek listáját is.[30]

  • Antiquitates Hungaricae
  • Aulus Gellius Transilvanicus (a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban)
  • Bibliotheca seu notitia auctorum rerum hungaricarum
  • Chartophylax, seu collectio monumentorum quorundam
  • Consistorialia
  • Az Erdélyi Oláhok Uniáltatásokról való rövid História (csak másolatban maradt fenn a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban)[31]
  • Etymologicon Hungaricum
  • Gellius Molnarianus, seu vita et facta Alberti Molnár
  • Gellius Transsylvanicus
  • Bod Péter Halotti prédikációi
  • Házi diárium 1750–től 1769-ig
  • Históriára utat mutató magyar lecsicon
  • Igeni Reformata Eklesia Díariuma, vagy Jedzőkönyve
  • Bod Péter jegyzetes Bibliája
  • Közdolgokról való elmélkedés
  • Lexicon glossarium
  • Literata Panno-Dacia
  • Magyar uj Testamentum
  • Necesaria ac utilis scriptorum historiae hungaricae
  • Némely Erdélyben történt dolgoknak feljegyzése.
  • Noctes Hévizienses seu monumenta quadam ad historiam ecclesiasticam et civilem pertinentia
  • De origine et antiquitatibus Siculerum
  • De origine Valachorum
  • Papi hivatalába való dolgainak lajstroma Bod Péternek
  • Redivivus Albertus Molnár Szentziensis
  • Siculia hunno-dacica
  • De scriptoribus rerum Transsylvanicarum
  • Synopsis historiae literariae hungaricae
  • Szent Vincentius, vagy Martyrologia
  • Tymbaules denuo continuatus
  • Vesperae Hévizienses

Személyisége[szerkesztés]

„Alapvonása: szegény sorsból származásának soha nem feledése, miből két más nemes vonása származott: a tudásszomj, ezzel egybekötött példátlan munkássági ösztön, és a szerénység.”
(Mikó Imre)[32]

Legfőbb jellemzői a szerénység és kötelességtudat voltak, és a hála azok iránt, akik pályáján segítették. Életében a központi helyet a munka és a család foglalta el; munkájában és magánéletében egyaránt pontos, lelkiismeretes és rendszerető volt. A papi fizetéséből igyekezett úgy gazdálkodni, hogy jusson a gyermekei taníttatására; ugyanakkor sokat költött könyveinek kiadására, tudományos levelezésre, könyvvásárlásra,[* 9] és támogatta az arra érdemes fiatalok tanulását, többek között Benkő Józsefet is segítette. Az akadályok nem szegték kedvét; az írást akkor is folytatta, amikor nem látszott a kiadás lehetősége. Gondolkodásmódját nagy mértékben meghatározta hite és egyháza iránti hűsége.[33]

Emlékezete[szerkesztés]

Szobra a csernátoni Haszmann Pál Néprajzi Múzeumban

1912-ben, születésének 200. évfordulóján az újratemetési ünnepség alkalmával dr. Bagarus András alapítványt tett, azzal a feltétellel, hogy addig kamatoztassék, amíg abból ezer kilogrammos harangot lehet vásárolni, amelyet Bod Péterről nevezzenek el; ez a terv azonban nem vált valóra.[34]

Nevét viseli a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár,[35] a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészettudományi karának könyvtára,[36] a kézdivásárhelyi tanítóképző,[37] illetve a marosvásárhelyi Diakóniai és Tanulmányi Központ.[38] Szintén róla nevezték el a gyulafehérvári Bod Péter Alapítványt, amely a délerdélyi szórványtelepülések magyarsága önazonosságtudatának megőrzését, műemlékeinek megvédését, egyházainak és iskoláinak fenntartását tűzte ki céljául,[39] valamint a csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesületet.

Magyarországon 1993 óta rendezik meg a Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Versenyt.[40]

Magyarigenben 1969-ben, halálának 200. évfordulóján a református parókián emlékkiállítás nyílt a tiszteletére; [41] 1974-ben a sír elé a Haszmann Pál vezette csernátoni fafaragó iskola kopjafát állított,[42] 2012-ben pedig, születésének 300. évfordulóján a templom kertjében szobrot állítottak neki.[43] Kézdivásárhelyen felállított szobrát Vetró András készítette 1996-ban.[44] Csernátonban két szobra is áll: Gergely István alkotását 1973-ban állították fel az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum kertjében, Bocskai Vince műve pedig 2001 óta a felsőcsernátoni református templom bejáratánál áll.[45]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A halálozás dátumát Horányi Elek 1768-ra; Mikó Imre 1769. január utolsó felére, Szinnyei József pedig 1769. március 3-ra teszi. Sámuel Aladár Bod Péter vejének, egyben hivatali utódjának feljegyzése alapján 1769. március 2-át ír; szintén ezt a dátumot fogadja el Herepei János is; lásd Sámuel 1899: 78. o. és Herepei 1962: 342. o. Az Új magyar életrajzi lexikonban március 3., a Magyar protestáns egyháztörténeti lexikonban március 2. szerepel. Győrfi Dénes azonban a temetés március 12-i dátumából kiindulva Bod Péter elhunytát március 8. vagy 9. napjára teszi, lásd Győrfi 2012: 192. o.
  2. Szinnyeinél tévesen Nagybánya.
  3. Szinnyei és Mikó egyaránt november 21-ét ír; Bod Péter azonban önéletírásában közzéteszi a „9 9 bris 1749” keltezésű levelet.
  4. Sámuel Aladár Bartók Dénes magyarigeni református lelkész adatközlésére hivatkozva október 2-át ír; Bod Péter önéletírása, Mikó Imre és Szinnyei december 5-öt.
  5. „Az 1763-ik eszt. májusának 3-ik napjáig való költségeim, melyeket könyvek nyomtatásokra fizettem, mennek fel ad flór. hung. 1742. A mivel mások segítettek, teszen flór. hung. 303- dr. 50. A többit pótoltam magamtól és az exemplárok árokból, ú. m. f. h. 1438. dr. 50.” - lásd Sámuel 1899: 53. o.
  6. Az összeírás alapján készült az a folyamodvány, amelyet a református és lutheránus egyház közösen küldött Bécsbe, de eredménytelenül maradt; lásd Sipos 2004: 160–161. o.
  7. Szentábrahámi Lombard Mihály , illetve Kénosi Tőzsér János és Uzoni Fosztó István munkái kéziratban maradtak, lásd Sámuel 1899: 129. o.
  8. A magyarigeni református templom oldalán a Bethlen Kata emlékére állított tábla alján rovásbetűkkel szerepel a „Bod Péter készítette Igenben” felirat; lásd Ferenczi 2004: 106. o.
  9. Saját könyvtára 888 könyvet és 58 kéziratot tartalmazott; ezt halála után elárverezték, becsértéke 1151 magyar forint 63 krajcár volt; lásd Radvánszky 1886: 58. o. és M. Hubbes 2004: 47–48. o.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Sőtér 1964 : 562. o.
  2. Orbán 2003
  3. Mikó 1862 : 5–7. o.; Sámuel 1899 : 3–5. o.; Pruzsinszky 1913 : 4. o.; Bod 2007 : 67–73. o.
  4. Mikó 1862 : 7. o.; Szinnyei 1891 ; Sámuel 1899 : 6–8. o.; Bod 2007 : 74. o.
  5. Mikó 1862 : 7–8. o.; Szinnyei 1891 ; Sámuel 1899 : 8–12. o.; Pruzsinszky 1913 : 13–14. o.; Bod 2007 : 74–77. o.
  6. Mikó 1862 : 8–10. o.; Szinnyei 1891 ; Sámuel 1899 : 12–17. o.; Pruzsinszky 1913 : 34., 44. o.; Bod 2007 : 77–88. o.; Bozzay 2012 : 67. o.
  7. Mikó 1862 : 11. o.; Szinnyei 1891 ; Sámuel 1899 : 19–33. o.; Bod 2007 : 88–95. o.
  8. Mikó 1862 : 11. o.; Szinnyei 1891 ; Sámuel 1899 : 33–38. o.; Sipos 2004 : 155. o.; Bod 2007 : 95–98. o.
  9. Mikó 1862 : 11–12. o.; Sámuel 1899 : 40–45. o.; Herepei 1962 : 342–343. o.; Bod 2007 : 98–99., 101. és 103–104. o.; Gudor 2012 : 165. o.
  10. Mikó 1862 : 12–13. o.; Szinnyei 1891 ; Sámuel 1899 : 45–53. o.; Sipos 2004 : 156. o.; Bod 2007 : 106–117. o.
  11. Mikó 1862 : 13. o.; Szinnyei 1891 ; Sámuel 1899 : 54–68. o.; Sipos 2004 : 159–161. o.
  12. Sámuel 1899 : 68–78. o.; Gudor 2012 : 172. o.; Győrfi 2012 : 192–193. o.
  13. Sámuel 1899 : 161–163. o.; Sőtér 1964 :564–565. o.; Bellágh 1984 : 363. o.
  14. Sőtér 1964 : 565. o.; RMIL 1981 : 3. kötet, 422. o., „Magyar Athenas” címszóBellágh 1984 : 361., 369., 371., 381., 385. o.; Bellágh 2012 :204., 207. o.
  15. Mikó 1862 : 25–26. o.; Sámuel 1899 : 83–92. o.; Pruzsinszky 1913 : 74. o.; Sőtér 1964 : 563. o.
  16. Mikó 1862 : 27–28. o.; Sámuel 1899 : 92–101. o.; Sőtér 1964 : 563. o.; Bretz 2004 : 60., 67. o.
  17. Mikó 1862 : 62–65. o.; Sámuel 1899 : 149–158. o.; Sőtér 1964 : 563. o.; Sipos 2004 : 157. o.
  18. Sámuel 1899 : 107–113. o.
  19. Sámuel 1899 : 114–121. o.
  20. Sámuel 1899 133–148. o.; Sőtér 1964 : 563. o.
  21. Sámuel 1899 : 121–128. o.
  22. Sámuel 1899 : 129–132. o.
  23. Sámuel 1899 : 127–128. o.; Révész 1916 : 7–15. o.
  24. Sőtér 1964 : 563. o.; Gudor 2004 : 110–116. o.; Köpeczi 2004 : 125–126. o.
  25. Sőtér 1964 : 563. o.; Ferenczi 2004 : 101–102. o.
  26. Sámuel 1899 : 181–188. o.; Szigetvári 1912 : 395–396. o.; Sőtér 1964 : 546–547. o.; Gyenis 1970 : 710. o.
  27. Gudor 2010 : 166–168. o.
  28. Nyerges 2002
  29. Buzogány–Ősz 2003 : 7. o.
  30. Szinnyei 1891 ; Gyenis 1961 ; Jancsó 2007 : 56–57. o.
  31. Gudor 2004 : 113. o.
  32. Mikó 1862 : 103. o.
  33. Mikó 1862 : 99–104. o.; Sámuel 1891 : 77–78. o.; Jancsó 2007 : 50–52. o.
  34. Győrfi 2012 : 196. o.
  35. Bod Péter Megyei Könyvtár. www.kmkt.ro (Hozzáférés: 2016. jan. 9.)
  36. Bod Péter Könyvtár. Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar (Hozzáférés: 2016. jan. 9.)
  37. Bod Péter Tanítóképző. www.kezdi.ro (Hozzáférés: 2016. jan. 9.)
  38. Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ. www.bodpeter.ro (Hozzáférés: 2016. jan. 9.)
  39. A Bod Péter Alapítványról. www.bodpeteralapitvany.ro (Hozzáférés: 2016. jan. 9.)
  40. Dömsödy Andrea: A Bod Péter Könyvtárhasználati Verseny rövid története. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (2012. máj. 18.) (Hozzáférés: 2015. jan. 9.)
  41. RMIL 1981 : 2. kötet, 393. o., „irodalmi múzeum” címszó
  42. Gudor 2012 : 173. o.
  43. Szobrot avattak Magyarigenben Bod Péter tudós lelkésznek. www.maszol.ro (Hozzáférés: 2016. jan. 9.)
  44. RMIL 1981 : 5. kötet, 1156. o., „Vetró András” címszó
  45. Háromszáz éve született Bod Péter (Emlékünnepség Csernátonban). Háromszék, (2012. feb. 23.)

Források[szerkesztés]

  • Bellágh 1984: Bellágh Rózsa: Bod Péter és a Magyar Athenas. In Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1984–1985. 361–388. o.  
  • Bellágh 2012: Bellágh Rózsa: Bod Péter, a historia litteraria művelője - szellemi öröksége a Magyar Athenas. In Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter (1712–1769) korában: A nagyenyedi és magyarigeni „Bod Péter háromszáz éve” konferencia (2012. május 2–3.) tanulmánykötete. Szerk. Gudor Botond, Kurucz György, Sepsi Enikő. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem; Budapest: L'Harmattan. 2012. 201–209. o. = Károli Könyvek, ISBN 9789632366210  
  • Bod 2007: Bod Péter: Önéletírása. Marosvásárhely: Mentor. 2007. = Erdélyi Ritkaságok, 2. ISBN 9789735992774  
  • Bozzay 2012: Bozzay Réka: Erdélyi diákok a Leideni Egyetemen a 17–18. században. In Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter (1712–1769) korában: A nagyenyedi és magyarigeni „Bod Péter háromszáz éve” konferencia (2012. május 2–3.) tanulmánykötete. Szerk. Gudor Botond, Kurucz György, Sepsi Enikő. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem; Budapest: L'Harmattan. 2012. 58–72. o. = Károli Könyvek, ISBN 9789632366210  
  • Bretz 2004: Bretz Annamária: Bod Péter a magyar bibliafordításokról: Adalékok Bod Péter munkamódszeréhez. In Bod Péter, a historia litteraria művelője. Szerk. Tüskés Gábor. Budapest: Universitas. 2004. 59–70. o. = Historia Litteraria, 15. ISBN 9639104884  
  • Buzogány–Ősz 2003: A hunyad–zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1686–1807: Algyógy – Haró. Összeáll., sajtó alá rend., bev. tanulmánnyal, jegyz. és mut. közzéteszi Buzogány DezsőŐsz Sándor Előd. Kolozsvár: Erdélyi Református Egyházkerület. 2003. = Erdélyi református egyháztörténeti adatok, 2/1. ISBN 9737971108  
  • Ferenczi 2004: Ferenczi Géza: Bod Péter és a székely rovásírás. In Bod Péter, a historia litteraria művelője. Szerk. Tüskés Gábor. Budapest: Universitas. 2004. 101–106. o. = Historia Litteraria, 15. ISBN 9639104884  
  • Gudor 2010: Gudor Botond: Kartográfia, történelem és eredetkutatás Bod Péter (1712–1769) térképében. Opheus Noster, II. évf. 1. sz. (2010) 161–175. o.
  • Gudor 2004: Gudor Botond: Bod Péter történelemszemlélete és a románok történelme. In Bod Péter, a historia litteraria művelője. Szerk. Tüskés Gábor. Budapest: Universitas. 2004. 107–124. o. = Historia Litteraria, 15. ISBN 9639104884  
  • Gudor 2012: Gudor Kund Botond: Bod Péter magyarigeni szolgálata (1749–1769). In Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter (1712–1769) korában: A nagyenyedi és magyarigeni „Bod Péter háromszáz éve” konferencia (2012. május 2–3.) tanulmánykötete. Szerk. Gudor Botond, Kurucz György, Sepsi Enikő. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem; Budapest: L'Harmattan. 2012. 158–173. o. = Károli Könyvek, ISBN 9789632366210  
  • Gyenis 1961: Gyenis Vilmos: Adalékok Bod Péter munkáinak bibliográfiájához. Irodalomtörténeti Közlemények, LXV. évf. 4. sz. (1961) 470–473. o.
  • Gyenis 1970: Gyenis Vilmos: Bod Péter és Hermányi Dienes József: Ismeretlen vitájuk a valóságábrázolásról. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXIV. évf. 5–6. sz. (1970) 703–712. o.
  • Győrfi 2012: Győrfi Dénes: Bod Péter újratemetése. In Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter (1712–1769) korában: A nagyenyedi és magyarigeni „Bod Péter háromszáz éve” konferencia (2012. május 2–3.) tanulmánykötete. Szerk. Gudor Botond, Kurucz György, Sepsi Enikő. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem; Budapest: L'Harmattan. 2012. 189–200. o. = Károli Könyvek, ISBN 9789632366210  
  • Herepei 1962: Herepei János: Adalékok Bod Péter életrajzához. Irodalomtörténeti közlemények, LXVI. évf. 3. sz. (1962) 341–343. o.
  • Jancsó 2007: Jancsó Elemér: Előszó az alapkiadáshoz. In Bod Péter önéletírása. Marosvásárhely: Mentor. 2007. 20–53. o. = Erdélyi Ritkaságok, 2. ISBN 9789735992774  
  • Köpeczi 2004: Köpeczi Béla: Bod Péter az erdélyi románokról. In Bod Péter, a historia litteraria művelője. Szerk. Tüskés Gábor. Budapest: Universitas. 2004. 125–129. o. = Historia Litteraria, 15. ISBN 9639104884  
  • Mikó 1862: Mikó Imre: Bod Péter élete és munkái. Pest: Emich Gusztáv. 1862.   Különlenyomat a Budapesti Szemléből.
  • M. Hubbes 2004: M. Hubbes Éva: Bod Péter könyvtára és annak maradványai Székelyudvarhelyen. In Bod Péter, a historia litteraria művelője. Szerk. Tüskés Gábor. Budapest: Universitas. 2004. 47–58. o. = Historia Litteraria, 15. ISBN 9639104884  
  • Nyerges 2002: Bod Péter, 1712–1769: Bibliográfia. Összeáll. Nyerges Judit. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár; Budapest: MTA Irodalomtudományi Intézet. 2002.  
  • Orbán 2003: XVI. Ikafalvától Kézdi-Vásárhelyig. In Orbán Balázs: A Székelyföld leírása: Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 9639374741  
  • Pruzsinszky 1913: Pruzsinszky Pál: Bod Péter és kiválóbb egyházi munkái. Budapest: Hornyánszky. 1913. = A Kálvin-Szövetség kiadványai, 12.  
  • Radvánszky 1886: Radvánszky Béla: Bod Péter könyvtárának jegyzéke. In Magyar Könyvszemle 1884. Budapest: Hornyánszky. 1886. 58–86. o.  
  • Révész 1916: Révész Imre: Bod Péter mint történetíró. Kolozsvár: Stief Jenő. 1916.  
  • RMIL 1981: Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I–V. Főszerk. Balogh Edgár, Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1981–2010.  
  • Sámuel 1899: Sámuel Aladár: Felső­csernátoni Bod Péter élete és művei. Budapest: Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. 1899.  
  • Sipos 2004: Sipos Gábor: Bod Péter mint generalis notarius. In Bod Péter, a historia litteraria művelője. Szerk. Tüskés Gábor. Budapest: Universitas. 2004. 155–163. o. = Historia Litteraria, 15. ISBN 9639104884  
  • Sőtér 1964: A magyar irodalom története II. kötet. Főszerk. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1964–1966. ISBN 963051639X  
  • Szigetvári 1912: Szigetvári Iván: Bod Péter mint versíró. Irodalomtörténeti Közlemények, XXII. évf. 4. sz. (1912) 395–402. o.
  • Szinnyei 1891: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  

További információk[szerkesztés]