Kocsi Csergő Bálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kocsi Csergő Bálint
Somogyi József szobra a pápai Köztársaság Ligetben
Somogyi József szobra a pápai Köztársaság Ligetben
Született 1647. augusztus
Kocs
Elhunyt 1698 (50-51 évesen)[1]
Foglalkozása író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsi Csergő Bálint témájú médiaállományokat.

Kocsi Csergő Bálint (Kocs, 1647. augusztus – 1698[2]), református tanár, a magyarországi barokk gályarab-irodalom egyik jeles írója.

Élete[szerkesztés]

Csergő István és Végh Katalin házasságából született 1647 augusztusában Kocson, Komárom vármegyében. Innen származik előneve, azonban gyakran csak Kocsi Bálintnak írják. 1664 májusában a debreceni iskolába küldték szülei. Itt elvégezve tanulmányait, 1670-ben Munkácsra ment tanítónak, de a jezsuiták és Báthori Zsófia üldözései elől már három hónap múlva visszatért Debrecenbe. Itt tanult, közben utazott is Erdélyben. 1671 májusában Pápára hívták meg iskolaigazgatónak. 1674. március 5-ére a pozsonyi vértörvényszék elé idézték. Mivel a katolikus hitre való áttérés aláírását megtagadta, számos hittársával együtt bilincsbe verve Lipótvárra, majd Triesztbe vitték, onnan pedig Nápolyba hurcolták gályarabságra. 1676. február 11-én Ruyter holland admirális a többiekkel együtt kiváltotta, így Svájcba tudott menekülni. Végül a protestans államok közvetítése révén 1678-ban visszatérhetett Magyarországra, és ismét folytatta tanári hivatalát Pápán. Ugyanebben az évben székfoglaló beszédet is tartott. (..) Egy 1698-as katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Győr vármegyében Pázmándon volt lelkész. / Hivatkozás. PL: Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)Gecsényi L.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a 17–18. század furdulóján (385. oldal) / Valószínűleg Pápán halt meg. Thaly Kálmán szerint azonban 1705 őszén, amikor Bottyán János kuruc tábornok Pápát ostrommal bevette, a szolgálatába vette mint titkárt, Börölley Mihály társával együtt. Csergő lehetett a gyakran emlegetett Bálint deák, a tábornok hadi parancsainak, proklamációinak, hivatalos rendeleteinek és menleveleinek egyik fogalmazója. Híven szolgálta a tábornokot haláláig, sőt annak özvegye, gróf Forgách Julianna szolgálatában is megmaradt, és a szatmári békekötést is túlélte.

Művei[szerkesztés]

  • Narratio brevis de oppressione libertatis eccl. Hung.: Az egész üldöztetési pernek, fogságuknak, gályarabságuknak történetét részletesen, megható közvetlenséggel írja le latinul. (Kézirata a Nemzeti Múzeumban).
  • Fő műve: Lampe, Historiae Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transilvania, 1728. (Az előbbi műből kilenc könyv szerepel itt is: 746-919. lapok)
    • Magyar fordítása: Kősziklán épült ház ostroma, Kocsi Csergő Bálint latin munkája után fordította felső-csernátoni Bod Péter. Lipcse, 1866. (A fordítás Bod Péter munkája 1738-ból, aki az eredeti latin szöveget részben át is dolgozta. A fordítás azonban az akkori sajtóviszonyok miatt nem jelenhetett meg. Kiadta Szilágyi Sándor bevezetéssel s jegyzetekkel, a három utolsó könyvvel, X-XII. fejezet, melyeket Bod nem ismert, a Nemzeti Múzeumban levő kéziratból megtoldva. Bod eredeti kézirata elveszett, négy másolatával s az eredeti latin szöveggel van a munka egybevetve.)

Levele 1675. október 5. (Másolat után a Sárospataki Füzetekben 1863. 756. l.)

Emlékezete Kocs községben[szerkesztés]

Kocs községben emlékére 2001-ben emlékparkot létesítettek a református templommal szemben fekvő téren.

Kocsi Csergő Bálint emlékpark[szerkesztés]

Kocsi Csergő Bálint a gályarabságra ítélt református prédikátor, Kocs község szülötte 1713-ban, 77 éves korában irt visszaemlékezéséből: „ … 1647-ben születtem a Komárom vármegyei Kócson, melyről előnevemet is vettem. A boldog emlékezetű fejedelmünk, az öreg Rákóczi György ebben az esztendőben szerzett vissza kilencven templomot a reformata vallás számára.

Ez a falu, mintha csak egész Magyarország történetét kívánta volna utánozni, hol eltöröltetett a föld színéről, hol feltámadt. Századunk elején Kara Musztafa katonái égették fel, minden puszta lett, csak a Kápolna-tó mellett maradt meg egynéhány romba dőlt téglafal, lakóit rabszijra fűzték, és elvonszolták.

Kócs cudarságra, lappangásra jutott, mint a bagoly, földesura Enyingi Török Bálint nyílt levelet bocsátott ki, melyben hatévi adó- és szolgálatmentességet ajánlott fel azoknak, akik letelepszenek a faluban, de nem talált jelentkezőket. A Kiskunságból hozott ide telepes családokat, köztük az én őseimet is; még nagyapám is őrizte szülővidékének édes "ö"-ző beszédét. ...

Alakja az irodalomban[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsi Csergő Bálint témájú médiaállományokat.

Életét, hányattatásait Moldova György regényben örökítette meg "Negyven prédikátor" (1973) c. művében, felhasználva a pozsonyi perről készített feljegyzéseit.

lásd még: A barokk kor magyar irodalma

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08144.htm, Kocsi Csergő Bálint, 2017. október 9.
  2. Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története, 161 old
  • Payr Sándor: A magyar protestáns gályarabok [1]

Forrás[szerkesztés]