Jancsó Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jancsó Elemér
Született 1905. április 10.
Marosújvár
Elhunyt 1971. november 12. (66 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
kritikus,
szerkesztő

Jancsó Elemér (Marosújvár, 1905. április 10.Kolozsvár, 1971. november 12.) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, Jancsó Béla öccse. Álnevei: Dezséri György, Újházy Elemér.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban végezte, ezt követően az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti tudományegyetem magyar és francia szakos hallgatója volt. A doktori cím megszerzése után két évig a párizsi Sorbonne-on tanult. Az 1929–30-as tanévben államvizsgázott a kolozsvári egyetemen. 1942-ig egykori iskolájának tanáraként dolgozott, utána az 1942–1945 között az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa, majd 1945-től a Bolyai Tudományegyetem, illetve az egyesítés után haláláig a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalmi tanszékének vezető professzora volt.

Munkatársa volt az Ifjú Erdély, Erdélyi Irodalmi Szemle, Erdélyi Múzeum, Pásztortűz, Független Újság és a Korunk című folyóiratoknak, napilapoknak. 1939-ben az ő szerkesztésében indult el az Erdélyi Ritkaságok című sorozat, amelyben az erdélyi történelem és művelődéstörténet szempontjából figyelemre méltó kéziratok jelentek meg. Cikkei jelentek meg a fentieken kívül a Székely Szó, Keresztény Magvető, Igaz Szó, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Széphalom és a Nyugat hasábjain is. Kéziratban maradt a kolozsvári színházról írt monográfiája.

Irodalomtörténészi munkássága elsősorban a felvilágosodás és a reformkor tárgykörben mozgott, tanulmányainak tárgya többek között Aranka György,[1] Batsányi János, Barcsay Ábrahám, Bod Péter, Döbrentei Gábor, Gyarmathi Sámuel, Jósika Miklós volt.

Ritka könyvekbõl, irodalmi levelezésből, újság- és folyóirat-gyűjteményekből álló hagyatéka részben az Országos Széchényi Könyvtárba került.[2]

Kötetben megjelent munkái[szerkesztés]

  • Északafrikában (Kolozsvár, 1931)
  • Északi rokonainknál (Nagyvárad, 1932)
  • Az erdélyi magyar líra tizenöt éve (Kolozsvár, 1934)
  • Erdély irodalmi élete 1918-tól napjainkig (Budapest, 1935)
  • Az erdélyi magyarság életsorsa nevelésügyének tükrében 1914–1934 (Budapest, 1935)
  • A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században (Kolozsvár, 1936)
  • Az erdélyi színészet hőskora (Kolozsvár, 1939)
  • Reményik Sándor élete és költészete (Kolozsvár, 1942)
  • Bölöni Farkas Sándor élete és munkássága 1795–1842 (Kolozsvár, 1942)
  • Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai (Bukarest, 1955)
  • A felvilágosodástól a romantikáig (Bukarest, 1966)
  • A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Bukarest, 1969)
  • Irodalomtörténet és időszerűség. Irodalomtötténelmi tanulmányok 1929–1970 (Bukarest, 1972)
  • Kortársaim. Tanulmányok, cikkek, portrék, bírálatok 1928–1971 (Bukarest, 1976)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]