Misztótfalusi Kis Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Misztótfalusi Kis Miklós arcképe
Muhi Sándor grafikája

Misztótfalusi Kis Miklós (Alsó-Misztótfalu, 1650. – Kolozsvár, 1702. március 20.), magyar nyomdász, betűmetsző.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléktáblája Nagyenyeden

Iskoláit szülőfalujában kezdte, 1662-től Nagybányán, 1666-tól pedig Nagyenyeden folytatta, ahol praeceptori, contrascribai és seniori tisztet is viselt. 1677-ben lektornak ment Fogarasra; innen három év múlva ismereteinek gyarapítása és egy új Biblia nyomásának felügyelete végett külföldre ment. Teológiai tanulmányainak folytatása helyett azonban Amszterdamban kizárólag a könyvnyomtatás mesterségét kezdte tanulni, melyet művészetté fejlesztve sajátított el. 1686-ra az 1645. évi amszterdami kiadású magyar nyelvű Bibliát adta ki saját költségén 3500 példányban, úgy a maga egészében (1684), mint belőle külön a Zsoltárokat és külön az Újszövetséget is közel 4500 példányban. A Blaeu-nyomdában betűmetszéssel és betűöntéssel foglalkozva még három évet töltött Amszterdamban. 1689 őszén visszaindult hazájába. 1690-ben megtelepedett Kolozsvárott, hol 1693-ban nyomdát alapít. Csaknem kezdettől fogva haláláig könyvek kiadásával, valamint azok javításával és bővítésével foglalkozott.

Helyi megrendeléseket követően megbízásokat kapott Lengyelországból, Németországból és Svédországból, Angliából, dolgozott a grúz fejedelemnek, Cosimo de’ Medici toszkánai hercegnek, a Vatikánnak, a bécsi jezsuitáknak, örményeknek, kínaiaknak is. Az ő nevéhez fűződik az első magyar nyomtatott szakácskönyv kiadása, amiben 213 recept van [1]. Életművének része a Janson néven ma is ismert betűtípus, amely az amszterdami tartózkodása végeztével értékesített betűkészletéből származik.

Cosimo de’ Medici az ő műhelyében rendelte meg firenzei új nyomdájának teljes betűkészletét. Antikva latin betűin kívül, amit róla neveztek el, megbízást kapott egyéb betűtípusok metszésére is. Tervezett héber, görög és örmény betűket és elkészítette az első grúz nyomtatott ábécét.

Mint a református egyház nyomdáinak kezelője, sokat fáradozott a latin iskolai tanítási nyelvnek magyarra való fölcserélésén, amivel, és Apologia Bibliorum című művével maga ellen zúdította a református papság és a professzorok nagyobb részét. Mivel a Bibliában helyesírási és egyéb kisebb javításokat végzett, azzal vádolták, hogy annak a szövegét meghamisította. A folytonos vádaskodások 1698-ban Mentség című könyve megírására késztették, azonban még ebben az évben a zsinat elé idézték, mely arra kényszerítette őt, hogy Apologiáját és Mentségét visszavonja. Sírja a házsongárdi temetőben található.

Németh László drámája, az Eklézsiamegkövetés (1946) dolgozza fel Misztótfalusi tragédiáját.

Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájában készült művek (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amszterdami kiadású magyar nyelvű Bibliája, 1685
A Biblia védelmezése, Kolozsvár, 1697.
  • Szent Biblia (Amszterdam, 1683.)
  • Psalterium (1683)
  • Hymnarium (1685.)
  • Szent Biblia (Debrecen, 1685.)
  • Haller János: Hármas Istoria (1695.)
  • A genevai szent gyülekezetnek Katechismusa, (fordítás, Kolozsvár, 1695.)
  • Szent Dávid királynak soltári (1686.)
  • Újtestamentom (1687.)
  • Retractatio (Kolozsvár, 1698.)
  • Szakácsmesterségnek könyvetskéje (1698.)
  • Werbőczi István: Tripartitum (1698)
  • Emmanuelis Alvari: E Societate Jesu (1699.)
  • Szent Siklus (1700.)
  • Historia Sacra (1701.)
  • Szenczi Molnár Albert: Discursus de summo Bono, a' leg-főbb jóról… (1701.)
  • Nyéki Vörös Mátyás: A földi részeg szerencsének és ditsőségnek állhatatlan lakodalmában tombolók jóra intő tsengetyűje… (1701.)
  • Summa Controversiarum Theologicarum (1701.)
  • Fundamenta Theologiæ Didascalicæ (1701)
  • Páriz Pápai Ferenc: Életnek könyve (1702.)
  • Garizim és Ébál (1702.)

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Misztótfalusi Kis Miklós által írt (és nyomtatott) művek:

  • Siralmas Panasz; Istennek Kolozsváron fekvő nagy haragjáról, abból származott egynéhány súlyos ostoriról, és annak nevezetesen az 1697. Esztendőben, Pünköst Havának 6-dik napján iszonyú tüzzel való megpusztításáról. Mellyben e Városnak siralmas sorsának lerajzolását és a megtérésre való Intést Istenhez nyújtott áhitatos Könyörgő Ének rekeszti-bé. Emlékezetnek okaért irattatott M. Tót falusi K. Miklós által. (Kolozsvár, 1697.)
  • Kegyességgel, Betsülettel, közönséges Munkával érdemlett igazság koronája … (Bethlen Elek halálára írt gyászversek). Mellette külön czímlappal: «Ehez adattatik egy közönséges halotti oratio.» (Kolozsvár, 1697.)
  • Apologia Bibliorum Anno 1684. Amstelodami impressorum, út & Orthographiae in iis observatae … (Claudiopoli, 1697.)
  • Maga személyének, életének, és különös tselekedetinek Mentsége. Mellyet Az Irígyek ellen kik a közönséges Jónak eránt meggátolói, irni kénszeríttetett. (Kolozsvár, 1698.) [2]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Misztótfalusi Kis Miklós témájú médiaállományokat.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.  Online hozzáférés
  • Ligeti Ernő: Misztótfalusi Kis Miklós (Erdélyi csillagok; Arcok Erdély szellemi múltjából, Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár,1934, Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadás)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyomtatásban megjelent anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dézsi Lajos, Magyar író és könyvnyomtató a XVII. században, 1899. [3]
  • Kodály Zoltán, Mentség, Magyar Szemle, 1940.
  • Haiman György, Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, 1972.
  • Jakó Zsigmond, Erdélyi féniks, Bukarest, 1974.
  • Haiman György, Tolnai Gábor, Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája és az alkalmi nyomtatványok, 1978.
  • Dán Róbert, Tótfalusi Kis Miklós grúz betűi, Magyar Könyvszemle, 1980.
  • Haiman György, Nicholas Kis, a Hungarian punch-cutter and printer, 1983.
  • Haiman György, Ballér Piroska, „Megegyeztetvén a három kollégiumokat...”, Magyar Könyvszemle, 1983.
  • Haiman György, Nicholas Kis and the designer of Enschedé’s Greek without ligature, Quaerendo, Amszterdam, 1983.
  • Haiman György, Nikolaus Kis und die „Original-Janson-Antiqua”, Philobiblon, Stuttgart, 1985.
  • Sipos Gábor, Tótfalusi Kis Miklós betűhagyatéka a kolozsvári református nyomdában, Magyar Könyvszemle, 1987.
  • Kovács Sándor Iván, A Tótfalusi-kurziválások és az elveszett „Valedictoria” részletei a „Mentség”-ben, Magyar Könyvszemle, 1987.
  • Hampel Polixénia, A halhatatlan betűk. Tótfalusi Kis Miklós élete, 1998.
  • Molnár József: Misztótfalusi Kis Miklós, Balassi Kiadó–Európai Protestáns Szabadegyetem, 2000, ISBN 963-506-329-6

Internetes anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]