Ajtai Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ajtai Mihály
Születési név Abód Mihály
Született 1704. szeptember 29.
Szárazajta
Elhunyt 1776. november 16. (72 évesen)
Nagyenyed
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
történész,
heraldikus

Ajtai Mihály (Abód Mihály) (Szárazajta, 1704. szeptember 29.Nagyenyed, 1776. november 16.) a nagyenyedi református főiskola tanára.

Élete[szerkesztés]

Apja Ajtai János volt. -Tanult Marosvásárhelyen, 1719-ben Nagyenyeden és Szászvároson, ahol a német nyelvet sajátította el. 1727-ben a Bethlen családnál, majd a Teleki-házban nevelősködött. 1732-ben külföldre utazott, 173435-ben Franekerben tanult, és 1735-ben tért onnan vissza; ekkor gróf Teleki Józsefné született Bethlen Katalin házában lett udvari prédikátor.

1737 novemberében a nagyenyedi református főiskolába választották tanárnak, ahol 1738. január 15-én foglalta el a tanszékét, és a keleti nyelveket, a régiségtant és a történelmet tanította. Több szegény sorsú tanuló neveléséhez biztosította az anyagi fedezetet. A kollégium kurátoraként védte az iskola vagyonát a központi hatalom ellenében. Egységes oktatási tervét Cristoph Cellarius módszerére alapozta, melynek hármas célja a mondattan oktatása, a beszédkészség kialakítása és a retorikai oktatása volt. A Christoph Wolff hallei tanár nevével fémjelzett wolffianizmus híveként nagy hangsúlyt fektetett a matematika oktatására. Új pedagógiai módszerei miatt bepanaszolták az egyházi főtanácsnál, amely 1747-ben megfosztotta tanszékvezetői hivatalától és megakadályozta módszertani könyvének újranyomtatását. Óráit Vásárhelyi Tőke István vette át, aki „kihánnyá az auctorokat, exterminalá a Geographiát és a Mathesist, a stílusgyakorlatot pedig újra a régi memoriter-gyakorlat váltotta fel.” 1775. február 6-án nyugdíjba ment. Halálakor Baricz János tartott fölötte magyar nyelvű gyászbeszédet a nagyenyedi templomban.

Értékes könyvtárát és éremgyűjteményét a kollégiumra hagyta, és végrendeletében alapítványt tett évente tíz diák taníttatására. Benkő Ferenc méltatása szerint „sok jó tetteiért egyebekben is méltán neveztethetik a Collegium második Fundatorának”.

Szülőfaluja, Szárazajta általános iskoláját 1990-ben róla nevezték el.[1]

Munkái[szerkesztés]

  • Halotti beszéd gr. Teleki Zsigmond úrfi felett 1731. Kolozsvár, 1732.
  • Dissertatio theologica de mora dei. Francofurti ad Viadrum, 1733.
  • Grammatica latina. Cibinii, 1744. (Melyet a lipcsei Acta Eruditorum ad An. 1747. igen magasztalt. Rövid idő alatt a legtöbb erdélyi iskolában kézikönyvvé lett. 2. kiadása 1750-ben, 3. 1759-ben Brassóban; későbbi kiadása 1766-ban Kolozsvárt jelent meg.)
  • Halotti beszélgetés, melyet gróf Bánfi Katalin asszony, gróf Székely László életében kedves párja utolsó tisztességtétele alkalmatosságával folytatott 1746-ban. Kolozsvár, 1747.
  • Oratio habita super funere… Gabr. Kendefi. U. ott, 1749.
  • Oratio quam super tristissimis exsequiis Gabrielis Avinczy l. b. dixit. Cibinii, 1751.
  • Oratio super funere ill. dni Samuelis comitis Betlen junioris, dicta publico in templo 28. Martii 1751. Cibinii.
  • Oratio exsequialis habita super funere dom. Mosis… Josika de Branyitsko. Kolozsvár, 1756.
  • Oratio super funere com. Cath. Teleki cons. Joh. com. Lázár. Cibinii, 1758.
  • Halotti magyar oratio, melyet gróf széki Teleki III. Sándor urfi utolsó tisztességtétele alkalmatosságával elmondott 1767-ben. Nagy-Enyed, 1768.
  • Szent beszélgetés, melyet néhai Gyulai Kata asszony, báró Alvinczi Gábor özvegye utolsó tisztességtételére mondott. U. ott, 1771.
  • Oratio in exsequiis exc. dni Stephani comitis Gyulai dicta Maros-Németini 26. nov. 1758. U. ott, 1771.

A tanítás egyöntetűsége kedveért tanítói módszertant is írt; ezt a nyilvános tanításon kívül, az osztály- és magántanítóknak is előadta s ki is nyomatta Nagyszebenben. 1747-ig e kiadás elfogyott, emiatt Ajtai újból nyomatni kezdte, de a 4 ív kinyomatása után a gondnok urak eltiltották a folytatást. Kiadatlan, kéziratban maradt művei:

  • Antiquitates Graecae et Hebraicae
  • Origines Antiquitates Graecae et Hebraicae
  • Praeces communes, sive publice in coetu recitandae

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]