Sámuel Aladár

Sámuel Aladár
Született	1869. március 1. Nagyenyed
Elhunyt	1926. február 27. (56 évesen) Balavásár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	lelkész, egyházi szakíró
Sablon • Wikidata • Segítség

Sámuel Aladár (Nagyenyed, 1869. március 1. – Balavásár, 1926. február 27.) erdélyi magyar református lelkész és egyházi író.

Életútja, munkássága

Elemi, gimnáziumi és teológiai tanulmányait Nagyenyeden végezte (1876–92). Előbb Kiskenden segédlelkész (1894), majd Nyárádselyén, végül Balavásáron rendes lelkész haláláig. 1922-től visszavonult az egyházi közélettől s csak gyülekezetének és irodalmi tanulmányainak élt.

Már teológus korában írt a Fővárosi Lapokba (Gróf Dessewffy József és a nyelvújítás. 1890; A nagyenyedi Magyar Társaság. 1891; Egy nagy ember házasélete. 1892); későbbi fontosabb közleményei: Hegedüs Sámuel mint moralista. 1893; Hegedüs Sámuel életrajza. 1894. 1898–1900 között az Erdélyi Protestáns Lapban (Bod Péter levele Cserei Mihályhoz; A selyei evangélikus református egyház története; Adalékok Kovács József nagyenyedi tanár életrajzához), a Protestáns Szemlében (A református lelkész a 17. században. 1918), az Ethno­gra­phiá­ban (Kisküküllő vármegye református népének temetkezési szokásai. 1918/1–4.) közölt. Halála után, 1927-ben jelent meg a Református Szemlében Köpeczi Bodosi Sámuel élete és munkái c. tanulmánya (különnyomatban is).

Kötetei

• Felső­csernátoni Bod Péter élete és művei (Budapest, 1899);
• Egy kép a múltból (Budapest, 1904);
• A vallásoktatás alapvonalai (Kolozsvár, 1910);
• A református vallásoktatás alapvonalai (1915).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  

További információk

• Sámuel Aladár: Felsőcsernátoni Bod Péter élete [c. kötetéről]. Erdélyi Múzeum, 1900. 352–353.
• Tavaszy Sándor: Sámuel Aladár. (Nekrológ.) Református Szemle, 1926/4.