Sámuel Aladár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sámuel Aladár
Született 1869. március 1.
Nagyenyed
Elhunyt 1926. február 27. (56 évesen)
Balavásár
Foglalkozása lelkész,
egyházi szakíró

Sámuel Aladár (Nagyenyed, 1869. március 1.Balavásár, 1926. február 27.) erdélyi magyar református lelkész és egyházi író.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Elemi, gimnáziumi és teológiai tanulmányait Nagyenyeden végezte (1876–92). Előbb Kiskenden segédlelkész (1894), majd Nyárádselyén, végül Balavásáron rendes lelkész haláláig. 1922-től visszavonult az egyházi közélettől s csak gyülekezetének és irodalmi tanulmányainak élt.

Már teológus korában írt a Fővárosi Lapokba (Gróf Dessewffy József és a nyelvújítás. 1890; A nagyenyedi Magyar Társaság. 1891; Egy nagy ember házasélete. 1892); későbbi fontosabb közleményei: Hegedüs Sámuel mint moralista. 1893; Hegedüs Sámuel életrajza. 1894. 1898–1900 között az Erdélyi Protestáns Lapban (Bod Péter levele Cserei Mihályhoz; A selyei evangélikus református egyház története; Adalékok Kovács József nagyenyedi tanár életrajzához), a Protestáns Szemlében (A református lelkész a 17. században. 1918), az Ethno­gra­phiá­ban (Kisküküllő vármegye református népének temetkezési szokásai. 1918/1–4.) közölt. Halála után, 1927-ben jelent meg a Református Szemlében Köpeczi Bodosi Sámuel élete és munkái c. tanulmánya (különnyomatban is).

Kötetei[szerkesztés]

  • Felső­csernátoni Bod Péter élete és művei (Budapest, 1899);
  • Egy kép a múltból (Budapest, 1904);
  • A vallásoktatás alapvonalai (Kolozsvár, 1910);
  • A református vallásoktatás alapvonalai (1915).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sámuel Aladár: Felsőcsernátoni Bod Péter élete [c. kötetéről]. Erdélyi Múzeum, 1900. 352–353.
  • Tavaszy Sándor: Sámuel Aladár. (Nekrológ.) Református Szemle, 1926/4.