Sőtér István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sőtér István
Az 1977-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1977-es Körkép antológiában megjelent portréja
Születési név Sőtér István
Született 1913. június 1.
Szeged
Elhunyt 1988. október 7. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Jász Veronika
Foglalkozása író, irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár
Díjak Kossuth-díj (1954)
József Attila-díj (1985)

Sőtér István (Szeged, 1913. június 1.Budapest, 1988. október 7.) Kossuth-díjas író, irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár. Felesége, Jász Veronika grafikus-iparművész.

Életpályája[szerkesztés]

Apja, nagybátyja az I. világháborúban meghalt, anyja és nagyanyja nevelte. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte. 1931-1935 között a budapesti Eötvös Collegium tagja, francia–magyar–német szakon. 1935-1936 között a párizsi École Normale Supérieure ösztöndíjasa volt. 1936-ban az Eötvös Collegium francia előadója és könyvtárosa volt. 1936-1939 között a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939-1945 között közgazdasági pályán működött (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara előadója, majd meghívásra a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének titkára). 1945-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet tanára, majd 1946. augusztus 1-jétől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium X. főosztályának helyettes vezetője, 1947. június 1-jétől vezetője. 1948-1952 között a szegedi egyetem tanára, 1952-től az 1960-as évek végéig az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 1953-1956, 1963-1966 között rektora volt. 1956-ban oktatásügyi-miniszter helyettesként dolgozott. 1957-1983 között, nyugállományba vonulásáig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója volt, ehhez kapcsolódóan az 1974-ben indított Literatura című irodalomelméleti folyóirat első szerkesztőjeként (1974-1985) is működött. 1960-1969 között a Magyar PEN Club elnöke, 1970-1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, a Sorbonne doktora, a francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje. Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949-1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve a hallgatást vállalta. Íróként a Válaszban, esszéistaként a Magyar Szemlében és a Nouvelle Revue de Hongrie-ben szerepelt. A Magyarok című folyóirat közölte Júdás c. drámáját 1947-ben. 1. a Színművészeti Főiskola végzős növendékei játszották az Ódry Színpadon, hangjátékként a Rádiószínpad sugározta, majd a Veszprémi Petőfi Színház vitte színre 1985. március 22-én. Fordította Hemingway, Emily Brontë, Graham Greene, Thyde Monnier regényeit.

Művei[szerkesztés]

  • Fellegjárás (regény, 1939, 1977)
  • Francia szellem a régi Magyarországon (tanulmány, 1940)
  • Kelet és nyugat határán (Kodolányi Jánossal és Várkonyi Nándorral, 1941)
  • Francia-magyar művelődési kapcsolatok (1941)
  • Jókai Mór (1941)
  • A templomrabló (regény, 1943)
  • Két iskola (esszé, 1944)
  • Francia-magyar művelődési kapcsolatok (1944)
  • A kísértet (regény, 1945)
  • Magyar-francia kapcsolatok (monográfia, 1946)
  • Játék és valóság (esszék, 1946)
  • Budai átkelés (elbeszélés, 1946)
  • Bűnbeesés (regény, 1947)
  • Hídszakadás (regény, 1948)
  • Négy nemzedék (antológia, 1948)
  • Sötétkamra (elbeszélés, 1948)
  • Egy özvegyasszony élete (elbeszélés, 1951)
  • A szegedi textilkombinát (elbeszélés, 1951)
  • Eötvös József (tanulmány, 1951, monográfia, 1953)
  • Romantika és realizmus (válogatott tanulmányok, 1956)
  • Világtájak (tanulmány, 1957)
  • Madártávlat (útirajzok, 1959)
  • Édenkert (elbeszélés, 1960)
  • Nemzet és haladás. Irodalmunk Világos után (monográfia, 1963; 2. kiadás: Világos után, 1987)
  • A magyar irodalom története I.-VI. 1964-1966
  • Álom a történelemről. Madách Imre és Az ember tragédiája (1965)
  • Tisztuló tükrök. A magyar irodalom a két világháború között (tanulmány, 1966)
  • Vacsora Carmelben (útinapló, 1968)
  • Az ember és műve (tanulmány, 1971)
  • Az elveszett bárány (regény, 1974)
  • A sas és a serleg. Akadémiai arcképek (tanulmány, 1975)
  • Bakator (összegyűjtött kisregények, elbeszélések és drámák, 1975)
  • Werthertől Szilveszterig (tanulmány, 1976)
  • Évgyűrűk (visszaemlékezés, 1976)
  • Tiszta Emma (elbeszélés, 1978)
  • Budai Oroszlán (regény, 1978)
  • Komoly ének (elbeszélés, 1984)
  • Bárányt szoptató Oroszlán (regény, 1988)
  • A magyar irodalom története 1945-1975 (ún."SÓSKA", mint szerkesztő) 1981-1988

Műfordításai[szerkesztés]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • Magyar Köztársasági Érdemrend (1948)
  • Kossuth-díj (1954)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1963)
  • az Ordre des Arts et Lettres tiszti fokozata (1974)
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1983)
  • József Attila-díj (1985)

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9638157917

További információk[szerkesztés]