Nagy Károly (fizikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Károly
Született 1926. december 12.
Ete
Elhunyt 2016. július 4. (89 évesen)
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása fizikus,
egyetemi tanár,
akadémikus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései

Nagy Károly (Ete, 1926. december 12.2016. július 4.) Széchenyi-díjas magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az elméleti fizika és a relativitáselmélet neves kutatója. 1961 és 1966 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar dékánja, majd 1972-ig az egyetem rektora. 1972 és 1975 között az egyetem tudományos rektorhelyettese.

Életpályája[szerkesztés]

1946-ban érettségizett a budapesti Kossuth Lajos Kereskedelmi Középiskolában (később kiegészítő gimnáziumi érettségit szerzett a Petőfi Sándor Gimnáziumban), majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem (a későbbi Eötvös Loránd Tudományegyetem) fizika szakára, ahol 1950-ben szerzett diplomát.

Diplomájának megszerzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója lett, 1954-ben adjunktusi, 1960-ban docensi kinevezést kapott. 1961-ben megkapta egyetemi tanári megbízását. 1960–1961-ben a ELTE Természettudományi Karának dékánhelyettese volt, majd 1966-ig a TTK dékáni tisztét töltötte be. Eztán az egyetem rektorává választották, majd 1968-ban az elméleti fizika tanszék vezetője is lett, amely tisztséget az akkori törvényi rendelkezések alapján 1993-ig töltött be. Rektori pozícióját 1972-ig viselte, majd 1975-ig az egyetem tudományos rektorhelyetteseként is dolgozott. 1995-től három éven át az ELTE Természettudományi Karának kari professzori tanácsának elnöke volt. 1997-ben vonult nyugdíjba és kapott professor emeritusi címet.

1954-ben védte meg a fizikai tudományok kandidátusi, 1960-ban akadémiai doktori értekezését. A Fizikai, illetve a Részecskefizikai Bizottságnak lett tagja. 1965-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben pedig rendes tagjává. 1970-től 1973-ig az MTA elnökségének tagja volt. 1983 és 1993 között az MTA Fizikai Bizottságának, majd 1999-ig az MTA Fizikai Tudományok Osztályának elnöke volt (ilyen minőségében ismét tagja volt az elnökségnek). 1993 és 1996 között a Tudományos Minősítő Bizottság titkára volt.

1966 és 1973 között az Állami és Kossuth-díj Bizottság tagja, valamint 1993 és 1996 között az Országos Köznevelési Tanács tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe: elméleti fizika, elemi részek elmélete, kvantumelmélet és a relativitáselmélet.

Legjelentősebb eredményét az elektromágneses tér kvantumelméletében érte el. Az elméletet különböző szigetelőkben vizsgálva sikerült kimutatnia, hogy a vákuumban ismert kvantumos kép (azaz a foton) érvényes mind a kristályos, mind az izotrop közegekben.

Részecskefizikai kutatásai során az elsők között tételezte fel, hogy a müon-neutrínónak adott körülmények között létezhet nyugalmi tömege.

Családja[szerkesztés]

Nős, házasságából egy leány-, illetve egy fiúgyermek született.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]