Trencsényi-Waldapfel Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Trencsényi-Waldapfel Imre
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született 1908. június 16.
Budapest
Elhunyt 1970. június 3. (61 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása klasszika-filológus,
irodalomtörténész,
vallástörténész,
műfordító,
egyetemi tanár
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1932)
Kitüntetései
Sírhely Óbudai temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Trencsényi-Waldapfel Imre témájú médiaállományokat.

Trencsényi-Waldapfel Imre (Budapest, 1908. június 16.Budapest, 1970. június 3.) klasszika-filológus, irodalomtörténész, vallástörténész, egyetemi tanár, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1949, rendes: 1950).

Kutatási területe: antik irodalomtörténet, klasszika-filológia, vallástörténet, magyar irodalomtörténet, humanizmuskutatás.

Életútja[szerkesztés]

1932-ben magyar–latin–görög szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol Horváth János, Kerényi Károly, Hornyánszky Gyula tanítványa volt. 1937–1938 között ő és Hajnal Anna szerkesztették az Argonauták című folyóiratot. 1938-ig magántanár volt. 1938–1946 között az Új Idők Rt.-nél lektori munkát végzett, s bedolgozott az Új Idők lexikonába is. 1946–1948 között a Fővárosi Népművelési Központ munkatársa lett, valamint az Új Szó című újság rovatvezetője. 1948. június 26-án egyetemi tanári kinevezést kapott, s megbízták a Szegedi Tudományegyetem klasszika-filológiai tanszékének vezetésével. Az 1949/1950-es tanévben a szegedi egyetem rektora volt. 1950–1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem latin–görög filológiai intézetét vezette. 1950 és 1953 között az ELTE rektori teendőit is ellátta.

Munkássága[szerkesztés]

Részt vett az úttörőmozgalom szervezésében és pedagógiai irányításában. A Magyar Ókortudományi Társaság tagja és egy ideig elnöke volt. Feleségével több kötet ifjúsági mesét adott ki, bevezetőket írt görög és latin szerzők műveinek magyar kiadásához. Hozzávetőlegesen négyszáz tanulmánya jelent meg, melyek tárgyköre Hésziodosztól Gorkijig és Küküllei Jánostól József Attiláig terjed. Életművében a tudományos oktatói és irodalmi tevékenység elválaszthatatlan egységet alkot. Legtöbb írása a görög és latin antikvitással s ennek továbbélésével foglalkozott. Vizsgálta a magyar és latin költői gyakorlat egymásra hatását. Több világirodalmi antológiát szerkesztett. 1955-ben az ő szerkesztésében és jórészt fordításában jelentek meg Cicero válogatott művei. Rámutatott a betlehemezés antik párhuzamára, elsőnek írt a Pásztori Magyar Vergilius bevezetésében a regölés szokásának ókori előzményeiről. Sokat tett a klasszikus humanizmus íróinak megismertetéséért, ilyen műve a Görög irodalomtörténet, valamint a Klasszikus arcképek tíz füzete. Filozofikus szemlélet jellemzi Erasmus és magyar barátai című tanulmánya. Foglalkozott vallástörténeti kutatásokkal is. Jelentős műfordítói tevékenysége, lefordította Hésziodosz eposzait, Menandrosz Az embergyűlölő című darabját, Szophoklész Antigoné című tragédiáját, Aiszkhülosztól a Leláncolt Prométheuszt.[1]

Művek (válogatás)[szerkesztés]

Doktorrá avatás 1950-ben, a képen Trencsényi-Waldapfel Imre, a szegedi egyetem rektora fog kezet az avatandóval

Tanulmányok[szerkesztés]

  • Gyöngyösi-dolgozatok; Pallas, Bp., 1932 (Irodalomtörténeti füzetek)
  • Humanizmus és nemzeti irodalom. Irodalomtörténet, 1933
  • Az ezüstpagoda. Petrolay Margit, Trencsényi W. Imre meséi; Dante, Bp., 1934
  • Gyöngyösi István; Magyarságtudomány, Bp., 1936 (A Magyarságtudomány tanulmányai)
  • Görög-római mythologia. A klasszikus ókor istenei és hősmondái; Győző, Bp., 1936
  • A régi Pest-Buda. Egykorú képek és leírások; összeáll. Trencsényi-Waldapfel Imre; Officina, Bp., 1937 (Officina képeskönyvek)
  • Christophorus; Arany János Ny., Bp., 1937
  • Petrolay Margit–Trencsényi Waldapfel Imre: A csodatoll; Dante, Bp., 1940
  • Petrolay Margit–Trencsényi Waldapfel Imre: Az igazi királyfi; Dante, Bp., 1940
  • Erasmus és magyar barátai. Budapest, 1941
  • Pest-budai múzsa; Officina, Bp., 1942 (Officina képeskönyvek)
  • Laudes et luctus Regiae Budae. Ex collectione Emerici Trencsényi-Waldapfel; Officina, Bp., 1943 (Officina Hungarica)
  • Görög irodalom. In A világirodalom története. I. köt. Budapest, 1944
  • Ádám és Ahasverus. Az ember tragédiája forrásaihoz és értelmezéséhez; Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Bp., 1947 (Irodalomtörténet III., 1600-1849)
  • A görög szabadságért; sajtó alá rend. Szendrő Ferenc, Tiszay Andor, Trencsényi-Waldapfel Imre; Segítséget a görög népnek Országos Bizottsága, Bp., 1948
  • Görög-római mythologia. A klasszikus ókor istenei és hősmondái; 2. bőv. kiad.; Győző, Bp., 1948
  • Humanizmus és marxizmus. Budapest, 1948
  • Világirodalom. 2. félév; Tankönyvkiadó, Bp., 1951 (Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának jegyzetei)
  • Világirodalmi antológia. Egyetemi segédkönyv; szerk. Trencsényi-Waldapfel Imre; Tankönyvkiadó, Bp., 1952-1962
  • Aristophanes pályakezdése. MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály Közleményei, 1957
  • Előre az úttörőcsapatok megújhodásáért! Trencsényi Waldapfel Imre előadói beszéde, Köböl József hozzászólásával. Az úttörőcsapatok szervezési szabályzata; Magyar Úttörők Szövetsége, Bp., 1957
  • Ciceron et Lucréce. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae,[2] 1958
  • Vallástörténeti tanulmányok; Akadémiai, Bp., 1959
  • Trencsényi-Waldapfel Imre–Dobrovits Aladár–Hahn István: Előadások a vallás és az ateizmus történetéről 1.; ELTE, Bp., 1960
  • Gyermekeink boldogsága; bev. Szabó Imre; Ifjúsági Lapkiadó, Bp., 1963 (Úttörővezetők kiskönyvtára)
  • Klasszikus arcképek : 1-10. Budapest, 1964
  • Humanizmus és nemzeti irodalom. Budapest, 1966[3]
  • Görög regék. Budapest, 1967
  • Előadások a görög nevelés elméletéről; szerk. Trencsényi László; OKKER Oktatási Iroda, Bp., 1998
  • Bízom lankadatlan, szeretlek végtelen. Bognor-Brünn-Budapest, 2008-.

Műfordítások[szerkesztés]

Gustave Moreau: Prométheusz
  • Pásztori magyar Vergilius. Vergilius eclogáinak teljes szövege. Budapest, 1938.
  • Görög költők. Budapest, 1942.
  • Rotterdami Erasmus: Nyájas beszélgetések. Budapest, 1946.[4]
  • Sophoklés: Antigoné. Budapest, 1947.
  • Görög versek. Devecseri Gáborral. Budapest, 1947.
  • Hésiodos: Munkák és napok. Budapest, 1955. (Görög és Latin Irók. - Scriptores Graeci et Latini. 3.)
  • Lukianos: Beszélgetés a táncról. Budapest, 1959.
  • Menandros: Az embergyűlölő. Budapest, 1960.
  • Terentus Afer, P.: Az élősdi. Budapest, 1961. (Görög és Latin Irók. - Scriptores Graeci et Latini. 4.)
  • Aiszkhülosz: Prométheusz. In Aiszkhülosz drámái. Budapest, 1962.
  • Euripidész: Hippolütosz. In Euripidész: Tíz tragédia. Budapest, 1964.
  • Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz. In A világirodalom legszebb drámái. I. Budapest, 1965.
  • Hésiodos: Istenek születése. Budapest, 1967.
  • Ember vagy. Műfordítások; szerk. Szabó Kálmán; Európa, Bp., 1979 Gyoma

Díjai[szerkesztés]

  • Baumgarten-jutalom (1947)
  • Magyar Köztársasági érdemérem arany fokozat (1948)
  • Baumgarten-díj (1949)
  • A felső oktatás kiváló dolgozója (1953)
  • Munka érdemrend (1955, 1958, 1960, 1966)
  • Munkásőr emlékérem (1962)
  • Munka érdemrend aranyfokozat (1966)
  • KISZ érdemérem (1968)
  • A Magyar Népköztársaság Állami Díja II. fokozat (1970) – A klasszika-filológia irodalmát jelentősen gazdagító irodalomtörténeti és vallástörténeti munkásságáért, valamint oktatói tevékenységéért.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az vitatott, hogy Aiszkhülosz írta-e.
  2. A folyóirat címének rövidítése: AAntHung
  3. Könyvkötet, terjedelem: 411 p.
  4. Új kiad. 1967.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]