Trencsényi-Waldapfel Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trencsényi-Waldapfel Imre
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született 1908. június 16.[1]
Budapest
Elhunyt 1970. június 3. (61 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása klasszika-filológus,
irodalomtörténész,
vallástörténész,
műfordító,
egyetemi tanár
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Trencsényi-Waldapfel Imre témájú médiaállományokat.

Trencsényi-Waldapfel Imre (Budapest, 1908. június 16.Budapest, 1970. június 3.) klasszika-filológus, irodalomtörténész, vallástörténész, egyetemi tanár, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1949, rendes: 1950).

Kutatási területe: antik irodalomtörténet, klasszika-filológia, vallástörténet, magyar irodalomtörténet, humanizmuskutatás.

Életútja[szerkesztés]

1932-ben magyar–latin–görög szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol Horváth János, Kerényi Károly, Hornyánszky Gyula tanítványa volt. 1937–1938 között ő és Hajnal Anna szerkesztették az Argonauták című folyóiratot. 1938-ig magántanár volt. 1938–1946 között az Új Idők Rt.-nél lektori munkát végzett, s bedolgozott az Új Idők lexikonába is. 1946–1948 között a Fővárosi Népművelési Központ munkatársa lett, valamint az Új Szó című újság rovatvezetője. 1948. június 26-án egyetemi tanári kinevezést kapott, s megbízták a Szegedi Tudományegyetem klasszika-filológiai tanszékének vezetésével. Az 1949/1950-es tanévben a szegedi egyetem rektora volt. 1950–1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem latin–görög filológiai intézetét vezette. 1950 és 1953 között az ELTE rektori teendőit is ellátta.

Munkássága[szerkesztés]

Részt vett az úttörőmozgalom szervezésében és pedagógiai irányításában. A Magyar Ókortudományi Társaság tagja és egy ideig elnöke volt. Feleségével több kötet ifjúsági mesét adott ki, bevezetőket írt görög és latin szerzők műveinek magyar kiadásához. Hozzávetőlegesen négyszáz tanulmánya jelent meg, melyek tárgyköre Hésziodosztól Gorkijig és Küküllei Jánostól József Attiláig terjed. Életművében a tudományos oktatói és irodalmi tevékenység elválaszthatatlan egységet alkot. Legtöbb írása a görög és latin antikvitással s ennek továbbélésével foglalkozott. Vizsgálta a magyar és latin költői gyakorlat egymásra hatását. Több világirodalmi antológiát szerkesztett. 1955-ben az ő szerkesztésében és jórészt fordításában jelentek meg Cicero válogatott művei. Rámutatott a betlehemezés antik párhuzamára, elsőnek írt a Pásztori Magyar Vergilius bevezetésében a regölés szokásának ókori előzményeiről. Sokat tett a klasszikus humanizmus íróinak megismertetéséért, ilyen műve a Görög irodalomtörténet, valamint a Klasszikus arcképek tíz füzete. Filozofikus szemlélet jellemzi Erasmus és magyar barátai című tanulmánya. Foglalkozott vallástörténeti kutatásokkal is. Jelentős műfordítói tevékenysége, lefordította Hésziodosz eposzait, Menandrosz Az embergyűlölő című darabját, Szophoklész Antigoné című tragédiáját, Aiszkhülosztól a Leláncolt Prométheuszt.[2]

Művek (válogatás)[szerkesztés]

Doktorrá avatás 1950-ben, a képen Trencsényi-Waldapfel Imre, a szegedi egyetem rektora fog kezet az avatandóval

Tanulmányok[szerkesztés]

  • Humanizmus és nemzeti irodalom. Irodalomtörténet, 1933.
  • Görög-római mythologia. Budapest, 1936. 284 p.[3]
  • Erasmus és magyar barátai. Budapest, 1941.
  • Görög irodalom. In A világirodalom története. I. köt. Budapest, 1944.
  • Humanizmus és marxizmus. Budapest, 1948.
  • Aristophanes pályakezdése. MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály Közleményei, 1957
  • Ciceron et Lucréce. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae,[4] 1958.
  • Klasszikus arcképek : 1-10. Budapest, 1964.
  • Humanizmus és nemzeti irodalom. Budapest, 1966.[5]
  • Görög regék. Budapest, 1967.
  • Bízom lankadatlan, szeretlek végtelen. Bognor-Brünn-Budapest, 2008-.

Műfordítások[szerkesztés]

Gustave Moreau: Prométheusz

Díjai[szerkesztés]

  • Baumgarten-jutalom (1947)
  • Magyar Köztársasági érdemérem arany fokozat (1948)
  • Baumgarten-díj (1949)
  • A felső oktatás kiváló dolgozója (1953)
  • Munka érdemrend (1955, 1958, 1960, 1966)
  • Munkásőr emlékérem (1962)
  • Munka érdemrend aranyfokozat (1966)
  • KISZ érdemérem (1968)
  • A Magyar Népköztársaság Állami Díja II. fokozat (1970) – A klasszika-filológia irodalmát jelentősen gazdagító irodalomtörténeti és vallástörténeti munkásságáért, valamint oktatói tevékenységéért.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Az vitatott, hogy Aiszkhülosz írta-e.
  3. 2. kiad. 1948; 3. bőv. átdolg. kiad. Mitológia címen 1956-ban jelent meg; 6. kiad. 1968-ban. Oroszul: Moszkva, 1959; lengyelül Varsó, 1967; cseh nyelven Prága, 1967.
  4. A folyóirat címének rövidítése: AAntHung
  5. Könyvkötet, terjedelem: 411 p.
  6. Új kiad. 1967.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]