Tofeus Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tofeus Mihály
Az Erdélyi református egyházkerület püspöke
Született 1624. szeptember 29.
Székelyhíd
Elhunyt 1684. október 23. (60 évesen)
Gyulafehérvár
Nemzetiség magyar
Iskolái Leideni Egyetem (–1649, doktorátus, teológia)
Felekezet protestantizmus
Püspökségi ideje
1679 – 1684
Előző püspök
Következő püspök
Tiszabecsi Nagy Gáspár
Horti István

Tofeus Mihály, gyakran Dobos Mihály (Székelyhíd, 1624. szeptember 29.Gyulafehérvár, 1684. október 23.) teológiai doktor, református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1679-től haláláig, egyházi író.

Élete[szerkesztés]

Iskoláit Magyarországon végezte, majd külföldi akadémiákra ment, nevezetesen 1646. szeptember 29-én a franekeri egyetemre, 1647-ben az utrechti egyetemre, 1648. szeptember 29-én a harderwijki egyetemre és decembertől a leideni egyetemre, ahol 1649-ben teológiai doktorrá avatták. Hazájába visszatérvén 1650-ben nagyváradi, 1652-ben sárospataki tanár lett. 1653-ban lemondott hivataláról, majd bodrogkeresztúri, 1656-ban diószegi, 1658. április 28-ától szatmári lelkész, 1663-ban I. Apafi Mihálynál udvari pap és végül 1679. június 4-én az erdélyi református egyházak püspöke lett. Bod Péter „igen szókimondó, kemény, mindazáltal mindenekelőtt nagykedvességű emberként" jellemzi. Keserű összeütközése volt Horváth András kassai, később trencséni evangélikus iskolaigazgatóval, mintha Dobos az Arminianok alatt a lutheránusokat értette volna a 4. sz. vitairatában.

Családja[szerkesztés]

Apósa volt Nagyari Józsefnek, Váraljai Dánielnek, Nánási Lovász Mihálynak és Felfalusi Józsefnek, nagyapja Solymosi Benkő Ferencnek, dédapja Piskárkosi Szilágyi Sámuelnek.

Munkái[szerkesztés]

  • Disputatio historico-theologica de translatione imperii ad francos, 1647. Utrajecti, 1655.
  • Disputatio inauguralis, de actuali dei providentia. Lugd., Batav., 1649.
  • Disputatio theologica de perseverantia sanctorum… Varadini, 1650.
  • Disputatio theologica de perseverantia sanctorum secunda. U. ott, 1651. (Két utóbbi Toufaeus névvel.)
  • A Szent Soltarok resolutioja, Es azoknak az Erdelyi Fejedelmi Evangelica Reformata, udvari szent ecclesiara, lelek és igassag szerint valo szabasa. Kolosvár, 1683. (Prédikácziók, melyeket Tisza-Ujhelyi István és Óvári Keszei János, Bornemisza anna fejedelemasszony iródiákja, hallás után leirtak és nyomtatás alá bocsátottak.)

Még több beszéde maradt kéziratban. Nevét Bod szerint Tof-ból, mely héber nyelven dobot jelent, változtatta Tofeusra.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]