Dél-Németalföld

	Dél-Németalföld
	1579 – 1795
	Dél-Németalföld 1789-ben
	Általános adatok
Fővárosa	Brüsszel
Hivatalos nyelvek	francia, holland, spanyol
Vallás	katolikus
	Kormányzat
Államforma	Örökletes grófság
Dinasztia	Habsburg-ház
Elődállam	Utódállam
←	→
	→
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Németalföld témájú médiaállományokat.

Németalföld történelme
Belgium		Hollandia	Luxembourg
A Karoling-dinasztia birodalma 800–843 között
Lotaringia 843–977 között
A feudális kor 10–14. század. Lásd még: Antwerpeni Őrgrófság Flamand grófság Namuri Őrgrófság Brabanti Hercegség Hennegaui Grófság Limburgi Hercegség
Liège-i Püspökség 985–1790 + Stavelot-Malmedy Fejedelemség + Bouilloni Fejedelemség 985–1795 között
	Burgundi Hercegség		Luxembourgi Hercegség 1441-től Burgundia része
	1384/1473–1482
	Tizenhét Tartomány 1482–1556
	Spanyol-Németalföld	Egyesült Holland Tartományok 1581–1795	1581–1713
	Osztrák-Németalföld		1713–1790
	Belgiumi Egyesült Államok		1790
	Osztrák-Németalföld		1790–1794
Francia forradalom – az első köztársaság		Batáviai köztársaság 1795–1806	1795–1804
Franciaország – az első császárság		Batáviai köztársaság 1795–1806	1804–1815
Franciaország – az első császárság		Hollandi Királyság 1806–1810	1804–1815

Egyesült Holland Királyság 1815–1830			Luxembourgi Nagyhercegség (1890-ig perszonálunióban a Holland Királysággal)
Belga Királyság 1830-tól		Holland királyság 1830-tól

Dél-Németalföld (hollandul: Zuidelijke Nederlanden, spanyolul: Países Bajos del Sur, franciául: Pays-Bas du sud) a korábban egységes Németalföld déli, előbb a Habsburg-ház spanyol (Spanyol-Németalföld, 1579–1713), majd osztrák ága (Osztrák-Németalföld, 1713–1795) által uralt része volt. A területet 1795–1815 között Franciaország foglalta el és annektálta. I. Napóleon császár 1815-ös vereségét követően a területet az újonnan kialakított Egyesült Holland Királysághoz csatolták.

Dél-Németalföldhöz tartozott a mai Belgium (az önálló Liège-i Püspökség kivételével) és Luxemburg területe, valamint 1678-ig a ma Franciaországhoz tartozó Nord-Pas-de-Calais régió is. A francia befolyás alá tartozó Burgundiától és az önállósult északi tartományoktól eltérően Dél-Németalföld megszűnéséig a Német-római Birodalom része volt, a Burgundiai körzethez tartozott.

Története[szerkesztés]

Dél-Németalföld a németalföldi szabadságharcban született meg, amikor 1579. január 6-án a lázadók térnyerésétől és katonai sikereitől megrémült Alessandro Farnese pármai herceg királyi kormányzó ösztökélésére a déli tartományok aláírták az arrasi unió néven ismert szerződést, amiben megerősítették hűségüket a spanyol koronához. A tizenhét tartomány közössége lényegében ezzel a szerződéssel ért véget.

Az utrechti unióba tömörült északi tartományok megszállták Flandria, Limburg és Brabant egyes részeit, és ezeket a nyolcvanéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai békeszerződés Hollandiának ítélte.

Artois, Hainaut-i grófság és Flandria déli részeit a francia királyok, elsősorban XIV. Lajos foglalták el a spanyoloktól a 17-18. században.

Spanyol-Németalföld[szerkesztés]

A Spanyol-Németalföld (hollandul: Spaanse Nederlanden, spanyolul: Países Bajos españoles) elnevezést kezdetben a Tizenhét Tartományra használták, de 1579 után már csak Németalföld déli része, az arrasi unióba tömörült tartományok tartoztak ide. Székhelye Brüsszel volt, és a következő területek tartoztak ide:

Artois-i Grófság
Flamand Grófság, beleértve Lille, Douai, Orchies és Tournai városokat
Mechelen uradalma, amely 1490-től grófság volt
Namuri Őrgrófság
Hainaut-i Grófság
Brabanti Hercegség, beleértve az Antwerpeni Őrgrófságot, a leuveni és brüsszeli grófságokat, valamint Nivelles és Gembloux apátságát
Limburgi Hercegség
Luxemburgi Nagyhercegség
valamint a Franciaország területén található Nord-Pas-de-Calais département (megye) területét.

II. Fülöp 1598-ban a „spanyol korona hűbérbirtokaként” leányára, Izabella Klára Eugénia spanyol infánsnőre és annak férjére, VII. Albert osztrák herceg hagyta, miáltal a terület az önállóság látszatát nyerte. Izabella halála (1633) után azonban a tartomány ismét a spanyol korona közvetlen irányítása alá került. Az V. Károly által létrehozott intézmények azonban továbbra is megvoltak és a 17. században a Madridba telepített Flandriai Tanáccsal egészültek ki, mely testületnek többek között a Pénzügyi Tanácsot kellett ellenőriznie. A németalföldi szabadságharc lezárása után a tartományi főnemesség elvesztette korábbi befolyását, mivel a tartományok helytartói jogosítványait erőteljesen megnyirbálták. A tartományi Rendi Gyűlések azonban megtartották azokat a jogaikat, amelyek már a középkor óta megillették őket: az ő beleegyezésükre volt szükség ahhoz, ha az uralkodó meg akarta változtatni a tartományi intézményeket vagy különleges adókat kívánt kivetni. A helytartók továbbá kikérték véleményüket a tisztán adminisztratív ügyekben is, és mindez egyre növekvő jelentőséggel ruházta fel őket. Ezzel szemben a rendi országgyűlést (Staten-Generaal) Albert és Izabella kormányzása alatt is ritkán hívták össze és 1632 után pedig soha többé.

Az 1648-as wesztfáliai békekötés keretében Spanyolország és Hollandia között helyreállt a béke, de ezután a francia királyok területi terjeszkedése fenyegette Spanyol-Németalföld területi egységét és később létezését is. XIV. Lajos francia király előbb megszerezte magának Artois és Cambrai grófságokat, amit az 1659-ben kötött pireneusi béke véglegesített. Az 1668-as aacheni, majd az 1678-as nijmegeni békeszerződések értelmében Franciaország további területekhez jutott, elsősorban a mai Vallónia területén, megszerezte Lille városát és Hainaut tartományt. Időközben Spanyolországnak át kellett engednie Dunkirk (Dunkerque) kikötőjét a brit koronának.

Osztrák-Németalföld[szerkesztés]

Osztrák-Németalföld térképe 1740-ből

A gyermektelen II. Károly spanyol király halála után kirobbant a spanyol örökösödési háború, amelynek során XIV. Lajos igyekezett bebiztosítani unokája, Anjou Fülöp trónigényét és mellesleg bekebelezni a németalföldi spanyol birtokokat. A háborút lezáró utrechti béke (1713) értelmében Anjou Fülöp lett a spanyol király (V. Fülöp néven), míg az európai spanyol birtokok, azaz Spanyol-Németalföld, Nápoly, Milánó, Livorno, Szardínia és közel fél Itália VI. Károly német-római császárnak jutottak és ettől fogva a területet Osztrák-Németalföld (Österreichische Niederlande) néven ismerték.

Az osztrák császárokat azonban kevéssé érdekelte a birtokaiktól távol fekvő tartomány, eltekintve VI. Károly császár kísérletétől, hogy az Oostende Társaság (hollandul: Oostendse Compagnie) megalapításával közvetlenül is versenyezzen az indiai gyarmatok kiaknázására létrehozott angol és holland kereskedelmi társaságokkal. A tartományt lényegében csak Anglia és Hollandia diplomáciai törekvéseinek köszönhetően kapták meg az osztrák Habsburgok, mivel meg akarták előzni, hogy Franciaország túlságosan megerősödjön a térségben. A tartományban nagyrészt holland katonaság állomásozott és a 18. század során a Habsburgok egyik legfőbb törekvése az volt, hogy a németalföldi birtokokat elcserélje Bajorországra, amely szépen kiegészítette volna már meglévő birtokaikat.

1784-ben II. József császár megelégelte, hogy a németalföldi szabadságharc maradványaként a hollandok továbbra is blokád alatt tartották Antwerpen kikötőjét és a Schelde folyó megnyitását követelte a Holland Köztársaságtól. A császárnak azonban nem állt módjában katonai erővel is alátámasztani a követeléseket és bár az 1785-ös fontainebleau-i szerződésben a hollandok vállalták a déli területek kereskedőinek kártalanítását, mégsem történt semmi. A tartományok lakosságának növekvő elégedetlensége 1789-ben felkeléshez, az osztrák kormányzó elűzéséhez és a rövid életű Belgiumi Egyesült Államok megalapításához vetett. Az osztrák fennhatóságot csak József utóda, II. Lipót császár tudta visszaállítani 1790-ben.

Osztrák Németalföld zászlója.
Osztrák Németalföld címere.
Mária Terézia osztrák-németalföldi koronatallérjának előoldala.
Mária Terézia osztrák-németalföldi koronatallérjának hátoldala.

Francia hódítás[szerkesztés]

A francia forradalmi háborúk során 1794-ben az egész tartományt elfoglalta a köztársaság hadserege. A katolikus egyház által létrehozott Flamingant ellenállási mozgalom törekvése ellenére a területet beolvasztották Franciaországba. A tartomány felosztásával a következő département-okat (francia megyéket) alakították ki:

A hódítást a Bonaparte tábornok első itáliai hadjárata után aláírt Campo Formió-i béke véglegesítette, és a terület egészen 1815-ig francia uralom alatt állt. A waterlooi csata után a győztes britek és hollandok létrehozták az Egyesült Holland Királyságot, amelynek fennhatósága mind a korábbi holland köztársaság, mint Osztrák-Németalföld területére kiterjedt, ezzel ismét egyesítve Németalföld népeit.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források és jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]