I. Vilmos orániai herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Vilmos orániai herceg
Nassau-Dilneburgi Vilmos
Oránia-Nassau hercege
I. Vilmos, orániai herceg, Adriaen Thomasz Key, (1575)
I. Vilmos, orániai herceg, Adriaen Thomasz Key, (1575)

Ragadványneve „a Hallgatag Herceg”
A Holland Köztársaság kormányzója
Uralkodási ideje
15591584. július 10.
Elődje nem volt
Utódja Móric orániai herceg
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oránia–Nassaui-ház
Született 1533. április 24.
Dillenburg[1][2]
Elhunyt 1584. július 10. (51 évesen)[3]
Delft[2]
Házastársa
Gyermekei
  • Felipe Guillermo de Orange-Nassau
  • Mária orániai hercegnő
  • Anna orániai hercegnő
  • Móric orániai herceg
  • Emília orániai hercegnő
  • Lujza Júlia orániai hercegnő
  • Erzsébet Flandrika orániai hercegnő
  • Katalin Belgica orániai hercegnő
  • Sarolta Flandrina orániai hercegnő
  • Sarolta Brabantina orániai hercegnő
  • Emilia Secunda Antwerpiana
  • Frigyes Henrik orániai herceg
  • Justino de Nassau
  • nassaui Mária
Édesapja Vilmos nassau-illenburgi gróf
Édesanyja stolbergi Julianna
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vilmos orániai herceg témájú médiaállományokat.

I. Vilmos orániai herceg vagy Nassaui Vilmos orániai herceg, A Hallgatag, (Dillenburg, 1533. április 24.Delft, 1584. július 10.) Oránia hercege, a spanyolok ellen vívott németalföldi szabadságharc (1568–1648) egyik kiemelkedő vezetője.

Származás, fiatalkor, nevelés[szerkesztés]

I. Vilmos címere
I. Vilmos. (1555); festette Antonis Mor

Vilmos 1533-ban született Dillenburgban, a Német-római Birodalomban, Vilmos nassaui gróf (1487–1559) és Juliana zu Stolberg grófnő (1506–1580) fiaként. Nagybátyja, René, Oránia hercege, 1544. július 18-án egy champagne-i hadjáratban elesett. Mivel nem volt férfiágon utóda, ezért unokaöccse, Nassau-Dillenburgi Vilmos örökölte tőle az Orániai Hercegséget. Vilmosból korán az egyik leggazdagabb holland nemes lett. A hercegség átvételének feltételét I. Károly spanyol király (V. Károly császár) szabta meg, miszerint szigorú katolikus nevelésben kell részesülnie az ifjúnak.

A király, hogy elfojtsa Vilmos lehetséges antikatolikus eszméit, Brüsszelbe, a császári udvarba hívatta Vilmost, ahol kiváltságosként kezelték. Az ő tulajdonában volt a bredai kastély, ami messze a határokon túl is híres volt. 1551-ben elvette feleségül Egmondi Annát, Maximilien von Egmond gróf lányát.

Szerepe a nyolcvanéves háborúban[szerkesztés]

Károly fia II. Fülöp spanyol király 1559-ben a németalföldi államtanács tagjává, Holland, Zeeland , Utrecht és Franche-Comté tartományok helytartójává (stathouter) nevezte ki Vilmost. Ezzel egy időben nevezték ki Hollandia kormányzójává Margit pármai hercegnőt, a király féltestvérét. 1561-ben Vilmos házasságot kötött Annával, Móric szász választófejedelem lányával, aki egy protestáns Habsburg-ellenes családból származott. A házasság politikai megfontolásból jött létre, hogy biztosítsa a protestáns hercegség fennmaradását. 1566-ban került sor a Beeldenstorm-ra (magyarul: bálványrombolás), amikor Flandriában a protestánsok betörtek a templomokba és szentségeket törtek szét, rongáltak meg, jelezvén ezzel függetlenségi, elszakadási szándékukat az elnyomó katolikus spanyolok ellen. Ez tekinthető a háború első indító mozzanatának.

1567-ben II. Fülöp sereget indított, hogy leverje a mozgalmat, amelynek Vilmos is aktív tagja volt. A hadsereget a hírhedt Fernando Álvarez de Toledo y Pimentel volt, Alba hercege, aki elől sikerült apósa a szász választófejedelem udvarába menekülnie, 13 éves fiát viszont Alba herceg elfogta és Spanyolországba küldette. Hollandiai birtokait a herceg a spanyol király nevében elkobozta, és árulónak kiáltotta ki.

1568-ban zsoldos hadserege élén Vilmos visszatért Brüsszelbe, hogy leszámoljon Alba hercegével. Vilmos nem tartotta magát árulónak, mivel úgy gondolta, a népnek joga van felkelni a király ellen, ha az nem tartja tiszteletben a kiváltságait.

Vilmos terve szerint három irányból támadta volna a spanyolokat: ő maga seregével észak felől, testvérei Németország felől, míg délről francia hugenották támadtak. Habár a rheindaleni csata során, amit Roermond település közelében vívtak 1568. április 23-án, már összecsaptak a spanyolok és a lázadók (előbbiek győzelmével), a felkelés igazi kezdetét a május 23-án vívott heiligerlee-i csata jelezte, amely a lázadók győzelmével ért véget. Ennek ellenére Vilmos hadjárata kudarccal végződött, szövetségeseit Alba hercege legyőzte, míg az ő hadserege egyszerűen feloszlott, amikor nem tudta kifizetni a katonák zsoldját.

Vilmos elmenekült, de mivel ő volt az egyetlen főnemes, aki továbbra is ellenállt Albának és a királynak, ezért hamarosan a lázadók vezére lett. Amikor 1572-ben ismét fellángoltak a harcok, udvarával visszatért Hollandiába, és Delft városában telepedett le, mivel ősei városát, Bredát a spanyolok tartották uralmuk alatt.

Gyermekei[szerkesztés]

Első házassága

1551. július 9-én kötött házasságot Egmondi Annával (1533– 1558. március 24.), Maximilian von Egmond lányával.

  • Maria (1553–1555).
  • Fülöp Vilmos orániai herceg (1554. december 19. – 1618. február 8.), 1609-től Oránia hercege
  • Mária orániai hercegnő (1556. február 7. – 1616. október 10.), 1595. február 17-én Fülöp Hohenlohe-Neunsteini gróffal kötött házasságot
Második házassága

1561. augusztus 24-én feleségül vette Anna szász hercegnőt (1544–1577), 1571-ben elváltak

Harmadik házassága

1575. július 12-én feleségül vette Bourbon Saroltát (1546–1582), III. Louis de Bourbon-Montpensier herceg leányát.

Negyedik házassága

1583. április 12-én vette feleségül Coligny Lujzát (1555–1620).

Házasságon kívüli viszonya

Eva Elinx és Vilmos kapcsolatából született:

Orániai Vilmos szobra Hágában

Halála, emlékezete[szerkesztés]

II. Fülöp 1580-ban kiátkoztatta Orániai Vilmost, és 25 ezer arany vérdíjat tűzött ki a fejére. Néhány sikertelen merénylet után 1584. július 10-én, egy fanatikus katolikus, Balthasar Gérard orvul lelőtte Vilmost Delftben. Mint családjának többi tagját, a delfti Újtemplomban temették el.

Emlékét ma is szeretet és tisztelet övezi. Őt nevezik „Hollandia atyjának”. Szobrát Hága egyik legszebb terén állították fel, illetve a holland himnusz is róla szól.

Források[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. december 11.
  2. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вильгельм I Оранский, 2015. szeptember 28.
  3. Integrált katalógustár, 2014. április 9.

Lásd még[szerkesztés]


Előző uralkodó:
nem volt
Hollandia stadhouder-e (helytartója)
15591584
A Holland Királyság címere
Következő uralkodó:
Móric