Gisbertus Voetius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gisbertus Voetius
GisbertusVoetius.jpg
Született 1589. március 3.[1][2][3]
Heusden
Elhunyt 1676. november 1. (87 évesen)[2][3]
Állampolgársága Németalföldi Köztársaság
Gyermekei Paulus Voet
Foglalkozása
  • teológus
  • professzor
  • prédikátor
  • egyetemi oktató
Tisztség
  • rector of Utrecht University
  • lelkipásztor (1611–, Vlijmen, Heusden)
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Gisbertus Voetius témájú médiaállományokat.

Gisbertus Voetius vagy eredeti holland nevén Gijsbert Voet (Heusden, 1589. március 3.Leiden, 1676. november 1.) holland kálvinista teológus, lelkész, a 17. századi ortodox kálvinizmus hollandiai vezéralakja.

Életútja[szerkesztés]

1604-től végzett teológiai tanulmányokat a leideni egyetemen, majd 1611-ben Vlijmenben(wd) kezdte meg lelkipásztori szolgálatát. 1617-ben visszatért szülővárosába, Heusdenbe, ahol a helyi egyházközség lelkésze lett. 1619-ben a legfiatalabb küldöttként vett részt az arminiánusok ellen állást foglaló dordrechti zsinaton. 1634-ben kinevezték az utrechti egyetem teológiai és orientalisztikai professzorává, három évvel később pedig az utrechti gyülekezet lelkipásztora lett. A kálvinizmus ortodox szárnyának markáns képviselője, Franciscus Gomarus(wd) híve és az arminiánusok ellensége volt.[4][5]

Rektorsága idején több magyar diák járt az utrechti egyetemre, akiknek Voetius nyájas pártfogója volt, számukra még segélyalapot is létesített. Nevezetesebb magyar tanítványai közé tartozott Tofeus Mihály és Apáczai Csere János.[6]

Munkássága[szerkesztés]

Az ortodox kálvinizmus emblematikus alakja volt („az utrechti pápa”), harcolt a teológiai dogmatizmuson lazítani kívánó arminiánusokkal és coccejanistákkal, valamint a Hugo Grotius vezette humanista gondolkodókkal egyaránt. Továbbgondolta az ókálvinizmus arisztoteliánus és skolasztikus filozófiáját, amely voetianizmusként lett ismert. Bölcselete középpontjában a Szentírás állt, azt hirdette, hogy minden igazság a Biblia fegyelmezett filológiai elemzésével megtalálható. Állam és egyház kapcsolatrendszerét tekintve az egyházi önállóság híve volt, amit háromkötetes Politica ecclesiastica (’Egyházigazgatás’) című munkájában fejtett ki.[7]

1642 márciusában már az utrechti egyetem rektoraként meggyőzte a tanintézet szenátusát arról, hogy az akkor terjedő karteziánus filozófia tanait száműzzék az egyetem falai közül, Descartes Utrechtben oktató tanítványát, Henricus Regiust pedig orvostudományi előadások tartására kötelezzék.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Gisbertus Voetius
  3. a b c Catalogus Professorum Academiae Rheno-Traiectinae. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
  4. Voetius, Gysbertus. In Encyclopædia Britannica XXVIII. 11th ed. Cambridge: Cambridge University Press. 1911. 170. o.  
  5. Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 568. o. ISBN 963-9257-19-2  
  6. Bán Imre: Apáczai Csere János. Bibliogr. V. Molnár László, kísérő tanulmány Bitskey István. Budapest: Akadémiai. 1958. 102., 106., 123. o. = Irodalomtörténeti Könyvtár, 2.  
  7. Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 567–568. o. ISBN 963-9257-19-2  
  8. Bán Imre: Apáczai Csere János. Bibliogr. V. Molnár László, kísérő tanulmány Bitskey István. Budapest: Akadémiai. 1958. 118., 124–125. o. = Irodalomtörténeti Könyvtár, 2.