Kiskunság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiskunsági táj (Csíra-szék, Orgoványi-rétek, Kiskunsági Nemzeti Park)

Budapest déli előtere és Szeged között, a DunaTisza közén átlósan elhelyezkedő nagytáj.

Földrajza[szerkesztés]

A Kiskunság a Duna-Tisza közében található. Budapest déli előtere és Szeged között. A két folyóhoz képest jó 30-50 méterrel magasabban található térszín, amit főleg az ős-Duna hozott létre. Ugyanis régebben a Duna még nem a ma látható vonalán folyt, hanem északnyugat-délkeleti irányban, így terjedelmes hordalékkúpot hozott létre. Ez a homokhátság tetején meghaladja a 130 méter tengerszint feletti magasságot, amely igen jelentős a Tisza kb. 80 és a Duna völgyének kb. 90 méteres tengerszint feletti magasságához képest.

A terület talaja nagyrészt homokos, illetve szikes, de réti talajok is találhatóak. A Kiskunság közepe a legmagasabb térszínek a leginkább terméketlenek, mivel itt jut legnagyobb uralomra a homok. Fülöpháza határában található két, nagyrészt eredeti formájában meghagyott homokdűne is.

A vidéken igen nagy problémát okoz a '80-as évek óta egyre fokozódó vízhiány, igen magas az ariditási index mértéke. Olyan tanulmányok is napvilágot láttak már, amely szerint a Kiskunság egy része egyike lesz Európa félsivatagi tájainak. A vízhiány, illetve a Duna és Tisza közötti hajóút megteremtése céljából már 300 éve foglalkoznak a.Északi irányi szél a homokot felhalmozva homokbuckákat hozott létre.

Története[szerkesztés]

Nevét a területén a tatárjárás után letelepedett kunokról, illetve a török hódoltság megszűnte után szervezett önálló (1876-ig fennállott) közigazgatási egységről (Jászkun kerület) kapta. Középkori lakossága a 16. századra megmagyarosodott és magas szintű paraszti kultúrát fejlesztett ki. A hódoltság a népesség pusztulását, elmenekülését és nagyarányú keveredését idézte elő. A 18. század elején mindössze öt nagyobb helysége létezett: Kiskunlacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Kiskunhalas. A Kiskunság pusztáinak újratelepülésében az egykori kun előzményű reliktumok baranyai és más Kelet-dunántúli települőkkel is kiegészült református lakosságán kívül a Jászság római katolikus népessége is részt vett egészen a 19. századig (Kiskunfélegyháza, Kiskundorozsma). Különösen a jászkun redemptio után (1745) gyorsan megerősödtek mezővárosi jellegű közösségei, amelyekben jelentős extenzív állattartást tett lehetővé a pusztabérletek rendszere, részben ennek következményeként alkalmazták a szálláskertes településrendszert.

Kiskun települések[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Gyárfás István: A jászkunok története (I–IV. Kecskemét–Bp., 1870–1885)
  • Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936)
  • Papp lászló: A kiskunhalasi tanyatelepülés kialakulása (Népr. Ért., 1940)
  • Papp László: Kiskunhalas népi jogélete (Bp., 1941)
  • Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959)
  • Tálasi István: Kiskunság (Bp., 1977)

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]