Lajosmizse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajosmizse
Lajosmizse látképe légifelvételről
Lajosmizse látképe légifelvételről
Lajosmizse címere
Lajosmizse címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Kecskeméti
Jogállás város
Polgármester Basky András (FIDESZ)[1]
Irányítószám 6050
Körzethívószám 76
Népesség
Teljes népesség 11 292 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 68,88 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 120 m
Terület 164,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lajosmizse (Magyarország)
Lajosmizse
Lajosmizse
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 01′ 35″, k. h. 19° 33′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 35″, k. h. 19° 33′ 28″
Lajosmizse (Bács-Kiskun megye)
Lajosmizse
Lajosmizse
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Lajosmizse weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajosmizse témájú médiaállományokat.

Lajosmizse város Bács-Kiskun megyében a Kecskeméti járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A város Bács-Kiskun megye északi részén, a Duna–Tisza közi homokhátság északi részén, Kecskeméttől 17 km-re északnyugatra terül el. A város szinte teljes egésze homokra települt. Lajosmizse külterülete részben még homokhátság eredeti felszíni formáit őrzi, számos kisebb homokdűnét és homokhátat láthatunk, amelyek az uralkodó széliránynak megfelelő északnyugat-délkeleti irányba rendeződve szelik át a tájat. A magasabban fekvő dűnesorok között számos apróbb tó, illetve mocsár húzódik meg.

A város az M5-ös autópályán vagy az 5-ös főúton csatlakozik Magyarország fő közlekedési hálózatához. Vonattal a 142-es számú, Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonalon érhető el, amelynek a kecskeméti, illetve budapesti előváros forgalmat bonyolító szakaszai között Lajosmizse az átszállóállomás.

Címere[szerkesztés]

A címerpajzs kék alapszíne az idő- és térbeli végtelenséget hivatott kifejezni. A kék egyben a transzcendencia színe is, jelzi, hogy a középkori Mizse településnek már volt kőtemploma. A zöld szín a hajdani ligetes legelőket, pusztákat idézi. A két harcias oroszlán felidézi, hogy hajdan a város két településből állt (Lajos és Mizse). Az oroszlánok által tartott Jászkürt (más néven Lehel kürtje) a lakosság etnikai összetartozásának, a jászok függetlenségének és szabadságvágyának jelképe. A két csillag a katolikus és a református hitközséget emeli ki. A címer tornasisakja az elmúlt ezredév, különösen a két világháború hősi halottaira és áldozataira emlékeztető memento, a korona pedig az önállóság, a helyi autonómia, az önkormányzatiság beszédes érzékeltetője. Az ötágú arany sisakkoronából a címerkép bal oldali, jobbra forduló oroszlánja növekszik, jobb mancsában tartja az említett Jászkürtöt.

Történet[szerkesztés]

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a térség már a bronzkortól kezdve lakott volt. Kelta, avar és a honfoglaló magyar régészeti anyag tanúsítja, hogy milyen fontos volt ez a homokos legelőkkel és szikes tavakkal tarkított föld a népvándorlás idején.

A környéken a tatárjárás után betelepedett kunok létesítettek szállásokat. A 15. századtól írott források is előbukkanak Mizseszék, majd Kunmizse és Lajosszállás (Lajosülése) nevekkel.[3] A török uralom fél évszázadon keresztül megkímélte Lajos és Mizse kunjait. A halmozottan nehéz, kettős adózást és a háborúk zivataros évtizedeit azonban a kis falvak nem bírták átvészelni. Először Bene, majd 1593-ban Lajos és Mizse is elnéptelenedik.

A török birodalomban a pusztákat Nagykőrös és Kecskemét bérelte, az oszmán hatalmom megszűnte után a Habsburg-ház önkényesen használta, adta-vette azokat. A tudatos jászok és kunok elérték, hogy 1745-ben megválthassák pusztáikat, ezt nevezték Redemptio-nak.

Ekkortól kezdve 1876-ig Lajost, Mizsét és Benepuszta felét Jászberény birtokolta (Bene másik felét Jászladány). A jász gazdák először csak nyaralóknak, nyári kerteknek és legeltetésre alkalmas területeknek használták a pusztai birtokokat. Jászberény, mintegy hasznot látva a sok utazásból, három csárdát építtetett. A központi nagy vendégfogadó lett a nevezetes Földeáki Csárda,[4] mely évekkel ezelőtt még polgármesteri hivatal épülete volt. A leendő új települések magjait a jászberényi tanyás gazdák, pásztorok, pusztacsőszök, csárdások, pusztabírók és agrármunkások alkották, akik már az 1800-as évek elején pusztaiakká váltak az által, hogy egyre több időt töltöttek birtokaikon.

1876-ban a megszüntetett Jászkun Kerületet beolvasztották az új megyerendszrbe. 1877-ben Lajos, Mizse és Fél-Bene pusztából létrejött Lajos-Mizse község Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében.

A községet alapító katolikus jász telepesek mellé Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét környéki (részben református) letelepedők érkeztek. Megtelepedtek még kisebb csoportok Dabasról, Örkényből, valamint távolabbról zsidó kereskedők és cigányok. Bár Lajosmizsén nem volt nemesség, a lassan kiépülő birtokrendszer (Geréby, Mizsey, Bartal, Kláber, Tarnay, Ricsováry) sok munkást és napszámost igényelt. 1855 már mintegy 2000, 1890-ben 7000 lakosa volt,. A népesség folyamatosan emelkedett: 1910-ben 9000 , a 30-as években már 11 000 lakosa van.

1907-ben Benepuszta önálló település lett Ladánybene néven. Ekkorra Lajosmizse a nagyközség már virágzó kertészkedő-földműves település.

A római katolikus templom 1896-ban, a református 1902-ben épült fel közadakozásból és hitelből. A Szagri József által alapított polgári iskola 1932-ben kezdte meg működését. 1899-ben egy kis zsidó templom is épült, de ezt a második világháború után államosították, majd lebontották.[5]

1986-ban az addig Lajosmizséhez tartozó Felsőlajos önálló község lett.
1993 óta város. A lakosság többsége a jászsági telepesek leszármazottja.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg német és cigány) nemzetiségűnek vallotta magát.[6]

Nevezetességei[szerkesztés]

Tanyamúzeum
Pusztatemplom romjai
  • Tanyamúzeum – 1972-ben a 625. számú Német tanyából Dr. Bárth János néprajzkutató felügyeletével, dr. Havasi László tanácselnök, valamint Romány Pál, Gajdócsi István és Für Lajos támogatásával épült.[7] A lakóépületet, istállót, nyári konyhát, pincét, kukoricagórét, kocsiszínt, szerszámos kamrát, ólakat, galambházat, nyári jászolt, gémeskutat és üstházat bemutató múzeum 1972-ben nyílt meg.[8] Többször felújítva, a Mezőgazdasági Múzeum tulajdonában.
  • Római katolikus templom – 1895–1896 között épült, Szent Lajos francia király tiszteletére szentelték fel . A II. világháború alatt károkat szenvedett, azóta mindent helyreállítottak. Négy harangja van a templomnak, a legnagyobb 615 kg, a legkisebb pedig 65 kg. Harangjátéka 24 harangból áll. A templomban megtekinthető a torinói lepel másolata, valamint a Magyar Szent Korona és Lehel kürtje (Jászkürt) másolata.
  • Református templom – 1902-ben épült, de ezt jóval megelőzi a kis gyülekezet története. A hitközség anyakönyvezése már 1891-ből létezik. Szűcs Kálmán (1866–1927) volt az egyház első lelkipásztora és alapítója, a lajosmizsei református temetőben nyugszik. Az ő munkájának köszönhetően erősödött meg a református közösségi élet.
  • Pusztatemplom (rom)– az egyhajós, gótikus stílusban épült templomot a 14. században megtelepült kunok építették a 15. században. Nem kizárt, hogy alapja egy Árpád-kori, a tatárjáráskor elpusztult templom. A felépített templom képezte egyben a 15-16. századi Mizse falu központját. A templom réti mészkőből épült. Ünnepekkor szabadtéri misét is tartottak itt az 1990-es években.[9]
  • Földeáki csárda - már az 1740-es években működött, a jelenlegi épületet 1827-ben építette Jászberény. Községháza, majd polgármesteri hivatal egészen 2003-ig. Azóta helytörténeti kiállítóhely.
  • Temető - a község létesítése után került mai helyére, katolikus, református és zsidó vallású részekkel. A temetőben 19. századi sírkövek és családi kripták, valamint két kápolna (Bartal, Mihálovits) és egy új ravatalozó található. A kis zsidó temetőben ma már mindössze két tucat sírkő áll, egy-kettő 19. századi, többsége magyar és héber nyelvű felirattal.

Több épületen emléktábla áll, hirdetve valamikori tulajdonosát és az épület funkcióját (Popper-bolt, Buday-malom, Lusztig-bolt, Ferenczi-ház stb.). A város bel- és külterületén több tucat, út menti kereszt és szakrális szobor található. Nevezetesebbek: Szent Vendel-szobor, Pintér-kereszt, Bessenyi-kereszt, Páldeák-kereszt, Máriácska-szobor.[10]

  • Iskola-tó
  • Horgász-tó

Gazdaság[szerkesztés]

Számos vállalkozás nevében szerepel a "mizse" szótag, utalásként a városra. A városban és környékén főként mezőgazdasági, illetve idegenforgalmi jellegű vállalkozások működnek. Lajosmizsét homokos talaja és napsütésben gazdag éghajlata elsősorban gyümölcstermesztésre predesztinálja. A városban sok gazdálkodó foglalkozik zöldség- és gyümölcstermesztéssel, kiemelkedő a szamóca- és paprikatermesztés, amelynek elsődleges célpontja a budapesti felvevőpiac.

Lajosmizse külterületén számos, napjainkban is aktív tanya található. A tanyák egy része már nem mezőgazdaságból, hanem legalább részben idegenforgalomból él.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Benedek Gyula - Kürti László, Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai (1385-1877). Kecskemét, 2004, 5-9.
  4. Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez. Zounuk 18, 2003: 49-50.
  5. Kürti László: Történelem és emlékezet. 9. o.
  6. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  7. Kürti László, A lajosmizsei Tanyamúzeum, in Határjelek és határhányások. Kothencz Kelemen szerk. Baja: Türr István Múzeum, 2014, 58.
  8. Dr. Beck Tibor muzeológus: Magyar Mezőgazdasági Múzeum - Lajosmizsei Közérdekű Muzeális Kiállítóhely. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  9. Pusztatemplom romjai (pdf). lajosmizse.hu. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  10. Kürti László - Hajdrik Sándor, Útmenti keresztek és szakrális kisemlékek Lajosmizsén. Kecskemét: Porta Egyesület, 2010.

Külső hivatkozások[szerkesztés]