Lajosmizse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajosmizse
Lajosmizse madártávlatból
Lajosmizse madártávlatból
Lajosmizse címere
Lajosmizse címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Kecskeméti
Jogállás város
Polgármester Basky András (FIDESZ)[1]
Irányítószám 6050
Körzethívószám 76
Népesség
Teljes népesség 11 292 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 68,88 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 120 m
Terület 164,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lajosmizse (Magyarország)
Lajosmizse
Lajosmizse
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 01′ 35″, k. h. 19° 33′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 35″, k. h. 19° 33′ 28″
Lajosmizse (Bács-Kiskun megye)
Lajosmizse
Lajosmizse
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Lajosmizse weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajosmizse témájú médiaállományokat.

Lajosmizse város Bács-Kiskun megyében a Kecskeméti járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A város Bács-Kiskun megye északi részén, a Duna–Tisza közi homokhátság északi részén, Kecskeméttől 17 km-re északnyugatra terül el. A város szinte teljes egésze homokra települt. Lajosmizse külterülete részben még homokhátság eredeti felszíni formáit őrzi, számos kisebb homokdűnét és homokhátat láthatunk, amelyek az uralkodó széliránynak megfelelő északnyugat-délkeleti irányba rendeződve szelik át a tájat. A magasabban fekvő dűnesorok között számos apróbb tó, illetve mocsár húzódik meg. A régi térképeken jelölt kis szikes tavak - Fehér-tó, Nyír-tó, Suba-tó -, mára kiszáradtak, többet a talajrendezések során lecsapoltak (Posta-tó).

A város az M5-ös autópályán vagy az 5-ös főúton - a középkori Buda-Kecskemét-Szeged úton - csatlakozik Magyarország fő közlekedési hálózatához. Vonattal a 142-es számú, Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonalon érhető el, amelynek a kecskeméti, illetve budapesti előváros forgalmat bonyolító szakaszai között Lajosmizse az átszállóállomás.

Címere[szerkesztés]

A címerpajzs kék alapszíne az idő- és térbeli végtelenséget hivatott kifejezni. A kék egyben a transzcendencia színe is, jelzi, hogy a középkori Mizse településnek már volt kőtemploma. A zöld szín a hajdani ligetes legelőket, pusztákat idézi. A két harcias oroszlán felidézi, hogy a város a középkorban két településből, majd az újkorban két pusztából állt (Lajos és Mizse). Az oroszlánok által tartott Jászkürt (más néven Lehel kürtje) a lakosság etnikai összetartozásának, a jászok függetlenségének és szabadságvágyának jelképe. A két csillag a katolikus és a református hitközséget emeli ki. A címer tornasisakja az elmúlt ezredév, különösen a két világháború hősi halottaira és áldozataira emlékeztető memento, a korona pedig az önállóság, a helyi autonómia, az önkormányzatiság beszédes érzékeltetője. Az ötágú arany sisakkoronából a címerkép bal oldali, jobbra forduló oroszlánja növekszik, jobb mancsában tartja az említett Jászkürtöt.

Egy 19. századi tanya

Történet[szerkesztés]

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a térség már a bronzkortól kezdve lakott volt. Nevezetes lelet az M5-öt pálya építésekor előkerült bronzdepot. Szkíta, kelta, szarmata, avar és a honfoglaló magyar régészeti anyag tanúsítja, hogy milyen fontos volt ez a homokos legelőkkel és szikes tavakkal tarkított föld a népvándorlás idején. A település központjában egy Földeák nevezetű, Árpád-kori település lehetett, a név egy 15. századi dokumentumban bukkan fel először, mint elpusztult falu.

A környéken a tatárjárás után betelepedett kunok létesítettek szállásokat. A 15. századtól írott források is előbukkanak Mizseszék, Kunmizse és Lajosszállás (Lajosülése) nevekkel.[3] Egy 1469-es dokumentumban Mátyás király a mizsei kunok adójának egy részét elengedte. A neves esemény tiszteletére az új Városháza átadásakor 2003-ban egy Mátyás király mellszobrot állítottak (Tischler Ferenc alkotása).  A török uralom fél évszázadon keresztül megkímélte Lajos és Mizse kunjait, a szomszédos Benét. A halmozottan nehéz kettős adózást és a háborúk zivataros évtizedeit azonban a kis falvak nem bírták átvészelni. Először Bene, majd 1593-ban Lajos és Mizse is elnéptelenedik.

A török birodalomban a pusztákat Nagykőrös és Kecskemét bérelte, az oszmán hatalmom megszűnte után a Habsburg-ház önkényesen használta, adta-vette azokat. A tudatos jászok és kunok elérték, hogy 1745-ben megválthassák pusztáikat, ezt nevezték Redemptio-nak.

Ekkortól kezdve 1876-ig Lajost, Mizsét és Benepuszta felét Jászberény birtokolta (Bene másik felét Jászladány). A jász gazdák először csak nyaralóknak, nyári kerteknek és legeltetésre alkalmas területeknek használták a pusztai birtokokat. Jászberény, mintegy hasznot látva a sok utazásból, három csárdát építtetett. A központi nagy vendégfogadó a fennmaradt archaikus helynévről kapta a Földeáki Csárda nevet. [4] Az épület 2003-ig polgármesteri hivatal épülete volt. A leendő új települések magjait a jászberényi tanyás gazdák, pásztorok, pusztacsőszök, csárdások, pusztabírók és agrármunkások alkották, akik már az 1800-as évek elejétől pusztaiakká váltak az által, hogy egyre több időt töltöttek birtokaikon. Az 1848-49 szabadságharc után a puszták az illegális kereskedelem, orgazdaság és a bűnözés melegágyává váltak. A betyárvilág emlékét mai napig őrzi a szájhagyomány és a zenefolklór. Basky Gyuri a széthullóban lévő hírhedt Bogár-banda tagja volt, amikor beszorították egy benei tanyába. A lehetetlen helyzetből a betyár az öngyilkosságba menekült.[5] A banda másik tagja (Bogár Szabó Mihály) egy szép juhászné miatt látogatta a környéket. A kapcsolat a vesztét okozta: csendbiztosokkal folytatott tűzharcban halálos sebet kapott.

1876-ban a megszüntetett Jászkun Kerületet beolvasztották az új megyerendszerbe. 1877-ben Lajos, Mizse és Fél-Bene pusztából létrejött Lajos-Mizse község Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében.

A községet alapító katolikus jász telepesek mellé Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét környéki (részben református) letelepedők érkeztek. Megtelepedtek még kisebb csoportok Dabasról, Örkényből, valamint távolabbról zsidó kereskedők és cigányok. A lassan kiépülő birtokrendszer (Geréby, Mizsey, Bartal, Kláber, Tarnay, Ricsováry) sok munkást és napszámost igényelt. 1855-ben már mintegy 2000, 1890-ben 7000 fő lakosa volt,. A népesség folyamatosan emelkedett: 1910-ben már 9000 lakosa van. A római katolikus templom 1896-ban, a református 1902-ben épült fel közadakozásból és hitelből. 1899-ben egy kis zsidó templom is épült a Fő-utcán, de ezt közvetlen a második világháború után államosították és értékesítették, az új tulajdonosok pedig lebontották.[6] A Budapest-Lajosmizsei vasútat 1889-ben, a lajosmizsei-kecskeméti vasútvonalat pedig 1905-ben adták át a forgalomnak. 1907-ben Benepuszta önálló településsé vált Ladánybene néven A Szagri József által alapított polgári iskola 1932-ben kezdte meg működését. 1944 májusában több zsidó lakos házát gettóként használták, ide gyűjtötték a helyi és környékbeli deportáltakat. A mintegy 150 emberből álló transzport július első napjaiban indult a monori téglagyárba, onnan pár nap múlva tovább a haláltáborokba. A néhány túlélő nem költözött vissza Lajosmizsére, szétszóródtak a világ minden tájára. 1970-ben Lajosmizse nagyközségi rangot kapott. Az 1970-es évekig egy tucat külterületi iskola működött, többségük a Klebelsberg-iskolareformnak köszönhetően. Az 1976-ban átadott 200 férőhelyes központi kollégiummal együtt a külterületi iskolákat bezárták.

1986-ban az addig Lajosmizséhez tartozó Felsőlajos önálló község lett.
1993 óta város. A lakosság többsége az eredeti jászsági telepesek leszármazottja.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg német, svájci, holland, román) nemzetiségűnek vallotta magát. A roma/cigány lakosság száma - a 2010-es évektől beköltöző romániaiakkal együtt - azonban eléri a 10%-ot.

Nevezetességei[szerkesztés]

Tanyamúzeum
  • Tanyamúzeum – 1972-ben a 625. számú Német tanyából Dr. Bárth János néprajzkutató felügyeletével, dr. Havasi László tanácselnök, valamint Romány Pál, Gajdócsi István és Für Lajos támogatásával épült.[7] A lakóépületet, istállót, nyári konyhát, pincét, kukoricagórét, kocsiszínt, szerszámos kamrát, ólakat, galambházat, nyári jászolt, gémeskutat és üstházat bemutató múzeum 1972-ben nyílt meg.[8] Többször felújítva, a Mezőgazdasági Múzeum tulajdonában.
A Szent Lajos templom
  • Római katolikus templom – 1895–1896 között épült, Szent Lajos francia király tiszteletére szentelték fel . A II. világháború alatt károkat szenvedett, azóta mindent helyreállítottak. Négy harangja van a templomnak, a legnagyobb 615 kg, a legkisebb pedig 65 kg. Harangjátéka 24 harangból áll. A templomban megtekinthető a torinói lepel másolata, valamint a Magyar Szent Korona és Lehel kürtje (Jászkürt) másolata.
  • Református templom – 1902-ben épült, ezt az évszámot jóval megelőzi a kis gyülekezet története. A hitközség anyakönyvezése már 1891-ből létezik. Szűcs Kálmán (1866–1927) volt az egyház alapító lelkipásztora, a lajosmizsei református temetőben nyugszik. Az ő munkájának köszönhetően erősödött meg a református közösségi élet.
Pusztatemplom romjai
  • Pusztatemplom (rom)– az egyhajós, gótikus stílusban épült templomot a mizsei kunok építették a 15. században. Nem kizárt, hogy alapja egy Árpád-kori, tatárjáráskor elpusztult templom. A felépített templom képezte egyben a 15-16. századi Mizse falu központját. Anyaga réti mészkő (darázskő). Ünnepekkor szabadtéri misét is tartottak itt az 1990-es években.[9] Felújítására, restaurálására tett lépések nem vezettek eredményre, csupán a támpillérek megerősítése történt meg.
  • Földeáki csárda - az 1740-es évek elejétől dokumentált a működése, a jelenlegi épületet 1827-ben építette Jászberény. Községháza, majd polgármesteri hivatal egészen 2003-ig, mai helytörténeti kiállítóhely.
  • Temető - a község létesítése után került mai helyére, katolikus, református és zsidó részekkel. 19. századi sírkövek és családi kripták, valamint két kápolna (Bartal, Mihálovits) és egy új ravatalozó található. A kis zsidó temetőben ma már mindössze két tucat sírkő áll, néhány 19. századi, többsége magyar és héber nyelvű felirattal.
  • Ricsováry-kúria - Ricsováry Takács József huszárezredes építette 1941-ben, 1945 után iskola, ma magántulajdonban, átépítve.
  • Mizsey-kúria - Mizsey Péter építette az 1890-es években, 1945 után téesz központja, magántulajdonban, romos állapotban.
  • Kláber kastély - a szőlészetéről és borászatáról híres Klábertelep tulajdonosa Kláber Mór építette az 1900 évek elején. Tulajdonosa halála után a cég sorozatos panamák áldozatává vált, majd csődbe ment. 1945 után iskola-óvoda, átépítve, romos állapotban.
  • Geréby-kúria - üdülőközpont, lovasudvar, Geréby Gyula földbirtokos építette az 1890-es évek végén. A család külföldre távozása után a kúria téeszközpont, később szálloda, magántulajdonban, jelentősen átalakítva.
  • Ipartestület - A Dózsa György úton, a rendőrség épülete mellett álló épületet 1928-ban építették fel hitelből. A 2000-es évek elején felújítva, egy helyiségben az ipartestület életét megörökítő kis kiállítás látható, a nagyteremben kínai üzlet működik.
  • Sípos Mihály utca - a város északi határán, azon kevés utcák egyike, amelyet helyi vezetőről neveztek el. Sípos Mihály (1927-1987) az 1954-ben létesített KTSZ alapítója, haláláig igazgatója. Az üzem ma is áll, átalakított homlokzatán márványtába Sípos Mihály emlékére (Széchenyi út).
  • Tarnai utca - dupla szélességű utca, a község szülöttjéről, dr. Tarnay Lajos (1880-1954), árvaszéki ülnökről, Gazdakör elnökéről elnevezve. Az utcában működött a Buday-malom.
  • Szent Vendel szobor - a katolikus templom előtt áll, Kollár Mihály állíttatta 131 forintnyi alapítvánnyal 1862-ben

Több épületen van emléktábla, hirdetve valamikori tulajdonosát és az épület funkcióját (Popper-bolt, Buday-malom, Lusztig-bolt, Ferenczi-ház stb.). A város bel- és külterületén több tucat, út menti kereszt és szakrális szobor található. Nevezetesebbek: Szent Vendel-szobor, Pintér-kereszt, Bessenyi-kereszt, Páldeák-kereszt, Máriácska-szobor.[10]

  • Iskola-tó
  • Horgász-tó

Nevezetes lajosmizseiek[szerkesztés]

  • Baranyi Gyula (1925-2009), rövid ideig az Új Írás főszerkesztője, nagykövet (Kanada, Uganda, Fülöp-szigetek, 1988-1994) 
  • Benke László (1948-), mesterszakács
  • Bessenyei Ferenc (1919-2004), a Nemzet Színésze, Lajosmizse díszpolgára
  • Bujdosó Ernő (1944- ), Munkácsy-díjas festőművész
  • Dudás Gyula (1925-2001), gazdaságföldrajz-kutató, egyetemi oktató
  • Gór József, a lajosmizsei Mizsepack Nyomdaipari Kft. ügyvezető igazgatója, Az év vállalkozója címe tulajdonosa (2011)
  • Horváth Ödön, dr. (1901-1956), lapkiadó, Kecskemét főispánja 1944-ben
  • Kéri József, dr. (1924-1985) mérnök, Népi Kollégium szervező, igazgató
  • Kiss Zoltán, Venesz József díjas, Aranykoszorús mestercukrász, hazai és nemzetközi díjak kitüntetettje
  • Kocsis Tibor, énekes, a az X-faktor 2011-es győztese
  • Kollár Csaba, vállalkozó, agrárszakember, a Hirös Tojás és Mizsetáp kft. tulajdonos igazgatója, a Díj a sikeres vállalkozásokért 2015-ös kitüntetettje
  • Kürti László, Prof. dr., a Miskolci Egyetem társadalomtudományi intézetének professzora
  • Lajossy Sándor (1920-1989), költő, író, lapkiadó Lajosmizsén született, Angliában hunyt el
  • Máthé József, Amerikából költözött Lajosmizsére, ahol Felsőlajoson mintagyümölcsöst hozott létre
  • Oláh János (1923-1988), Állami-díjas, agrármérnök, Lajosmizsén született
  • Paál Huba, kertészmérnök, agrártudományi szakember
  • Papp László (1933-1988), agrárszakember, Mathiász-díjas gyümölcsnemesítő, szabadalma a kajszibarack Papp-féle ernyőművelése
  • Podmaniczky István, báró (Lajosmizse, 1885- Budapest, 1926), felesége alsólehotai Scultéty Erzsébet (1889-1926)
  • Polyák Imre (1932-2010), birkózó, olimpiai bajnok, világbajnok, Lajosmizse díszpolgára, a helyi sportcsarnok névadója
  • Reszler Ákos (1944- ), villamosmérnök, egyetemi doktor, az Év Informatikai Menedzsere díjas
  • Sápi Vilmos (1924-2000), történész, akadémikus
  • Schuber Koósa Antal (1929-1999), neje Bódi Mária, költő, író, lapszerkesztők az USA-ban, Lajosmizsén hunytak el
  • Simándi Béla (1899-1969), író, költő, lapszerkesztő az 1930-as években tanított egy helyi külterületi iskolában (Kulapitye)
  • Skultéti Árpád (1949-), festő, tűzzománc készítő
  • Staar Gyula (1944-), tanár, újságíró, a Természet Világa szerkesztője (1974-1989), főszerkesztője (1990 óta)
  • Szalay Károly (1859-1938), tanár, költő, ró, műfordító Lajosmizsén hunyt el
  • Szőrös József (1917-1999), gazdálkodó, naiv fafaragó, szobrász
  • Vass Csaba (1950-), szobrász, Lajosmizsén kívül Dusnok, Hajós, Ladánybene, Tiszakürt településeken ismeretesek köztéri alkotásai
  • Vass József (1910-1988), szűcsmester, Népművészet Mestere

Gazdaság[szerkesztés]

Számos vállalkozás nevében szerepel a "mizse" kifejezés, utalásként a városra. A városban és környékén főként mezőgazdasági, illetve idegenforgalmi jellegű vállalkozások működnek. Lajosmizsét homokos talaja és napsütésben gazdag éghajlata elsősorban gyümölcstermesztésre predesztinálja. A városban sok gazdálkodó foglalkozik zöldség- és gyümölcstermesztéssel, kiemelkedő a szamóca- és paprikatermesztés, amelynek elsődleges célpontja a budapesti felvevőpiac.

Külterületén számos, napjainkban is lakott tanya található. A tanyák egy része már nem mezőgazdaságból, hanem legalább részben idegenforgalomból él.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Benedek Gyula - Kürti László, Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai (1385-1877). Kecskemét, 2004, 5-9.
  4. Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez. Zounuk 18, 2003: 49-50.
  5. Kürti László: Ladánybenei évszázadok. Ladánybene, 2006, 99. 
  6. Kürti László: Történelem és emlékezet. 9. o.
  7. Kürti László, A lajosmizsei Tanyamúzeum, in Határjelek és határhányások. Kothencz Kelemen szerk. Baja: Türr István Múzeum, 2014, 58.
  8. Dr. Beck Tibor muzeológus: Magyar Mezőgazdasági Múzeum - Lajosmizsei Közérdekű Muzeális Kiállítóhely. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  9. Pusztatemplom romjai (pdf). lajosmizse.hu. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  10. Kürti László - Hajdrik Sándor, Útmenti keresztek és szakrális kisemlékek Lajosmizsén. Kecskemét: Porta Egyesület, 2010.

Külső hivatkozások[szerkesztés]