Szalay Károly (író, 1859–1938)
| Szalay Károly | |
| Született | 1859. december 17. Sárospatak |
| Elhunyt | 1938. június 23. (78 évesen) Lajosmizse |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | pedagógus, költő, író, műfordító |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szalay Károly (Sárospatak, 1859. december 17. – Lajosmizse, 1938. június 23.) magyar tanár, író, műfordító.
Élete[szerkesztés]
Holland, német, francia, valamint angol egyetemeken is tanulmányokat folytatott. 1886 és 1921 között a Budapest városában található református gimnáziumban a latin-görög nyelv tanáraként munkálkodott. Ezután elvesztette állását, ugyanis a Horthy-korszakban haladó nézeteket vallott. Nagyon nagy része van Bod Péter művének, Historia Hungarorum Ecclesiastica címmel történt, leideni kiadásában (1888–1890), ugyanis ennek ő volt a felfedezője. Elég terjedelmes antológiát adott ki 1925-ben főként holland nyelvű költők fordításából.
Művei[szerkesztés]
Főbb művei a következők:
- Csanád (történelmi színmű, Budapest, 1896)
- Komoly tréfa (elbeszélés, Budapest, 1900)
- A magam útján (versek, Budapest, 1901)
- Tanügyi reformeszmék (Budapest, 1904)
- Őszi verőfény (versek, Sárospatak, 1912)
- Adalékok a középiskolai oktatás reformjának kérdéséhez (Budapest, 1913)
- Comenius (páholy) 1914-ben (Budapest, 1914)
- Éltető halál (regény, Budapest, 1923)
Források[szerkesztés]
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Szalay Károly témában.
