Lyka Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lyka Károly
Lyka Károly.jpg
Született 1869. január 4.
Pest
Elhunyt 1965. április 30. (96 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása művészettörténész,
kritikus,
festő
Kitüntetései Kossuth-díj
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyka Károly témájú médiaállományokat.

Lyka Károly (Pest, 1869. január 4.Budapest, 1965. április 30.) magyar művészettörténész, kritikus, festő, az 1902–1918 között megjelent Művészet című folyóirat[1][2] szerkesztője.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Münchenben végzett építészmérnök volt. A család 1873-ban az észak-magyarországi Nyitra városába költözött. Lyka Károly annak a nyitrai piarista gimnáziumnak a diákja volt, amelynek igazgatója, Csősz Imre a piarista rend helyi történetét is megírta. Lyka első rajztanára a bécsi akadémiát végzett Panczer Ferenc, és a később ismertté vált Rajzó Miklós volt.

1887 őszén Münchenbe utazott, hogy beiratkozzon a kor egyik meghatározó konzervatív festőiskolájába. A müncheni Akadémia helyett azonban Hollósy Simon jóval modernebb szellemű magániskoláját választotta, ahol a mesternél csak nyolc-tíz évvel fiatalabb társaival (Iványi-Grünwald Béla, Márk Lajos, Zemplényi Tivadar) megismerkedett az idelátogató, fiatalon már sikeres és nem akadémikus szemléletű Csók Istvánnal és a Weimarban dolgozó Fényes Adolffal, majd a Párizsból Magyarország felé átutazó Rippl-Rónai Józseffel. Ugyancsak Hollósy műtermében tanult és dolgozott egy ideig a nagybányai művésztelep későbbi két alapítója, Thorma János, majd Réti István.

1894-ben Itáliába utazott. Előbb Nápolyban, majd hosszabb ideig Rómában időzött, és egyre inkább a művészettörténettel foglalkozott. Több magyarországi folyóiratnak lett itáliai művészeti írója, a vezető napilapnak (Pesti Napló) római tárgyú tárcákat, kulturális beszámolókat írt, politikai cikkeket a legritkábban. Újságíróként több Rómába látogató magyar művésszel és újságíróval megismerkedett, de ismeretséget kötött az Aragno kávéházban gyülekező olasz hírességek némelyikével is, így Matilde Serao írónővel. München óta levelezésben állt a már említett Réti Istvánnal, aki azóta Párizsban tanult és dolgozott, s akit Lyka vendégül látott Rómában. Kossuth halálakor a Pesti Napló tudósítójaként Torinóba utazott, és a hamvakat szállító különvonattal jött Magyarországra.

A századfordulón a Budapesti Napló munkatársaként több tanulmányutat tett Olasz- és Görögországban. A nagybányai művésztelep megalapítása után gyakori vendég volt ott, hamar felismerte a nagybányai iskola jelentőségét, és művészetkritikai munkásságával próbálta közelebb vinni az ő alkotásaikat a közönséghez.

1902-től 1918-ig szerkesztette a Művészet című folyóiratot, mely – óvatosan – a modernebb irányzatokat is meg kívánta ismertetni a konzervatív magyar közönséggel. Első számában a lap Székely Bertalan művészetével foglalkozott. Megnősült: Tóth László, fiatalon meghalt festőbarátja özvegyét, Minich József szobrász lányát, Minich Ida festőnőt vette feleségül.

Lyka Károly sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-13.

1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, néhány évig igazgatója. Réti Istvánnal számos reformot megvalósítottak a főiskolán az 1920-as években.

Művészettörténet-írói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét. Nagy alkotókról önálló kötetei jelentek meg: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Rembrandt, Munkácsy Mihály.

Művészettörténeti kötetei[szerkesztés]

Monográfia sorozata[szerkesztés]

  • A táblabíróvilág művészete (1922)
  • Nemzeti romantika (1942)
  • Közönség és művészet a századvégen (1947)
  • Magyar művészélet Münchenben (1951)
  • Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig (1953)
  • Szobrászatunk a századfordulón (1954)
  • Festészetünk a két világháború közt (1956)

Önálló kötetei[szerkesztés]

  • Michelangelo, (1957)
  • Leonardo da Vinci (1958)
  • Raffaello, (1959)
  • Rembrandt, (1962)
  • Munkácsy Mihály (1964)

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. (1944) (1944-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
  • Művészettörténeti tanulmányok Lyka Károly nyolcvanötödik születésnapjára. (1954) (1944-1953-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
  • Budapest XVII. kerületében egy utca viseli a nevét

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Művészet 1902-1918, adtplus.arcanum.hu
  2. Művészet, mke.hu

Források[szerkesztés]

  • Lyka Károly: Vándorlások a művészet körül. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadó, 1970.
  • Művészeti lexikon. 3. köt. Budapest, Akadémiai, 1967. Lyka l. 128-129. o.

További információk[szerkesztés]