Lyka Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lyka Károly
Lyka Károly.jpg
Született 1869. január 4.
Pest
Elhunyt 1965. április 30. (96 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása művészettörténész,
kritikus,
festő
Kitüntetései Kossuth-díj
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyka Károly témájú médiaállományokat.

Lyka Károly (Pest, 1869. január 4.Budapest, 1965. április 30.) magyar művészettörténész, kritikus, festő, az 1902–1918 között megjelent Művészet című folyóirat[1][2] szerkesztője.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Münchenben végzett építészmérnök volt. A család 1873-ban az észak-magyarországi Nyitra városába költözött. Lyka Károly annak a nyitrai piarista gimnáziumnak a diákja volt, amelynek igazgatója, Csősz Imre a piarista rend helyi történetét is megírta. Lyka első rajztanára a bécsi akadémiát végzett Panczer Ferenc, és a később ismertté vált Rajzó Miklós volt.

1887 őszén Münchenbe utazott, hogy beiratkozzon a kor egyik meghatározó konzervatív festőiskolájába. A müncheni Akadémia helyett azonban Hollósy Simon jóval modernebb szellemű magániskoláját választotta, ahol a mesternél csak nyolc-tíz évvel fiatalabb társaival (Iványi-Grünwald Béla, Márk Lajos, Zemplényi Tivadar) megismerkedett az idelátogató, fiatalon már sikeres és nem akadémikus szemléletű Csók Istvánnal és a Weimarban dolgozó Fényes Adolffal, majd a Párizsból Magyarország felé átutazó Rippl-Rónai Józseffel. Ugyancsak Hollósy műtermében tanult és dolgozott egy ideig a nagybányai művésztelep későbbi két alapítója, Thorma János, majd Réti István.

1894-ben Itáliába utazott. Előbb Nápolyban, majd hosszabb ideig Rómában időzött, és egyre inkább a művészettörténettel foglalkozott. Több magyarországi folyóiratnak lett itáliai művészeti írója, a vezető napilapnak (Pesti Napló) római tárgyú tárcákat, kulturális beszámolókat írt, politikai cikkeket a legritkábban. Újságíróként több Rómába látogató magyar művésszel és újságíróval megismerkedett, de ismeretséget kötött az Aragno kávéházban gyülekező olasz hírességek némelyikével is, így Matilde Serao írónővel. München óta levelezésben állt a már említett Réti Istvánnal, aki azóta Párizsban tanult és dolgozott, s akit Lyka vendégül látott Rómában. Kossuth halálakor a Pesti Napló tudósítójaként Torinóba utazott, és a hamvakat szállító különvonattal jött Magyarországra.

A századfordulón a Budapesti Napló munkatársaként több tanulmányutat tett Olasz- és Görögországban. A nagybányai művésztelep megalapítása után gyakori vendég volt ott, hamar felismerte a nagybányai iskola jelentőségét, és művészetkritikai munkásságával próbálta közelebb vinni az ő alkotásaikat a közönséghez.

1902-től 1918-ig szerkesztette a Művészet című folyóiratot, mely – óvatosan – a modernebb irányzatokat is meg kívánta ismertetni a konzervatív magyar közönséggel. Első számában a lap Székely Bertalan művészetével foglalkozott. Megnősült: Tóth László, fiatalon meghalt festőbarátja özvegyét, Minich József szobrász lányát, Minich Ida festőnőt vette feleségül.

Lyka Károly sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-13.

1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, néhány évig igazgatója. Réti Istvánnal számos reformot megvalósítottak a főiskolán az 1920-as években.

Művészettörténet-írói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét. Nagy alkotókról önálló kötetei jelentek meg: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Rembrandt, Munkácsy Mihály.

Művészettörténeti kötetei[szerkesztés]

Monográfia sorozata[szerkesztés]

  • A táblabíróvilág művészete (1922)
  • Nemzeti romantika (1942)
  • Közönség és művészet a századvégen (1947)
  • Magyar művészélet Münchenben (1951)
  • Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig (1953)
  • Szobrászatunk a századfordulón (1954)
  • Festészetünk a két világháború közt (1956)

Önálló kötetei[szerkesztés]

  • Michelangelo, (1957)
  • Leonardo da Vinci (1958)
  • Raffaello, (1959)
  • Rembrandt, (1962)
  • Munkácsy Mihály (1964)

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. (1944) (1944-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
  • Művészettörténeti tanulmányok Lyka Károly nyolcvanötödik születésnapjára. (1954) (1944-1953-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
  • Budapest XVII. kerületében egy utca viseli a nevét

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Művészet 1902-1918, adtplus.arcanum.hu
  2. Művészet, mke.hu

Források[szerkesztés]

  • Lyka Károly: Vándorlások a művészet körül. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadó, 1970.
  • Művészeti lexikon. 3. köt. Budapest, Akadémiai, 1967. Lyka l. 128-129. o.

További információk[szerkesztés]