Lator László

	Lator László
	Stekovics Gáspár felvétele
Született	1927. november 19. (95 éves); Tiszasásvár
Állampolgársága	magyar; csehszlovák;
Házastársa	Pór Judit (1955–1995)
Gyermekei	egy gyermek
Foglalkozása	költő; műfordító; irodalomtörténész; esszéíró;
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1947–1951, hungarológia, germanisztika)
Kitüntetései	József Attila-díj (1972); Radnóti-díj (1982); Déry Tibor-díj (1987); Artisjus-díj (1991); Füst Milán-díj (1992); a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1993); Fitz József-könyvdíj (1993); Kossuth-díj (1995); Rotary irodalmi díj (2008); Szépíró-díj (2008); Prima Primissima díj (2009); a Magyar Érdemrend középkeresztje (2012); A Nemzet Művésze (2018); a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2022);
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lator László témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Lator László (Tiszasásvár, Csehszlovákia, 1927. november 19. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Élete[szerkesztés]

A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike (Csigó László felvétele)

Édesapja a műszaki egyetemen végzett, az első világháború kitörésekor már csak a zárószigorlata hiányzott. Beregszászi gimnazistaként leventeként hadifogságba került, a breszt-litovszki hadifogolytáborból szabadulva 1945 karácsonyán talált családjára Makón.^[2] Érettségijét már ott szerezte.^[3] 1947–1951 között magyar–német szakon végez a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten, egy ideig Eötvös-kollégistaként, ahonnét 21 évesen Péndi Pál és Falus Róbert miatt kirúgták. 1950–1955 között a körmendi Kölcsey Gimnázium tanára. 1955-től az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője.^[2]

Versekkel a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentkezik először. A Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Szerkesztőként vagy szereplőként rendszeresen megjelenik a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Hosszú időn át szerkeszti az Unikornis Kiadó sorozatát, A magyar költészet kincsestárát. A Holmi (folyóirat) 1989-es alapításától fogva a lap szerkesztőbizottságának tagja.

Bár már az 1940-es évek második felében elkészül és megjelenésre vár egy kötete, első verseskönyve, a Sárangyal csak 1969-ben jelenik meg. Addig főleg műfordítóként van jelen a magyar irodalmi életben. Köteteket fordít Alekszandr Blok, Lermontov, Paul Celan verseiből, válogatott műfordításait Kalandok, szenvedélyek címen adják ki. Számos antológiát szerkeszt, köztük a Gyönyörök sötét kútjait a világ- és a magyar irodalom erotikus verseiből. Összes versei 1997-ben jelennek meg.

Lator költészetét első pillantásra megkülönbözteti a kortárs magyar lírában szűkszavúsága és a kötött formákhoz való ragaszkodása. Domokos Mátyás azt írja erről a lírai hajlamról és törekvésről: „a Létezés egyetlen ősképletét akarja fölírni a halál fekete táblájára”. Ma már méltán elismert költő, de az 1960-as évek végén még fölfedezésszerűen hangoznak a pályatárs Fodor András szavai: „a feleslegéből alkotó művész vállalt puritanizmusáról, szikár biztonságáról”, hangzás és jelentés, ritmus és dikció, kép és gondolat tökéletes egybeolvadásáról, és arról, hogy verseiben a kifejezés „szinte szeizmográf-érzékenységgel követi a mondandó impulzusát”.

A hetvenes évektől a kilencvenes évekig hétfő esténként népszerű és nagy hatású műfordítási szemináriumot (valójában költői mesterkurzust) vezetett az ELTE bölcsészkarán. Tanítványai közé tartozott többek közt N. Kiss Zsuzsa, Ferencz Győző, Imre Flóra, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Bódis Kriszta, Imreh András, Vörös István, Lackfi János, Kemény István, Kun Árpád, Kőrizs Imre, Papp Gábor Zsigmond, Payer Imre, Szabó Szilárd, Vadász Géza, Bartis Attila, Babarczy Eszter, Szlukovényi Katalin, Zsávolya Zoltán és Kappanyos András.

1955–1995 között Pór Judit műfordító házastársa, egy fiuk született. Élettársa Kárpáti Éva festőművész.^[2] Feleségével együtt szabadideje jelentős részét Ispánkon töltötte, ahol telket és házat vettek. Szenvedélyesen érdeklődik a gombák iránt, autodidakta gombász.^[4]

Díjai[szerkesztés]

Szocialista Kultúráért (1962)
József Attila-díj (1972)
Radnóti-díj (1982)
Déry Tibor-díj (1987)
A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1990)
Kortárs-díj (1990)
Artisjus Irodalmi Díj (1991)
Füst Milán-díj (1992)
A Soros Alapítvány Életműdíja (1993)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993)
Fitz József-díj (1993)
A Soros Alapítvány Alkotói Díja (1995)
Kossuth-díj (1995)
Nemes Nagy Ágnes-díj (2001)
Rotary irodalmi díj (2008)
Szépíró-díj (2008)
Prima díj (2009)
II. Kerületért Emlékérem (2012)
A Magyar Érdemrend középkeresztje (2012)^[5]
A Nemzet Művésze (2018)
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2022)^[6]

Művei[szerkesztés]

A szovjet líra kincsesháza (1963)
Klasszikus orosz költők (1966)
A világirodalom legszebb versei. XX. század (1967)
Sárangyal. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1969
Mai olasz elbeszélők (1969)
Az egyetlen lehetőség. Versek; Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1976
Domokos Mátyás–Lator Lászlóː Versekről, költőkkel; Szépirodalmi, Bp., 1982
Makó; fotó Szabóky Zsolt, szöveg Varga Dezső, Halmágyi Pál, Lator László, németre ford. Dagmar Fischer, Engl Géza; Corvina, Bp., 1985
Fellobban, elhomályosul (1986)
Az elhagyott színtér. Versek 1947-1987; Szépirodalmi, Bp., 1992
A magyar költészet kincsestára sorozat (1992)
Szigettenger. Költők, versek, barátaim; Európa, Bp., 1993
Sötéten, fényben. Kiadatlan versek, 1946–1950; Magyar Írószövetség–Belvárosi Könyvkiadó, Bp, 1994 (Bibliotheca Hungarica)
A kuruc költészet (1995)
A XVIII. század költői (1996)
Lator László összes versei 1946-1996 (1997)
Lator László versei és versfordításai; utószó Ferencz Győző; Unikornis, Bp., 1999 (A magyar költészet kincsestára)
Kakasfej vagy filozófia? Mire való a vers?; Európa, Bp., 2000
The belling; angolra ford. Kiss Zsuzsa, Gregory O'Donoghue et al.; Southword, Cork, 2005
A tér, a tárgyak; Európa, Bp., 2006
Az egyetlen lehetőség. Válogatott versek; utószó Ferenc Győző; Európa, Bp., 2007
A megmaradt világ. Emlékezések; Európa, Bp., 2011 + CD
Szabad szemmel. Esszék; Európa, Bp., 2016

Műfordításai[szerkesztés]

D. Aszenov: Gyilkosok között (1951)
William Shakespeare: Cymbeline (1955)
Vasco Pratolini: A városnegyed (1956)
G. E. Lessing: Bölcs Náthán (1958)
Alekszandr Blok: Válogatott versek (1959)
Lermontov válogatott versei (1961)
Philip Massinger: Régi adósságok újmódi törlesztése (1961)
Kalandok, szenvedélyek. Válogatott műfordítások; Európa, Bp., 1968
Eugenio Montale: A magnólia árnya (1968 – Kálnoky Lászlóval)
Friedrich Schiller: Demetrius (1970)
Pierre Jean Jouve: A szegények erdeje (1970)
Paolo Santarcangeli: A betűk mágiája vagyis Hortulus litterarum (1971)
Kajetan Kovič versei (1979)
Paul Celan: Halálfuga (1981)
Luigi Pirandello: Nem tudni, hogyan (1983)
Puskin: Barkov árnya (1992)

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b ^c Puszta Dóra: Portré: Lator László tanár, költő, szerkesztő. HVG, XLIII. évf. 46. sz. (2022. nov. 17.) 98. o.
↑ Lator László és Orosz István a Nemzetiben - litera.hu
↑ Archivált másolat. [2014. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 28.)
↑ Augusztus 20.: Átadták az állami kitüntetéseket, litera.hu
↑ https://magyarnemzet.hu/belfold/2022/08/kitunteteseket-adott-at-csak-janos-miniszter

Források[szerkesztés]

Gerencsér Ferenc: Ki kicsoda a magyar irodalomban? – 1000-től 2000-ig, Tárogató II. Bt., ISBN 9638607106
Kortárs magyar írók 1945-1997, bibliográfia és fotótár, mek.oszk.hu

További információk[szerkesztés]

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Lator László témában.

Lator László a PORT.hu-n (magyarul)
Lator László Digitalizált művek, pim.hu
Lator László profilja a Petőfi Irodalmi Múzeum – Digitális Irodalmi Akadémia honlapján [1] Archiválva 2015. október 22-i dátummal a Wayback Machine-ben , pim.hu
Lator László felolvassa verseit [2], pim.hu
Lator László Fehér-izzáson szén-sötét című versének autográf szövege [3], pim.hu
Lator: Amit versben meg tudtam csinálni, azt megcsináltam
Lator László emlékezései a pimmédián
- Emlékezése Nemes Nagy Ágnesre, kérdező Kelevéz Ágnes I. rész [4], pim.hu
- Emlékezése Nemes Nagy Ágnesre, kérdező Kelevéz Ágnes II. rész [5], pim.hu
- Emlékezése Vas Istvánra, kérdező Kelevéz Ágnes [6], pim.hu

Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[006b397d97a85f311aa4396f952319f6e5c17848-1] Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[:0-2] Puszta Dóra: Portré: Lator László tanár, költő, szerkesztő. HVG, XLIII. évf. 46. sz. (2022. nov. 17.) 98. o.

[3] Lator László és Orosz István a Nemzetiben - litera.hu

[4] Archivált másolat. [2014. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 28.)

[5] Augusztus 20.: Átadták az állami kitüntetéseket, litera.hu

[6] ttps://magyarnemzet.hu/belfold/2022/08/kitunteteseket-adott-at-csak-janos-miniszter

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

Lator László

Stekovics Gáspár felvétele
Született	1927. november 19. (95 éves)^[1] Tiszasásvár
Állampolgársága	magyar csehszlovák
Házastársa	Pór Judit (1955–1995)
Gyermekei	egy gyermek
Foglalkozása	költő műfordító irodalomtörténész esszéíró
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1947–1951, hungarológia, germanisztika)
Kitüntetései	József Attila-díj (1972) Radnóti-díj (1982) Déry Tibor-díj (1987) Artisjus-díj (1991) Füst Milán-díj (1992) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1993) Fitz József-könyvdíj (1993) Kossuth-díj (1995) Rotary irodalmi díj (2008) Szépíró-díj (2008) Prima Primissima díj (2009) a Magyar Érdemrend középkeresztje (2012) A Nemzet Művésze (2018) a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2022)

IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Lator László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség