Gergely Ágnes (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gergely Ágnes
2002-ben
2002-ben
SzületettGuttmann Ágnes
1933. október 5. (90 éves)[1]
Endrőd[2][3]
Állampolgárságamagyar[4]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő, prózaíró, esszéista, műfordító, pedagógus
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Gergely Ágnes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Gergely Ágnes (egyértelműsítő lap).

Gergely Ágnes (eredeti neve: Guttmann Ágnes)[5][6] (Endrőd, 1933. október 5. –) Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, esszéista, műfordító. Fenákel Judit (1936–2022) író unokatestvére,[7] a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Guttmann György újságíró és Fenákel Róza (1910–1988) tisztviselők voltak.[6][8] Gyermekkorát Zalaegerszegen töltötte, iskoláit Budapesten és Szegeden végezte. Bár 1950-ben politikai okokból nem tanulhatott tovább, később mégis felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi karára, ahol 1957-ben szerzett magyar–angol szakos középiskolai tanári diplomát. 1963-ig tanított. Ezt követően előbb újságíró a Magyar Rádió külföldi adásainak szerkesztőségében, majd az Élet és Irodalom rovatvezetője 1973-ig, később a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1977–1988 között pedig a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat rovatvezetője. 1988-tól írásaiból él.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Vers- és prózaírói munkája is az 1960-as években indult az Ajtófélfámon jel vagy illetve a Glogovácz és a holdkórosok kötetekkel. Írói életművének legdúsabb ága a lírai költészet. 2006-ig tizennégy verseskönyve jelent meg, köztük hat gyűjteményes válogatás. Összegyűjtött versei 2006-ban jelentek meg az Útérintő című kötetében. Regényei – az elsőt leszámítva – valójában összetartoznak, egy önéletrajzi fogantatású, de fikciós elemekkel átszőtt, laza tetralógia darabjainak tekinthetők. A négy regény és a költői életmű egységbe rendeződik, a verseskötetek és a regények egymásra vetülve adják ki írói világának hiteles képét. Ezt egészítik ki az író esszéisztikus igényű, egyedi műfajú memoárjai: egy riportnapló, egy esszénapló és egy tárcanapló.

Tevékenységének markáns területe a műfordítás. Első műfordításkötetei 1958–59-ben jelennek meg (James Joyce és Dylan Thomas művei). Többnyire verseket fordít, de emellett drámát, regényt, novellát is. Elsősorban a brit, amerikai és afrikai irodalom közvetítője.

Regényei svédül és németül, válogatott versei angolul, franciául és svédül jelentek meg.

Szervezeti tagsága[szerkesztés]

Tagja a Szépírók Társaságának és a PEN Club magyar tagozatának. 1998-ban tagjainak sorába választotta az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiája, 2000-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia. Többször képviselte a magyar irodalmat nemzetközi írótalálkozókon, konferenciákon, külföldi tanulmányutakon.

Művei[szerkesztés]

Verseskötetek[szerkesztés]

  • Ajtófélfámon jel vagy (1963)
  • Johanna (1968)
  • Azték pillanat (1970)
  • Válogatott szerelmeim. Versek, műfordítások (1973)
  • Kobaltország. Költemények versben és prózában (1978)
  • Hajóroncs (1981)
  • Fohász lámpaoltás előtt (bibliofil válogatás; Békéscsaba, 1985, Békéscsabai Megyei Könyvtár)
  • Árnyékváros (1986)
  • Királyok földje. Válogatott és új versek (1994)
  • Necropolis. Százhuszonhat vers 1993–1996 (1997)
  • Requiem for a Sunbird. Forty Poems (ford. Bruce Berlind et al.; Budapest, 1997, Maecenas)
  • A barbárság éveiből. Huszonöt régebbi és huszonöt újabb vers 1988–1997 (Budapest, 1998, Magyar Írószövetség–Belvárosi)
  • A kastély előtt. Versek 1998–2001 (2001)
  • Carmen lugubre. Versek, 1963–2003 (2005)
  • Útérintő (összegyűjtött versek, Argumentum, 2006)
  • Viharkabát (válogatott és új versek, Európa, 2016)
  • Jonathan Swift éjszakái. Versek négy arckép alá; Argumentum, Bp., 2010

Regények[szerkesztés]

  • Glogovácz és a holdkórosok (1966)
  • A tolmács (1973)
  • A chicagói változat (1976)
  • Stációk (1983)
  • Őrizetlenek (2000)
  • A szomjúság ára; Kalligram, Bp., 2018

Tanulmányok, esszék, riportok, interjúk[szerkesztés]

  • Huszonegy. Magyar művészarcok (1982)
  • Költészet és veszélytudat. Feljegyzések egy afrikai költő portréjához (tanulmányok Christopher Okigbóról; 1986)
  • Riportnapló Északról (1988)
  • Nyugat magyarja. Esszénapló William Butler Yeatsről (1991)
  • Közép-Európa ígéret volt (esszék; 1994)
  • Tigrisláz. Tíz óra a magyar versfordításról 2002–2007 (2008)
  • Egy urbánus főhajtása. Az Endrődi füzetek; Határ Győző Városi Könyvtár; Gyomaendrőd, 2018

Visszaemlékezések[szerkesztés]

  • Absztrakt tehén. Tárcanapló (1995)
  • Hajtogatós (Fenákel Judittal; 2004)
  • Oklahoma ezüstje. Portrék; Európa, Bp., 2015
  • Két szimpla a Kedvesben. Memoár; Európa, Bp., 2013
  • Mozdonygyári éjszakák / Metszetek; Kalligram, Bp., 2021
  • Patchwork. Fenákel Judit novellái, Gergely Ágnes versei; Múlt és Jövő, Bp., 2021

Műfordítások[szerkesztés]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The Fine Art Archive
  2. ↑ weblap
  3. ↑ https://reader.dia.hu/document/Gergely_Agnes-Hajtogatos-2184
  4. ↑ LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  5. ↑ Szombat. [2009. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 22.)
  6. ↑ a b MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  7. ↑ Múlt és Jövő. [2014. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 22.)
  8. ↑ [1]
  9. ↑ Az imagináció fokozatai Orcsik Roland laudációja Gergely Ágnes 2019. évi Tiszatáj-díjához (Tiszatáj, 2020-03-31. Hozzáférés: 2021-01-21)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Gergely Ágnes témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gergely_Ágnes_(költő)&oldid=26497189”