Kovács András Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kovács András Ferenc
Bahget Iskander felvétele
Bahget Iskander felvétele
Született Kovács András Ferenc
1959. július 17. (63 éves)
Szatmárnémeti
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Magyar
Házastársa Júlia Gyéresi
SzüleiElekes Emma
Kovács Ferenc
Foglalkozása Költő
Műfordító
Iskolái
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács András Ferenc témájú médiaállományokat.

Kovács András Ferenc (Szatmárnémeti, 1959. július 17. –) Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas,[1] erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Érettségi vizsgát 1978-ban tett szülővárosában, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányokat a a kolozsvári egyetemen folytatott, 1984-ben magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1984–1989 között a székelyudvarhelyi régióban (Szentábrahám, Siménfalva, Székelykeresztúr) tanított. Több kötetnyi versválogatás összeállítója. A rendszerváltás után néhány hónapig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház aligazgatója (a magyar társulat művészeti vezetője), a marosvásárhelyi Látó c. szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője és 2007-től a lap főszerkesztője.

Költészete[szerkesztés]

Az úgynevezett negyedik Forrás-nemzedék vezéralakja, akit a kortárs magyar költészet kiemelkedő alakjának tartanak. Verseiben számos kultúrtörténeti és művészeti utalás jelenik meg, a kritika „a hagyomány és történetiség modern megjelenítőjeként, az európai költészeti örökség és az újító szellem találkozásának egyedülálló változataként” értékeli írásait.[2]

Költői alteregói[szerkesztés]

Kovács András Ferenc költészete rendkívül sokrétű, és több költői alteregó álarca mögött is publikál (ezek lehetnek létező vagy általa kitalált fiktív személyiségek), melyeken keresztül különféle korokba, világokba, élethelyzetekbe vetíti líráját.[3]

  • Caius Licinius Calvus (i. e. 1. század) fiktív római szónok és költő, az atticista szónoki iskola képviselője, Catullus kortársa és barátja.[4]
  • John Coleman, művésznevén Jack Cole (1958–) fiktív szabadfoglalkozású költő, író. Dél-Kaliforniában született és nőtt fel, de több amerikai államban és Európában is lakott rövidebb-hosszabb ideig.[5]
  • Lázáry René Sándor (1859–1929) fiktív költő, műfordító, latin és francia szakos tanár; Kovácsnál éppen száz évvel idősebb. Édesanyja francia volt, rokonai Béziers-ben éltek. Tanulmányait szülővárosában, Kolozsváron kezdte, majd Franciaországban folytatta, de sosem tudott egy helyen megtelepedni, állandóan utazott és bolyongott; versaláírásaiból ismert, hogy Angliában és Marokkóban is megfordult. Főként magántanárként dolgozott, 1890-től Marosvásárhelyen élt.[6]

Kötetei[szerkesztés]

Kaiser Ottó felvétele
  • Tengerész Henrik intelmei (versek, 1983) Kriterion
  • Tűzföld hava (versek, 1988) Kriterion
  • Kótya-lapótya (gyermekversek, 1990) Ion Creanga
  • Költözködés (versek, 1993) Jelenkor–Kriterion
  • Lelkem kockán pörgetem (versek, 1994) Jelenkor–Kriterion
  • Üdvözlet a vesztesnek (versek, 1994) Héttorony
  • Manótánc (gyermekversek, 1994) Polis–Talentum
  • És Christophorus énekelt (versek, 1995) Jelenkor–Kriterion
  • Scintilla animae (esszék, tanulmányok, 1995)
  • Jack Cole daloskönyve (versek, 1996) Jelenkor–Polis
  • Adventi fagyban angyalok (versek, 1998) Jelenkor
  • Deoressio Transsylvaniae ("négykezes" versek Tompa Gáborral közösen, 1998)
  • Saltus Hungaricus (versek, 1999) Jelenkor
  • Fragmentum (versek magyar, ill. német, angol, francia nyelven, 1999)
  • Kompletórium. Válogatott és új versek, 1977–1999; Jelenkor, Pécs, 2000
  • Csipkébűl tekert gúzs. Jegyzetek a magyar manierizmus kérdésköréhez; Mentor, Marosvásárhely, 2000
  • Miénk a világ (gyermekversek, 2000) Polis
  • Egerek könyve (gyermekversek, 2001) Pallas-Akadémia
  • Téli prézli (versek, 2001) Jelenkor
  • Aranyos vitézi órák (versek, 2002) Mentor
  • Fattyúdalok (versek, 2003) Magvető Kiadó
  • Dzsinbüge; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003 (Mesevonat)
  • Vásárhelyi vásár. Versek kicsiknek, nagyoknak; Koinónia, Kolozsvár, 2003
  • A kártyázó kakadu; ill. Csillag István; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004 (Mesevonat)
  • Überallesbadeni dalnokversenyek. Burleszkek és szatírák; Koinónia, Kolozsvár, 2005
  • Víg toportyán. Versek kicsiknek, nagyoknak; ill. Deák Ferenc; Koinónia, Kolozsvár, 2005
  • Hazatérés Hellászból (Kavafisz-átiratok, 2006) Magvető Kiadó
  • Álmatlan ég. Versek, 2002–2004; Éneklő Borz, Kolozsvár, 2006
  • Időmadárkönyv 69 haiku; ill. Kohsei; Koinónia, Kolozsvár, 2007
  • Hajnali csillag peremén (gyermekversek, 2007) Magvető Kiadó
  • Sötét tus, néma tinta (versek, 2009) Magvető Kiadó
  • Alekszej Pavlovics Asztrov Hagyatéka (versek, 2010) Bookart
  • Bohócöröklét. Impromptuk és divertimentók, 2003–2009; Magvető, Budapest, 2011
  • Napsugár-csízió; ill. Faltisz Alexandra; Gutenberg, Csíkszereda, 2011
  • York napsütése / Zengő tombolás. Kettős verseskönyv, 1980–2014; Magvető, Budapest, 2014
  • Lözsurnál dö lüniver. Füstpanoráma, 2010–2017; Bookart, Csíkszereda, 2017
  • Kovács András Ferenc: Árdeli szép tánc; zene Sebő Ferenc, ill. Kürti Andrea; Gutenberg, Csíkszereda, 2018 + CD
  • Requiem tzimbalomra. Örömzene – darabokban; Magvető, Budapest, 2019
  • Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény; Bookart, Csíkszereda, 2019

Díjai[7][szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kovács András Ferenc kapta az Artisjus nagydíját (magyar nyelven). contextus.hu. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
  2. Kovács András Ferenc. Romániai Írók Szövetsége. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
  3. Fried István: Minden puszta munka: vázlat. Barka. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
  4. Tar Ibolya: Kovács András Ferenc egyik álarca. Studia Litteraria, 1–2. sz. (2015) 159–170. o. ISSN 0562-2867
  5. Kovács András Ferenc. Jack Cole daloskönyve. Budapest: Magvető, 127–133. o. (2010). ISBN 9789631427707 
  6. Lázáry René Sándor. Néhány egykori költemény. Csíkszereda: Bookart, 5–8. o. (2019). ISBN 9786068994192 
  7. PIM.hu

Források[szerkesztés]

  • Markó Béla: Mire jó a forma? Igaz Szó, 1984.
  • Cs. Gyímesi Éva: A rejtőzködő lírikus. Utunk, 1984. március 23.
  • Mózes Attila: A forma öröme. Utunk, 1989. március 31.
  • Szőcs István: Könyv átutazóban. A Hét, 1989. június 1.
  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1115. o. ISBN 963-05-6806-3  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]