Szőcs István (író)
| Szőcs István | |
.jpg) | |
| Csomafáy Ferenc felvétele | |
| Született | Marosvásárhely |
| Elhunyt | 2020. szeptember 10. (92 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | román |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Márton Ráchel |
| Gyermekei | Szőcs Géza |
| Foglalkozása | író, újságíró kritikus, műfordító |
| Kitüntetései | Aranytoll |
Szőcs István (Marosvásárhely, 1928. augusztus 2. – Kolozsvár, 2020. szeptember 10.)[2] Aranytoll díjas erdélyi magyar író, újságíró, kritikus, műfordító, művelődéstörténész. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2005). Írói álneve Sós Péter. Felesége Márton Ráchel, fia Szőcs Géza.
Életpályája
[szerkesztés]Elemi és középfokú tanulmányait szülővárosában, Marosvásárhelyen végezte, a református kollégiumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott, 1951-ben pedagógia-lélektan szakos tanári oklevelet szerzett.
Pályáját az Ifjúsági Könyvkiadóban kezdte, 1958 és 1968 közt az Utunk, 1968 és 1989 közt az Előre szerkesztője. 1989-ben vonult nyugdíjba. Az 1990-es évek közepétől a kolozsvári Helikonnál főmunkatárs.[3] Irodalmi és színikritikái, művelődéstörténeti esszéi, nyelvészeti vitacikkei sajátos színt jelentenek az erdélyi magyar irodalomban. Nagy ismeretanyaga és polemizáló hajlama gyakran hozzásegítette a határokon túl élő magyar kisebbséget az értékek mentén való tájékozódáshoz természetesen mindig az adott politikai, társadalmi körülmények közepette. Kétezernél több publicisztikai írása jelent meg a fent említett orgánumokban.
20. századi klasszikus magyar írók (Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Makkai Sándor, Kós Károly stb.) műveit adta közre jegyzetekkel, bevezetésekkel. 2012 novemberében kiderült, hogy a kommunizmus alatt a Securitate beszervezte. Ügynökként „Rusz Péter” fedőnéven jelentett.[4]
Főbb munkáiból
[szerkesztés]- Kritikus holdtölte; Ifjúsági, Bukarest, 1965
- Rovarcsapda. Bűnügyi regény; Ifjúsági, Bukarest, 1969
- Üvegfedő. Regény; Dacia, Kolozsvár, 1971
- Délibáb (polemikus pamflet, 1973)
- Más is ember, Kis illemtan; Poligr. Casa Scînteii, Bukarest, 1975 (Előre kiskönyvtára)
- Selyemsárhajó. Művelődéstörténeti tanulmányvázlat; Kriterion, Bukarest, 1979
- Társszerzője Kövi Pál Erdélyi lakoma című szakácskönyvének (1981)
- Antiszumir álláspontok kritikája. "Délibáb"; Szatmári, Garfield, 1984
- Délibáb. Válasz Komoróczy Gézának; Magyar Adorján Baráti Kör, Bp., 1994
- Selyemsárhajó. Művelődéstörténeti tanulmányok; 2. bőv. kiad.; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1999
- Félrejáró ingák; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2005 (Bibliotheca Transsylvanica)
- Délibábos ég alatt. Tanulmányok történelmi és nyelvtörténeti hiedelmekről; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2013
Díjak, elismerések
[szerkesztés]- Aranytoll díj (MÚOSZ, 1999)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2025. június 26.)
- ↑ Szőcs István. Magyar Művészeti Akadémia. (Hozzáférés: 2020. szeptember 11.)
- ↑ Helikon, impresszum, 22. évf. 2011. 22. sz. november 25.. [2011. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 18.)
- ↑ Szőcs Géza apja a Securitate besúgója volt. Index, 2012. november 28. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
Források
[szerkesztés]- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2016. o. ISBN 963-05-6807-1
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0961-3
- Elhunyt Szőcs István kolozsvári író és művelődéstörténész. Erdély Online, 2020. szeptember 11. (Hozzáférés: 2020. szeptember 11.)[halott link]
További információk
[szerkesztés]- Nemes Anna Borbála: Látogatóban Szőcs Istvánnál; Wellmann, Bp., 2004
- Album amicorum (antológia 80. születésnapjára, szerk. Szőcs Géza), Arad, 2008
- MMA-adatlap
.svg){kind=small}