Takáts Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Takáts Gyula
Születéskori neve Takáts Gyula
Született 1911. február 4.
magyar 1867-1918 Tab
Elhunyt 2008. november 20. (97 évesen)
magyar Kaposvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, író, műfordító, kritikus, tanár
Iskolái Pécsi Tudományegyetem (1929-1934)
Grazi Egyetem (1931-1932)
Díjak Baumgarten-díj (1941)
József Attila-díj (1960, 1975)
Déry Tibor-díj (1985)
Kossuth-díj (1991)

Takáts Gyula (Tab, 1911. február 4.Kaposvár, 2008. november 20.) Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító, kritikus, tanár.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Takáts Gyula a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékének jeles képviselője.

1911. február 4-én született a Somogy megyei Tabon. Polgári családból származott, élete során mindvégig Kaposváron élt. Egyetemi tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte földrajz, geológia, filozófia szakon. 1934-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1931–1932 között a Grazi Egyetem hallgatója volt.

1937-ben csatlakozott a Márciusi Fronthoz. Ugyancsak ez évben tett tanulmányutat Finnországban. 1939–1940 között Munkácson, 1940–1947 között Kaposváron középiskolai tanár. 1948-ban a Római Magyar Intézet ösztöndíjasa. 1949–1971 között a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatója, majd a Somogy megyei múzeumigazgatóság vezetője lett 1971-es nyugdíjaztatásáig. 1957-től a Magyar PEN Club tagja és 1994-től alelnöke. 1976-tól a Somogy szerkesztőbizottságának tagja, majd főmunkatársa lett. 1985-től a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1994–2003 között a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.

A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Munkásság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkássága, noha a líra középponti szerepét, dominanciáját nem lehet kétségbe vonni, mind művészileg, mind tudományosan igen sokirányú volt.

Múzeumigazgatóként elévülhetetlen érdemeket szerzett a somogyi népművészet elismertetésében. Pótolhatatlan értékű néprajzi tanulmányaiban a somogyi Nagyberek és pásztorvilág avatott ismerőjét tisztelhetjük benne. Művészetpolitikai munkásságát is e „szűkebb haza” kultúrtörténeti örökségének feltárása, megőrzése motiválta. Nem csupán e témában írt esszéi és tanulmányai jelentősek (pl. Csokonai Vitéz Mihály-lyal, Berzsenyi Dániellel, Rippl-Rónai Józseffel foglalkozó írásai), hanem gyakorlati tettei, szerepvállalása is a keszthelyi Helikon-ünnepségek, a badacsonyi Egry Múzeum, a niklai Berzsenyi Kúria, a szennai Falumúzeum, a kaposvári Rippl-Rónai Emlékmúzeum elindulásában.

Költőként 1935-ben jelentkezett „Kút” c. kötetével. A pályakezdő költőre szinte azonnal felfigyeltek. Babits Mihály kérésre Radnóti Miklós írt róla kritikát, hosszú időre megalapozva Takáts Gyula „pannon derűjű idilli tájfestő” besorolását. Holott Takáts Gyulánál a természet festőisége, idillje mindinkább egyetemes rendezőelvként, bölcseleti kategóriaként jelent meg. Versalkotó módszerei fokról fokra változtak. A versek tömörebbé, több síkúvá váltak. A látvány, a valóság, a történelem és egy ősi mitikus világ adta ennek a lírának a szövedékét. Takáts Gyula számára a versírás ekkor már a rejtett összefüggések megragadása volt, kísérlet a „lét költőiségének megélésére”, a világalkotásra. Utolsó alkotói periódusában megteremtette költői-filozófusi hasonmását, a Drangalagban élő Csu Fut, akivel drámai párbeszédet folytatott létről, térről, időről, költői feladatról és az elmúlásról.

Harmincas éveiben indult összetéveszthetetlen hangú prózaírói munkássága. Regényei, elbeszélései Somogy határain belül játszódnak. A megváltozott életformák, az átalakuló-formálódó társadalmi berendezkedés, értékvesztések szorításában boldogulni akaró kisemberek világát jelenítette meg morális tisztasággal, ironikus vagy éppen bensőséges témakezeléssel, lélektanilag árnyalt karakterformálással, érzékletes nyelvezettel. A „Színház az Ezüst Kancsóban” c. regényéből nagy sikerű rádiófeldolgozás is készült. Jelentősek életrajzi elemekkel gazdagon átszőtt ifjúsági regényei is.

Műfordításai közül Janus Pannonius-, Quintus Horatius Flaccus- és Petrarca-tolmácsolásai, Carmina Burana (versgyűjtemény)-fordításai emelhetők ki.

Túl a kilencvenen még publikált. Egy jelentős esszégyűjtemény mellett két levelezéskötetet és életrajzi naplójának első kötetét is kiadatta. Legutolsó verseskötete „Hol is a volt” címmel 2007-ben jelent meg.

2005-ben megalapította somogyi elkötelezettségű fiatal írók, költők, irodalmárok támogatására, elindítására a Takáts Gyula Irodalmi Alapítványt.

2008. november 20-án hunyt el.

Kaposvári otthonát, több ezer kötetes könyvtárát, értékes képeit és példátlan kincseket rejtő kézirattárát a városra hagyományozta. A régi családi házban működik ma a Takáts Gyula Emlékház és talán rövidesen megnyílhat a kutatók előtt a kézirattár is.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kút (1935)
  • Kakuk a dombon (1937)
  • Május (1939)
  • Családfa helyett (1941)
  • Hold és hárs (1943)
  • Se ég, se föld (1947)
  • Vízitükör (rajzok, versek, 1955)
  • Az emberekhez (1955)
  • Mézöntő (1958)
  • Rózsává lett róka (gyermekversek, 1958)
  • Virágok virága (1961)
  • Évek, madarak (1965)
  • Villámok mértana (1968)
  • A tündérhal és a háló (halászrege, 1968)
  • Sós forrás (1973)
  • Dorombol a hold (gyermekversek, 1973)
  • Száz nap a hegyen (1975)
  • Fogadj be, világ (1976)
  • Vulkánok, fügefák (1978)
  • A semmi árnyéka (1980)
  • Százhúsz vers (1980)
  • Kimondani (1981)
  • Helyettük szóljál (1982)
  • A rejtett egész (1984)
  • Felhők Árkádiából (összegyűjtött versek 1930-1967, 1986)
  • Más távlat (összegyűjtött versek 1967-1983, 1987)
  • Kövül az idő (1989)
  • Szonettek a Styxen túlra (1990)
  • Versek Drangalagból (1991)
  • Az innen és a túl (1995)
  • Csu és Drangalag (1995)
  • Rajz és líra (rajzokkal, 1996)
  • Már Drangalag viszi (2001)
  • Hol is a Volt (2007)

Próza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A somogyi Nagyberek (1934)
  • Vágják a berket (kisregény, 1942)
  • Polgárjelöltek (regény, 1945)
  • Színház az „Ezüst Kancsóban” (regény, 1957)
  • Képek és versek útjain (esszék, műfordítások, 1961)
  • Kinek könnyebb? (elbeszélések, 1963)
  • Egy flóbertpuska története (ifjúsági regény, 1967)
  • Vitorlás a berken (ifjúsági regény, 1971)
  • Egy kertre emlékezve (tanulmányok, 1971)
  • Hódolat Berzsenyi szellemének (versek, esszék, 1976)
  • A harmónia keresése (esszék, 1979)
  • Helyét kereső nemzedék. Költők levelei 1934-1949 (1984)
  • Tükrök szava - betűk arca (jegyzetek, 1985)
  • Somogyi pásztorvilág (tanulmány, 1986)
  • Csokonai Somogyban (1993)
  • Az igazi poézis keresése. Írások Berzsenyi Dánielről (1994)
  • Emlékek életrajza (2002)
  • Öt esztendő Drangalagban 1981-1985 (2006)
  • Bacchus-könyv (2006)
  • Fodor András és Takáts Gyula levelezése (1948-1997, 2007)
  • Csorba Győző és Takáts Gyula levelezése (2008)

Tisztségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1971-től Tab Nagyközség, 1973-tól Kaposvár, 2002-től Balatongyörök díszpolgára. 1985-től a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. 1994-től a Magyar P.E.N. Club alelnöke. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baumgarten-díj (1941)
  • József Attila-díj (1960, 1975)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1971)
  • Kaposvár Díszpolgára (1973)
  • Somogy megye Tanács Művészeti Díja (1977)
  • Szocialista Hazáért Érdemérem (1981)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981)
  • A Művészeti Alap Nagydíja (1983)
  • Déry Tibor-díj (1985)
  • A Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1986)
  • A Magyar Köztársaság babérkoszorúval díszített Zászlórendje (1991)
  • Kossuth-díj (1991)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]