Endrőd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Endrőd
Gyomaendrőd1.jpg
Közigazgatás
Település Gyomaendrőd
Városhoz csatolás 1981
Korábbi rangja nagyközség
Irányítószám 5502
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Elhelyezkedése
Endrőd (Magyarország)
Endrőd
Endrőd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 57′ 13″, k. h. 20° 45′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 13″, k. h. 20° 45′ 02″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Endrőd témájú médiaállományokat.

Endrőd ma Gyomaendrőd város része Békés megye Gyomaendrődi járásában. Gyomával történt egyesülésével lett Gyomaendrőd része. Az egykori Szentlászló nevű külterületi lakotthelyéből alakult meg Hunya község.

Fekvése[szerkesztés]

Békés megye északi részén található a 443-as és a 46-os főutak találkozásánál terül el. A Szolnok–Békéscsaba–Lőkösháza-vasútvonal a falut ugyan közvetlenül nem érinti, de a falutól északra lévő Nagylaposon az azonos nevű Nagylapos megállóhely üzemel, ahol korábban még posta is volt.[1] A Hármas-Körös déli oldalán, bal partján fekszik. A Körösnek itt több holtága is található. A folyó itteni szakasza a Körös–Maros Nemzeti Park része.

Története[szerkesztés]

Endrődön történt 1935. március 20-án a 8 halálos áldozatot követelő endrődi sortűz.

Néprajza[szerkesztés]

Endrődön gyűjtötték a következő balladát:

Szegvári Katica Szegvári Mariska

Szegvári Katica, Szegvári Mariska,
Itthon van-e lánya Szegvári Mariska?
Itthon van, itthon van, benn a szobába,
Fekszik már nyugszik már a fehér vetett ágyba.
Menjen be hozzája, küldje el a bálba,
Hófehér ruháját vegye fel magára,
Páros arany gyűrűjét húzza az ujjára.

Jó estét, jó estét korcsmáros kisasszony,
Hol van az a két legény ki engem hivatott?
Üljön le Mariska nálunk a díványra,
Majd ráparancsolunk a szegedi bandára.
Húzzátok cigányok meg nem szabad állni,
Estétől reggelig muszáj muzsikálni,
Szegvári Mariskát muszáj mulattatni.

Engedj ki, engedj ki egy kicsit hűtőzni,
Magos szárú cipőből a vért kiönteni.
Ne menj ki Mariska, mert meg hűtöd magad,
Páros arany gyűrűd az ujjadon marad.

Harangoznak délre, de nem délebédre,
Szegvári Mariskát viszik temetőbe.
Két legény kíséri, hat a sírba teszi,
Apja, édesanyja könnyes szemmel nézi.

Verje meg az Isten azt az édesanyát,
Aki este lányát elbocsátja bálba,
Este elbocsátja reggelig nem látja,
Reggel nyolc órakor halva viszik haza.

Jaj de széles, jaj de hosszú az-az út

Jaj de széles, jaj de hosszú az-az út,
Mellyen az a 9 betyár elindult,
9 betyár, 9 kés a kezébe,
Úgy indulnak Pápainé elébe.

Pápainé adjon Isten jó estét,
Adjon Isten maguknak is szerencsét,
Pápainé ne kívánjon szerencsét,
Még az éjjel szíve körül jár a kés.

Kati lányom szaladj le a pincébe,
Hozzál fel bort a legszebbik iccébe,
Pápainé nem kell nekünk a bora,
Még az éjjel piros vérét kiontja.

Pápainé kiszaladt az udvarra,
Föltekintett a csillagos nagy égre,
Jaj Istenem, hogy kell ennek meg lenni,
Három éves kis árvámat itt hagyni.

Arra kérlek kereszt fiam, ne ölj meg,
Mindent adok csak az életem hagyd meg,
Téged foglak legelőször megölni,
Hogy mertél a nevemről szólítani…

Hallottátok 1910-ben
Hogy mi történt Kisendrőd községben,
Szosznyák Lajos éjjel ment a faluból,
Elejbe állt 5 legény a malomtól,
Szosznyák Lajos összetette két kezét,
Úgy könyörgött hagyják meg az életét,
De olyan dühös lett a rablóbanda,
Tíz ujját az ásóval is levágta.

Szelei Izidor akkor egész éjszaka,
Legényeit kocsmájában itatta,
Igyunk társak megfizeti valaki,
Még az éjjel Szosznyáknak meg kell halni.

Gombkötőné kiállott a kapuba,
Azt kérdezi végbe ment-e a munka?
Végbe anyám megszabadult a lánya,
De minekünk sötét börtön az ára.

Édesanyám hogyha látná a vejét,
Mily szörnyen összeroncsoltuk a fejét,
Piros vére a földet befestette,
Veisz doktornál a lelkét ki lehelte.

A kórházba égetik a színgyertyát,
Talán bizony Szosznyák Lajost virrasztják,
Gyertek népek öltözzünk feketébe,
Kísérjük ki Lajost a temetőbe.

Szosznyák Lajost viszik a temetőbe,
Gyilkosait kísérik a börtönbe,
Sírhattok már oda szabadságtok,
Egy pár pohár borért oda adtátok.

Kisendrődön megszólalt a nagyharang,
Húzza aztat három fekete galamb,
Húznak rajta oly szomorú verseket,
Kisendrődi népek keseregjetek.

A központi temetőben van egy sír,
Oda jár egy szőke asszony mindig sír,
Kelj fel Lajos töröld el a könnyemet,
Nem kelek fel mert agyon ütöttetek.

   – Vaszkó Irén gyűjtése[2] 

Nevezetes endrődiek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyarország megyei kézikönyvei 3. kötet, 303. oldal