Pándi Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pándi Pál
Születési név Kardos Pál
Született 1926. augusztus 2.
Debrecen
Elhunyt 1987. január 19. (60 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
kritikus,
szerkesztő,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pándi Pál témájú médiaállományokat.

Pándi Pál (Eredeti neve: Kardos Pál) (Debrecen, 1926. augusztus 2.Budapest, 1987. január 19.) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár. Kardos László fia. 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-től rendes tagja.

Fő kutatási területe: a felvilágosodás, a reformkor, Petőfi Sándor költészete és életútja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában folytatott általános és középiskolai tanulmányokat. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták.[1] 1945-től már Budapesten volt. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetem magyar-német szakán folytatott Eötvös-kollégistaként. 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanította a felvilágosodás, a reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc irodalmát. Fő kutatási területe Petőfi költészete és pályaképe. 1956 után néhány szemesztert a szegedi egyetemen is tanított az I. sz. Régi Magyar Irodalom Tanszéken, kiváló előadó volt, magyar irodalmi előadásainak jó híre volt a diákok körében. Irodalomtörténeti kézikönyveket és szöveggyűjteményeket szerkesztett, monográfiákat írt és magyar irodalmi műveket elemzett. Tanszékvezető egyetemi tanárrá 1967-ben nevezték ki, az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszékének vezetéséről 1983-ban mondott le.

A kortárs magyar irodalommal is foglalkozott, ezen a területen, mint a kortárs irodalmi művek kritikusa lépett fel. 1955-től szerkesztette a Szabad Nép kulturális rovatát, 1956-ban e lap hasábjain méltatta az 1956-os forradalmat, de hamarosan a Kádár-vonal mellé állt. 1961-1963-ban az Új Írás egyik alapítója és szerkesztője, 1967-1971-ig a Népszabadság kulturális rovatvezetője, majd ezen rovat szerkesztőbizottsági tagja 1985-ig. 1972-től a Kritika[2] új folyamának alapítója és szerkesztője 1983-ig. A korszak kommunista irodalompolitikájához igazodott, realizmust várt a kortárs alkotóktól. Az 1950-es és 1960-as évek művelődés- és irodalompolitikájának egyik meghatározó egyénisége volt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tanulmányai (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petőfi Sándor. A költő pályaképe 1844 végéig. 1961. 2 db. (Kézirat, kandidátusi disszertáció).
  • Elsüllyedt irodalom? : tanulmányok.[3] Budapest : Szépirod. Kiadó, 1963. 209 p.
  • Első aranykorunk : Cikkek, tanulmányok a magyar felvilágosodás és reformkor irodalmáról. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976. 620 p.
  • „Kísértetjárás” Magyarországon. Az utópista szocialista és kommunista eszmék jelentkezése a reformkorban. 1. köt. Budapest : Magvető, 1972. 569 p.
  • Petőfi és a nacionalizmus. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1974. 307 p. (Ser. Korunk tudománya 0075 6946)
  • Bánk bán kommentárok. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1980. 2 db. (Ser. Korunk tudománya 0075 6946) ISBN 963-05-2281-0
  • A realizmus igényével : A második következtetés. Budapest : Kossuth Könyvkiadó, 1980. 320 p. ; (Ser. Esztétikai kiskönyvtár)

Szerkesztéseiből, válogatásaiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ludas Matyi : komikai elbeszélés / Fazekas Mihály ; [a bev. Pándi Pál munkája] Budapest : Franklin, 1950. 54 p.
  • Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei / [bev. és vál. Pándi Pál] Budapest : Szépirod. Kiadó, 1953. 116 p. (Ser. Szépirodalmi kiskönyvtár; 61.)
  • A magyar irodalom története 1849-ig /[szerk. Bóka Lászlóval.] Budapest : Bibliotheca, 1957. 492 p.
  • Petőfi Sándor összes költeményei. [Sajtó alá rend. és utószó Pándi Pál]. Budapest : Magyar Helikon, 1960. 1306 p. (Helikon klasszikusok; Díszkiadás)
  • Szöveggyűjtemény a forradalom és szabadságharc korának irodalmából. Budapest. : Tankönyvkiadó, 1962. 1050 p.
  • Tanulmányok Petőfiről / szerk. Tóth Dezsővel. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1962. 509 p. (Irodalomtörténeti könyvtár ; 9.)
  • A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. ISBN 963-05-1642-X
  • Szöveggyűjtemény a felvilágosodás korának irodalmából : [egyetemi segédkönyv]. (Főszerk. Pándi Pál, szerk. Mezei Márta; Szuromi Pál.) Budapest : Tankönyvkiadó, 1982. 2 db. ISBN 963-17-6357-9

Irodalom (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Pándi Pál urnafülkéje is.
  • Németh G. Béla: Egyoldalú arcképvázlat - egyoldalú emlékekből, a megértés vágyával. Új Írás, 1989. 2. sz. pp. 102–109.
  • Rejtőzködő legendárium : Fejezetek egy kultúrpolitikus sorstörténetéből / [az interjúkat kész. és a kötetet szerk. Csáki Judit, Kovács Dezső] Budapest : Szemtanú K., 1990. 484 p. ISBN 963-15-4282-3 (Pándi Pál műveinek bibliográfiáját Fráter Zoltán állította össze. Bibliogr. p. 457-480.)

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. MÉL: A laxenburgi koncentrációs táborba vitték.
  2. A Kritika 1963-1971-ig az MTA folyóirata volt, 1972-től a Literatura lépett a helyébe.
  3. A második világháború előtti szocialista felfogású írókat ismerteti.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1567-1568. o. ISBN 963-05-6807-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szabad Nép az 1956-os forradalomban