Pándi Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pándi Pál
Születési név Kardos Pál
Született 1926. augusztus 2.
Debrecen
Elhunyt 1987. január 19. (60 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
kritikus,
szerkesztő,
egyetemi tanár
Díjak Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pándi Pál témájú médiaállományokat.

Pándi Pál (Eredeti neve: Kardos Pál) (Debrecen, 1926. augusztus 2.Budapest, 1987. január 19.) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár. Kardos László fia. 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-től rendes tagja.

Fő kutatási területe: a felvilágosodás, a reformkor, Petőfi Sándor költészete és életútja.

Életpályája[szerkesztés]

Szülővárosában folytatott általános és középiskolai tanulmányokat. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták.[1] 1945-től már Budapesten volt. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetem magyar-német szakán folytatott Eötvös-kollégistaként. 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanította a felvilágosodás, a reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc irodalmát. Fő kutatási területe Petőfi költészete és pályaképe. 1956 után néhány szemesztert a szegedi egyetemen is tanított az I. sz. Régi Magyar Irodalom Tanszéken. Kiváló előadó volt, magyar irodalmi előadásaira tódultak a diákok.

Irodalomtörténeti kézikönyveket és szöveggyűjteményeket szerkesztett, monográfiákat írt és magyar irodalmi műveket elemzett. Tanszékvezető egyetemi tanárrá 1967-ben nevezték ki. Az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszékének vezetéséről 1983-ban mondott le.

A kortárs magyar irodalommal is foglalkozott, ezen a területen a kortárs irodalmi művek kritikusként lépett fel. 1955-től szerkesztette a Szabad Nép kulturális rovatát, 1956-ban e lap hasábjain méltatta az 1956-os forradalmat, de hamarosan a Kádár-vonal mellé állt. 1961-1963-ban az Új Írás egyik alapítója és szerkesztője, 1967-1971-ig a Népszabadság kulturális rovatvezetője, majd ezen rovat szerkesztőbizottsági tagja volt 1985-ig. 1972-től a Kritika[2] új folyamának alapítója és szerkesztője volt (1983-ig).

A korszak kommunista irodalompolitikájához igazodott. Az 1950-es és 1960-as évek művelődés- és irodalompolitikájának egyik meghatározó egyénisége volt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tanulmányai (válogatás)[szerkesztés]

Szerkesztéseiből, válogatásaiból[szerkesztés]

  • Ludas Matyi : komikai elbeszélés / Fazekas Mihály ; [a bev. Pándi Pál munkája] Budapest : Franklin, 1950. 54 p.
  • Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei / [bev. és vál. Pándi Pál] Budapest : Szépirod. Kiadó, 1953. 116 p. (Ser. Szépirodalmi kiskönyvtár; 61.)
  • A magyar irodalom története 1849-ig /[szerk. Bóka Lászlóval.] Budapest : Bibliotheca, 1957. 492 p.
  • Petőfi Sándor összes költeményei. [Sajtó alá rend. és utószó Pándi Pál]. Budapest : Magyar Helikon, 1960. 1306 p. (Helikon klasszikusok; Díszkiadás)
  • Szöveggyűjtemény a forradalom és szabadságharc korának irodalmából. Budapest. : Tankönyvkiadó, 1962. 1050 p.
  • Tanulmányok Petőfiről / szerk. Tóth Dezsővel. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1962. 509 p. (Irodalomtörténeti könyvtár ; 9.)
  • A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. ISBN 963051642X
  • Szöveggyűjtemény a felvilágosodás korának irodalmából : [egyetemi segédkönyv]. (Főszerk. Pándi Pál, szerk. Mezei Márta; Szuromi Pál.) Budapest : Tankönyvkiadó, 1982. 2 db. ISBN 9631763579

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Pándi Pál urnafülkéje is.
  • Németh G. Béla: Egyoldalú arcképvázlat - egyoldalú emlékekből, a megértés vágyával. Új Írás, 1989. 2. sz. pp. 102–109.
  • Rejtőzködő legendárium : Fejezetek egy kultúrpolitikus sorstörténetéből / [az interjúkat kész. és a kötetet szerk. Csáki Judit, Kovács Dezső] Budapest : Szemtanú K., 1990. 484 p. ISBN 9631542823 (Pándi Pál műveinek bibliográfiáját Fráter Zoltán állította össze. Bibliogr. p. 457-480.)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. MÉL: A laxenburgi koncentrációs táborba vitték.
  2. A Kritika 1963-1971-ig az MTA folyóirata, (1972-től a Literatura lépett a helyébe.)
  3. A második világháború előtti szocialista felfogású írókat ismerteti.

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1567–1568. o. ISBN 9630568071  

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

A Szabad Nép az 1956-os forradalomban