Németh G. Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németh G. Béla
Született 1925. február 17.
Szombathely
Elhunyt 2008. szeptember 5. (83 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
egyetemi tanár
Díjak József Attila-díj (1977)
Széchenyi-díj (1996)

Németh G. Béla (Szombathely, 1925. február 17.Budapest, 2008. szeptember 5.) Széchenyi-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Római katolikus mezőgazdász családban született a Balatonfelvidéken. Szülőföldjére úgy emlékszik, mint ahol a tisztesség és kötelességtudat eszménye, illetve a különféle nemzetiségek (magyarok, németek, horvátok, zsidók) békés együttélése természetes volt, s ez egész életfelfogását meghatározta. Apja újságolvasó ember és a Kisgazdapárt falubeli vezetője volt, de 1947-ben, Kovács Béla letartóztatásakor felhagyott a politikával.

A mindennapi életben Németh Gézaként ismert későbbi tudós a gimnáziumot Sümegen kezdte, majd a kőszegi bencéseknél folytatta; Arany János, Illyés Gyula és Márai Sándor voltak ekkor kedves írói. Érettségi előtt besorozták leventének és Németországba vezényelték. Ugyan hamis papírokkal megkísérelte a hazajutást, időközben megtörtént a fegyverletétel és amerikai–angol–francia fogságba esett. Végül hazatérve Sümegen tett érettségit. A politika is megérintette, Illyés hatása alatt az apjával szemben is a Parasztpárt mellett agitált.

Jelentkezett az Eötvös Collegiumba, ahol Gáldi Lászlót leszámítva a felvételiztetők egyöntetűen tagságra javasolták. Szakdolgozatát Komlós Aladárhoz írta, de mivel őt időközben eltávolították, Barta Jánosnál kötött ki. Az egyetemi diploma megszerzése után Komlós ajánlására az időközben államosított Izraelita Hitközség Gimnáziumának egykori Szent Domonkos utcai Általános Fiúiskolájában lett először napközis felügyelő, majd tanító. Egy évvel később a Fővárosi Könyvtár alkalmazásába kerül.

1953 második felében a Pedagógia Főiskolára veszik nyelvész adjunktusnak, Nagy Imre bukásával azonban föloszlatták a revizionistának bélyegzett intézményt. Ekkor a Madách Gimnázium tanára lesz. 1956 nyarán Sőtér István felveszi az MTA Irodalomtörténeti Intézetébe, innen azonban hamar eltávolítják, amikor felmerül Révai József visszatérésének híre. Tüdőbaja miatt a svábhegyi szanatóriumban kénytelen tölteni egy évet, Váci Mihály szobatársaként. Ezután néhány évig magyart és németet tanít a Rákóczi Gimnáziumban, közben az Arany János kritikai kiadáson dolgozik.

1963-ban Klaniczay Tibor és Köpeczi Béla szinte egyszerre hívja az Irodalomtudományi Intézetbe, illetve a Kiadói Főigazgatóságra. Az előbbi ajánlatot fogadja el, s az irodalomtörténeti kézikönyvön dolgozik. Sőtér felajánlja neki a lehetőséget, hogy az egyetemen taníthasson, így 1964-ben elhagyja az intézetet. A Sőtért követő tanszékvezető, Pándi Pál 1967-től számos alkalommal feljelenti, ezért Király István hívására, akivel ellentmondásos viszonya volt, átmegy a huszadik századi tanszékre, .

A hatvanas évek végétől olyan tanítványi kört alakít ki maga körül, mely a résztvevők sokfélesége és Németh önálló utak keresésére sarkalló pedagógiája miatt „iskolának” talán nem nevezhető, mégis igen nagy hatású volt, s egyfajta nem-marxista „ellenegyetemként” működött. A hetvenes évektől kezdve jelennek meg sorban tanulmánykötetei, melyekben többek közt újraértékelte a századforduló irodalmát és főként Arany János, Vajda János, Komjáthy Jenő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti Miklós és Pilinszky János költeményeinek adta újszerű értelmezését. Az önmegszólító s időszembesítő verstípusról szóló tanulmányai korszakos jelentőségűek.

Két korszak-monográfiát is írt: a Türelmetlen és késlekedő félszázad. A romantika után (1971) a 19. század második felének irodalmát elemzi, A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában (1981) pedig a magyar kritikatörténethez tett maradandó hozzájárulás.

1980-tól az ELTE Egyetemi Könyvtárának főigazgatója lett (a posztot 1995-ig töltötte be), s 1981-ben megszervezte a Művelődéstörténet Tanszéket, mely egy évtizedekig háttérbe szorított vizsgálódási irányt nyitott meg újra. 1982-ben az MTA levelező, majd 1990-ben rendes tagjává választották. A nyolcvanas években fontos szerepet játszott a magyar sajtó történetét feldolgozó vállalkozásban. 1987-től 1995-ig az ELTE 19. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője, 1992 és 1997 közt az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársaként tevékenykedett.

Az MTA Nyelv-és Irodalomtudományi Osztály elnöke, az Irodalomtudományi Bizottság tagja, a Poétikai Munkabizottság elnöke, a Művelődéstörténeti Bizottság tagja, a 19. századi munkabizottság elnöke, a Gyűjteményi Tanszék elnöke, a Művészeti Gyűjtemény társelnöke, az Osztrák-Magyar Irodalomtudományi Vegyesbizottság és a Svéd-Magyar Történész Vegyesbizottság tagja. 19791988 között a TMB (Tudományos Minősítő Bizottság) irodalomtudományi szakbizottságának elnöke.

Díjai[szerkesztés]

Főbb munkái[szerkesztés]

  • Mű és személyiség (1970)
  • Tragikum és történetfelfogás (1971)
  • Türelmetlen és késlekedő félszázad (1971)
  • Létharc és nemzetiség (1976)
  • 11 vers (1977)
  • Az egyensúly elvesztése. A német romantika (1978)
  • Küllő és kerék (1981)
  • A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában (1981)
  • 7 kísérlet a kései József Attiláról (1982)
  • Századutóról, századelőről (1985)
  • Babits, a szabadító (1987)
  • Hosszmetszetek és keresztmetszetek (1987)
  • Péterfy Jenő (1988)
  • Forradalom után – kiegyezés előtt (szerkesztő, társszerző, 1989)
  • Kérdések és kétségek (1995)
  • Emlékek, eszmék emberek (1996)
  • Korok és versek (1996)
  • Írók, művek, emberek (1998)
  • Hét folyóirat, 1945-1950; Csokonai, Debrecen, Debrecen (Alföld könyvek)
  • Keresztury Dezső, 1904-1996. Elhangzott: 1999. november 22.; MTA, Bp., 2001 (Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett)
  • Művelődéstörténet fiataloknak, 1848-1948; Krónika Nova, Bp., 2001

Külső hivatkozások[szerkesztés]

80. születésnapi köszöntése

Források[szerkesztés]

  • Szirák Péter beszélgetése Németh G. Bélával
  • Szegedy-Maszák Mihály búcsúztatója
  • Elért bizonyosság. Németh G. Béla 80. születésnapjára; szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Veres András; Krónika Nova, Bp., 2005
  • Gergely András: Németh G. Béla (1925–2008); in: Literatura, 34.4 (2008), 391–396. o.
  • Válogatott bibliográfia Németh G. Béla 70. születésnapjára; összeáll. Köbölkuti Katalin, Székelyné Török Tünde; Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, Szombathely, 1995