Váci Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Váci Mihály
Váci Mihály.jpg
Élete
Született 1924. december 25.
Nyíregyháza
Elhunyt 1970. április 16. (45 évesen)
Hanoi
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Irodalmi irányzat szociális költő[1]
Első műve Ereszalja
Fontosabb művei Kelet felől
Százhúszat verő szív
Még nem elég!
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj
Kossuth-díj

Váci Mihály (Nyíregyháza-Ókisteleki szőlő, 1924. december 25.Hanoi, 1970. április 16.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító. A Kádár-rendszer időszakában, a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig, Magyarország ünnepelt és legtöbbet szavalt kortárs költője. 1970-es halála után vita indult megítéléséről, kultusza a rendszerváltozásra fokozatosan eltűnt.

Életpályája[szerkesztés]

Nyíregyháza külterületén, napszámos-paraszti közegbe született. TBC-s nagyanyjától a betegséget már gyermekkorában elkapta.[2] A szegénységből való kitörés vágyával Nyíregyházán tanítóképzőt végzett, majd tanyasi iskolában tanított. A második világháború idején segédszolgálatos katona volt, a háború után kollégiumi igazgató lett. Ifjúkorától betegeskedett (katonai szolgálat közben kapott vesebetegségből eredő fertőzés a lábára ment, később pedig tüdőbajával küzdött), gyenge szervezete miatt folyamatosan a halál árnyékában élt. 1949-ben felkerült Budapestre, ahol a Tankönyvkiadó munkatársaként szerkesztői munkákat végzett. Az ötvenes évek közepén jelentkezett Illyés Gyulánál verseivel, 1955-ben Illyés támogatásával megjelennek első versei az Új Hangban. Ettől kezdve irodalmi pályája gyorsan ível felfelé. Ez évben kiadják első kötetét (Ereszalja), melyet 1956-ban József Attila-díjjal jutalmaznak.

Az 1956-os forradalom alatt írt 16 oldalnyi naplója szerint a költő lelkesedett a forradalomért. Már az 1956-os forradalmat megelőzően figyelemmel kísérte az Írószövetségben zajló folyamatokat, ott volt a Rajk-temetésen. Október 23-án feleségével együtt részt vett a tüntetéseken a tömeggel skandálta "Vesszen Gerő!" "Mondjon le a kormány!" "Egyetemi pontokat!" "Ruszkik haza!” jelszavakat, a Petőfi-szobornál Sinkovits Imre szavalata utáni pillanatokról így írt: „Csak a Petőfiék-lánggyújtotta tömeg érezhette azt, amit mi. Mindenki esküre emelte kezét és felujjongva, megrészegülve a szabadság első leheletétől, ami hosszú évtizedeken át nem volt levegője a magyar égboltnak, megrészegülve a nagy, mámorító merészségtől, hogy mit merünk, és hogy megmerhetjük mindezt, ha akarjuk és ha van bátorságunk." Beválasztották a Tankönyvkiadó forradalmi tanácsába, 25-én a Parlamenthez a vérfürdő után érkezett, november 4-én feleségével sírva hallgatták Nagy Imre rádiószózatát.[3]

A forradalom leverése után nem sokkal viszont az új rezsim Aczél György által fémjelzett kultúrpolitikai vezetése Váci tehetségét, széles közönség számára befogadható versstílusát és a költészetében kifejezésre jutó „szocialista építés” melletti elkötelezettségét felismerve a „népi reprezentáns” szerepére választotta ki – az „urbánus" Garai Gábor mellé.[4] Ettől kezdve a hivatalos kultúrpolitika támogatottjai közé került, a 60-as évektől fokozatosan „a rendszer hivatalos költőjévé” emelték, a párt Központi Bizottságába is bekerült. Az irodalmi közélet aktív alakítójává válhatott: 1960-ban egy évre az Élet és Irodalom munkatársa, majd haláláig az Új Írás irodalmi folyóirat szerkesztője. Itt jelentek meg költeményei, és vált az ország legnépszerűbb költőjévé.[2] 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő.

Sokat utazott külföldre, ezek az utazások hatással vannak gondolkodására és költészetére egyaránt. 1970-ben kulturális delegáció tagjaként Vietnamban tartózkodott, amikor váratlanul, agyvérzés következtében elhunyt.

Váci Mihály sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/3-1-70. Szobrász: Nagy Sándor.

Költészete[szerkesztés]

Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang című folyóiratban, s ugyanebben az évben megjelenik Ereszalja című verseskötete, melyet a kritika is figyelemmel illet. Sikerültebb alkotások mellett keze alól kikerültek olyan sorok, melyek 1955-ben az írók többségére már kevéssé voltak jellemzőek:[2] "A határ tarka pántlikáit / megvarrta a szövetkezet: / bontja zászlós búzatábláit / szülőföldem és integet! // A völgyek meleg mellkasában / dobognak forró traktorok: / hallják meg szerte a hazában, / - itt is piros jövő buzog!" A forradalom napjaiban a forradalom lelkes híve.

A forradalom leverése után, miközben zajlott az 56-os forradalom megtorlása és a kádári-hatalom megszilárdítása, 1958-ban hat versét beválogatták a Tűz-tánc című antológiába, amelynek kiadásával a kultúrpolitika a „fiatal és elkötelezett szocialista költőgenerációt” kívánta felmutatni. Ezek közt Kelet felől című versében kétkedés nélkül, lelkesen élteti a Keletről jött vörös forradalmat, melyet a magyar nép kétezer éves történelmén végighaladó állandó vágyak és követelések betetőzéseként fogalmaz meg.[5] Személye a hivatalos kultúrpolitika támogatottjai közé került. Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon című kötete országos érdeklődést kelt, s már nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség is felfigyel költészetére. A hatvanas évek első negyedétől a Váci-versek egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, végül az iskolai és ünnepi rendezvényeknek szinte nélkülözhetetlen részeivé váltak.

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

– Még nem elég! (részlet)[6]

Értékelése[szerkesztés]

Költészete tematikusan sokrétű és újító volt, formailag viszont meglehetősen hagyománykövető (szabadverset pl. nemigen írt). Verseiben – különösen a fiatalabb korában írtakban – megjelentek a kommunista, szocialista köntösbe burkolt társadalmi témák, a korai Váci Mihály nyugodtan nevezhető „proletárköltőnek” (aligha kétséges, hogy maga is így gondolta), azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez többet jelent, mint a kor sematikus brosúraköltészetét.[forrás?] Ez a téma mindvégig megmaradt, de emellett megjelentek más témák is: mint pl. a gyökerek: az otthon és a család, az önéletrajzi elemek, valamint az olyan modern és „emberi”, a proletárköltészettől idegen témák, mint a szerelem, az öregedés, az emberiség és az egyén jövője, az elidegenedés stb.

Halála után vita indult megítéléséről, miközben továbbra is folyamatosan jelentek meg kötetei. 1970-ben bekövetkezett halála után néhány évvel vetődött föl először a Váci-kultusz átértékelésének igénye egy, a Kritika folyóiratban lezajlott vita formájában.[2] 1979-ben még megjelent életműkötete. Ezt követően népszerűsége fokozatosan csökkent, a szavalóversenyeken és iskolai ünnepségeken „szinte elmaradhatatlan” versei a politikai helyzet lazulásával elmaradoztak, majd a nyolcvanas évek végére eltűntek. A rendszerváltást követően a bírálatok felerősödtek: Váci személyét a hatalom támogatott költőjeként betöltött szerepe miatt a rendszer kiszolgálójaként értékelték. Ezzel párhuzamosan művei irodalmi értéke is vitatottá vált, jelentősen leértékelődött, életműve háttérbe szorult. 2004-ben került a nyilvánosság elé az 1956-os forradalom napjaiban írt 16 oldalas naplójegyzete, mely szerint a forradalom lelkes részvevője és átélője volt. Ez új vitákat élesztett személye és életműve értékelése körül, és fölvetve költészetének új távlatait egyes verseinek biblikus értelmezésével.

Mentora, Illyés Gyula korabeli méltatása szerint „Alig volt vele egykorú költő, akinek fejében annyi tervet, szívében annyi friss érzelmet állított meg a halál.”

A kortárs Hegedűs Géza 1976-ban azt írta róla: „Ízig-vérig szociális költő volt, a közösség szószólója, lírai publicista, aki közben a szelíd és érzelmesen átélt magánéletnek, szerelemnek, hétköznapi perceknek finom poétája is tudott lenni. De hangja kritikussá, haragossá, ha kellett harsogva vádlóvá vált, ha szembenézett a közösséget fenyegető bűnnel, hanyagsággal, közömbösséggel. De nem volt olyan árnyalt benső érzelem vagy dühöngést kiváltó felháborodás, hogy amit versben leírt, az ne legyen a legszélesebb rétegek számára is közérthető és a legkényesebb nyelvtan- vagy verstanszakértő számára szabatos.”[7]

Krusovszky Dénes 2009-es, kritikusabb értékelése szerint „Hiába bukkanunk búvópatakként itt-ott érdekesebb versekre, ciklusokra (mint amilyen a Mindenütt otthon kötet betegségverseiből álló Kések között-sorozat), az életmű nagy részére rátelepülő kompromisszumainak, szemellenzősségének és líranyelvi anakronisztikus unalmának köszönhetően ma nem egyszerűen idejétmúlt ez a corpus, de szinte már olvashatatlan is.”[2]

Kötetei[szerkesztés]

  • Ereszalja. Versek. Bp. 1955, Magvető.
  • Nincsen számodra hely! Versek. Bp. 1957, Magvető.
  • Bodza. Versek. Bp. 1959, Magvető.
  • Mindenütt otthon. Versek. Bp. 1961, Szépirodalmi Kiadó.
  • Tvardovszkij, Alekszandr: Egyre messzebb. Fordította Váci Mihály. Bp. 1962, Európa Kiadó.
  • Szegények hatalma. Versek. Bp. 1964, Magvető.
  • A zsezse-madár. 1960-64. Tanulmányok, cikkek, vallomások. Bp. 1964, Szépirodalmi Kiadó.
  • Kelet felől. Válogatott versek. Bp. 1965, Magvető.
  • Akác a forgószélben. Válogatott versek. Bp. 1966, Kozmosz Könyvek.
  • Eső a homokra. Versek. Bp. 1968, Magvető.
  • A sokaság fia. Posztumusz versek. Bp. 1970, Szépirodalmi Kiadó.
  • Százhúszat verő szív. Válogatott versek. Bp. 1971, Magvető.
  • Toldi feltámadása. Összegyűjtött prózai írások. Bp. 1972. Szépirodalmi Kiadó.
  • Utazás Bürokronéziában. Szatirikus korkép, mely 1950-1967 között íródott.Bp. 1978. Magvető.
  • Váci Mihály összegyűjtött művei. Bp. 1979, Magvető.
  • Értelmes terhek alatt. Válogatott versek. Bp. 1984, Szépirodalmi Kiadó.
  • Rózsák a jégen. Válogatott prózai írások. Bp. 1990, Magvető.
  • Valami nincs sehol. Válogatás Váci Mihály verseiből. Miskolc, 1994, Felsőmagyarország Kiadó.
  • Valami nincs sehol. Váci Mihály, Simon István és Garai Gábor válogatott versei. Bp. 2003, Papirusz Book Kiadó.
  • Lobogó jegenyék. Ismeretlen napló 1956 októberéből, versek és vallomások. Bp. 2004, Közdok Kiadó.
  • Pirók, télen. Gellérthegy, Lágymányos tájékairól. Versek, próza, beszélgetések Bp. 2005, Váci Mihály Kör.

Díjai[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hegedüs Géza szerint
  2. ^ a b c d e A történelmi alkalmazott (hu nyelven). magyarnarancs.hu. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
  3. PNE: Tasi József: Váci Mihály ötvenhatos naplójáról. www.jamk.hu. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
  4. Ezt „két kortárs, Csoóri Sándor és a „tervvel" először őt kereső, akkor a minisztériumban dolgozó Mezei András egymástól függetlenül mondta el” N. Pál József: Egy értelmiségi modell esélye és esendősége Kádár János korában; Váci Mihály életének tanúsága és tanulsága, Irodalmi Jelen, 2010. szeptember [1]
  5. „HOL ZSARNOKSÁG VAN”|Digital Textbook Library (en-US nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
  6. Váci Mihály-versek
  7. VÁCI MIHÁLY [A MAGYAR IRODALOM ARCKÉPCSARNOKA]. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. április 6.)

Források[szerkesztés]

  • Krusovszky Dénes: A történelmi alkalmazott, Elsüllyedt szerzők XX.; Magyar Narancs, 2009.07.02. [2]
  • Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka – Váci Mihály, 1976
  • Váci Mihály: Napló 1956 októberétől
  • Kovács Sándor Iván: Váci Mihály, Bp. 1972.
  • Somogyi Jolán: Váci Mihály, 1924-1970. Emlékezések és szemelvények. Nyíregyháza, 1974.
  • Váci Mihály emléknapok. szerk. Margócsy József. Nyíregyháza, 1986.
  • Ladányi András: Váci Mihály "Élj tiszta tüzeidben." Interjúk. Bp. 2000.
  • Toldi Éva: A szegénység, a szelídség és a szolgálat lírikusa. Váci Mihály biblikus költészete. Bp. 2004.
  • Tar János: Mi igaz és mi nem. Váci Mihály életével kapcsolatos ellentmondások, tények. Nyíregyháza, 2004.
  • Ladányi András: Halotti maszkoddal kezemben. Interjúk, vallomások, dokumentumok Váci Mihályról. Nyíregyháza, 2006.

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Váci Mihály témában.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]