Garai Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Garai Gábor
Garai Gábor.jpg
Élete
Született 1929. január 27.
Budapest
Elhunyt 1987. szeptember 9. (58 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Marconnay Tibor, Garay Etta
Házastársa László Sarolta (1953-87)
Gyermekei Garai Attila
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek, esszék, tanulmányok
Első műve Zsúfolt napok (versek, 1956)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1959, 1963, 1979)
Kossuth-díj (1965)
SZOT-díj (1973)
Radnóti-díj (1981)

Garai Gábor (eredeti neve: Ruprecht Gábor) (Budapest, 1929. január 27.Budapest, 1987. szeptember 9.) [1] Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Marconnay Tibor (1896–1970) költő és Garay Etta voltak.[2] 1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg első verse az Új Időkben. A Közgazdasági Egyetemen kezdett tanulmányait megszakította. A MÁV-nál dolgozott 1950–1958 között, majd 1958–1960 között az Európa Könyvkiadó lektora volt. 1960–1964 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője volt. 1966–1980 között a Magyar Szocialista Munkáspárt titkára lett. 1968–1972 között főszerkesztő-helyettes, 1964–1968 között pedig a Magyar Írószövetség titkára volt. 1972–1976 között főtitkár-helyettes, 1976-tól ismét a Magyar Írószövetség főtitkárává vált. 1982-től a Magyar PEN Club alelnöke volt. 1982-től tragikus (zártintézeti) haláláig a Látóhatár című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.

Magánélete[szerkesztés]

1953-ban házasságot kötött László Saroltával.

Munkássága[szerkesztés]

Első verseit az 1940-es években publikálta. Első kötetei (Zsúfolt napok, 1956; Ének a gyógyulásért, 1958) technikailag jól felkészült, fegyelmezett költőnek mutatják; a nyugatos hagyományok fogalmi pontosságra törekvő, racionalista ágát folytatta. 1956 után a kulturális politikától támogatott költő szerepét vállalta. A Tűz-tánc című versével vált ismertté (1957). A Tűztánc avantgárd stíluselemeivel és forradalmiságával a lejáratott szocialista költészet megújítására tett kísérletet. Az Emberi szertartás (1960) a szerepét és hangját megtalált költő kötete; benne a Jób könyve a szenvedések közt megőrzött hűség allegóriája. A Mediterrán őszben (1962) a szintézis útját kereste a történelem tanulságai meg a technikai haladás korszerű eredményivel kapcsolatos szellemi és erkölcsi következtetések között (Tűzre várok, Asztronauták). Az Elégiák évadával (1974) olyan szakasz kezdődött pályáján, amelyben a valóság tárgyias rajzát a harmónia utáni vágyakozás motívuma tette személyesebbé; a szocializmusnak elkötelezett költészetében az erkölcsi elemek jutottak növekvő szerephez. A folyamatosan olvasva lírai naplóként ható verseskötetekben az 1976-os Visszfénytől az 1984-es Legszűkebb hazámig és Kelet-nyugati kerevetig mindig jelen van az elmúlással, az idővel való szembenézés motívuma. A Tiszta zengésben (1986) azokkal vitatkozik, "akik mostanság a mai magyar lírát termelik"; e kötet tartalmazza A reformátor (1985) című drámát és a belőle kimaradt "melléktermékeket" (Luther-monológok cikluscímmel). Posztumusz kötetében, a Doktor Valaki tévelygéseiben (1988) olyan alteregót szólaltat meg, akinek körülményei hasonlítanak az övéihez, de "gyöngéd iróniával és öniróniával reagál" megpróbáltatásaira. Műfordítóként is jelentős volt.

Színházi munkái[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 27; íróként: 2; műfordítóként: 11.[3]

Szerzőként[szerkesztés]

  • Biztató (Mai magyar költők estje) (1959)
  • Tűz-tánc (1959)
  • Emberül felelj! (1961)
  • Reggeltől Reggelig (1962)
  • Ezek a mai fiatalok (1963)
  • Gyöngykagylók (1963)
  • Michelangelo-emlékest (1964)
  • Pódium 64 (1964)
  • Párbeszéd József Attilával (1964)
  • A könyvek és én (1964)
  • Mozgó világ (1964)
  • Rapszódia az elragadtatásról (1965)
  • Kalózok szeretője (1965)
  • Vietnám ege alatt (1967)
  • Budapest költészete (1967)
  • Mindenre Képes Újság (1967)
  • Mindenkinek, mindenkinek (1967)
  • Fő a fejünk (1968)
  • A lebegő atlasz (1973)
  • Tombol a Hold (1974)
  • Várj reám! (1976)
  • Boldog akar lenni az ember... I.-II. rész (1977)
  • Tündér a kertben (1977)
  • Orfeusz átváltozásai (1977)
  • Csak semmi szenzáció (1979)
  • A reformátor (1984)

Íróként[szerkesztés]

  • A kölyökkor álmai (1985)
  • Villa Negra (1986)

Műfordítóként[szerkesztés]

  • Új szimfónia (1962)
  • A kaukázusi krétakör (1964, 1968, 1975)
  • Kalózok szeretője (1965)
  • A krétakör (1966)
  • Egy fő az egy fő (1966, 1978, 1989)
  • A Luzitán szörny (1970)
  • Tou O igaztalan halála (1971)

Művei[szerkesztés]

  • Zsúfolt napok (versek, 1956)
  • Ének a gyógyulásért (versek, 1958)
  • Emberi szertartás (versek és versfordítások, 1960)
  • Mediterrán ősz (versek, 1962)
  • Magyar versek könyve (versek, összeállította Kormos Istvánnal, 1963)
  • Artisták (versek, 1964)
  • Nyárvég (válogatott versek, 1966)
  • Eszköz és eszmélet (esszék, 1965)
  • Szabad-kikötő (válogatott versfordítások, 1966)
  • Kedd (versek, 1967)
  • Kis csodák (versek 1968)
  • Anyaföld (versek, 1968)
  • Meghitt találkozások (esszék, 1969)
  • Írás a falon (versek, 1969)
  • Orpheus átváltozásai (verses játék, 1970)
  • Márciusi nyár (indiai útinapló versekkel, 1971)
  • Ablakban a nap (versek, 1972)
  • A szenvedély évszakai (összegyűjtött versek, 1973)
  • Elférünk a földön (tanulmány, 1973)
  • Váci Mihály válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1974)
  • Elégiák évada (versek, 1974)
  • A lebegő atlasz (dráma, 1975)
  • Ölelkezők (Moszkva és Budapest versekben és képekben) (Gink Károly és Mihail Trahman fotóival, 1975)
  • Visszfény (versek, 1976)
  • Bizalom (válogatott versek, 1977)
  • Szélcsend és újra szél (versek, 1978)
  • A kék sziget (versek, 1979)
  • A viszályokon át (esszék, kritikák, 1979)
  • Jégkorszak után (versek, 1980)
  • Meghitt beszélgetések (tanulmányok, kritikák, 1980)
  • Simon István válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1980)
  • Indián nyár (versek, 1981)
  • Végtelen meg egy (válogatott versek, 1981)
  • Delfin és medúza (versek, 1982)
  • Legszűkebb hazám (versek, 1984)
  • Kelet-nyugati kerevet (üzbég-örmény útinapló versekkel, 1984)
  • A megtartó költészet - prózában (esszék, kritikák, visszaemlékezések, 1985)
  • A reformátor (dráma, 1985)
  • A tiszta zengés (versek, 1986)
  • A lady lovagja (elbeszélés, 1986)
  • Doktor Valaki tévelygései (versek, 1988)
  • Zápor és aszály. Versek és hátrahagyott versek, 1983-1987; Szépirodalmi, Bp., 1989
  • Váci Mihály–Simon István–Garai Gábor: Valami nincs sehol. Válogatott versek; vál., szerk. Baranyi Ferenc; Papirusz Book, Bp., 2003

Műfordításai[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

  • Pro Arte Aranyérem (1970)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1975)
  • A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1981)
  • Szocialista Hazáért Érdemérem (1982)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gyászjelentés
  2. Garai Gábor emlékoldal
  3. 2013. május 29-i lekérdezés

Források[szerkesztés]

  • Vasvári István: Garai Gábor; FSZEK, Bp., 1971 (Mai magyar költők. Bibliográfia)
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9638157917

További információk[szerkesztés]