Garai Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Garai Gábor
Garai Gábor.jpg
Élete
Született 1929. január 27.
Budapest
Elhunyt 1987. szeptember 9. (58 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Nemzetiség magyar
Szülei Marconnay Tibor, Garay Etta
Házastársa László Sarolta (1953-87)
Gyermekei Garai Attila
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek, esszék, tanulmányok
Első műve Zsúfolt napok (versek, 1956)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1959, 1963, 1979)
Kossuth-díj (1965)
SZOT-díj (1973)
Radnóti-díj (1981)

Garai Gábor (eredeti neve: Ruprecht Gábor) (Budapest, 1929. január 27.Budapest, 1987. szeptember 9.)[1] Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Marconnay Tibor (1896–1970) költő és Garay Etta voltak.[2] 1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg első verse az Új Időkben. A Közgazdasági Egyetemen kezdett tanulmányait megszakította. A MÁV-nál dolgozott 1950–1958 között, majd 1958–1960 között az Európa Könyvkiadó lektora volt. 1960–1964 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője volt. 1966–1980 között a Magyar Szocialista Munkáspárt titkára lett. 1968–1972 között főszerkesztő-helyettes, 1964–1968 között pedig a Magyar Írószövetség titkára volt. 1972–1976 között főtitkár-helyettes, 1976-tól ismét a Magyar Írószövetség főtitkárává vált. 1982-től a Magyar PEN Club alelnöke volt. 1982-től tragikus (zártintézeti) haláláig a Látóhatár című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.

Magánélete[szerkesztés]

1953-ban házasságot kötött László Saroltával.

Munkássága[szerkesztés]

Első verseit az 1940-es években publikálta. Első kötetei (Zsúfolt napok, 1956; Ének a gyógyulásért, 1958) technikailag jól felkészült, fegyelmezett költőnek mutatják; a nyugatos hagyományok fogalmi pontosságra törekvő, racionalista ágát folytatta. 1956 után a kulturális politikától támogatott költő szerepét vállalta. A Tűz-tánc című versével vált ismertté (1957). A Tűztánc avantgárd stíluselemeivel és forradalmiságával a lejáratott szocialista költészet megújítására tett kísérletet. Az Emberi szertartás (1960) a szerepét és hangját megtalált költő kötete; benne a Jób könyve a szenvedések közt megőrzött hűség allegóriája. A Mediterrán őszben (1962) a szintézis útját kereste a történelem tanulságai meg a technikai haladás korszerű eredményivel kapcsolatos szellemi és erkölcsi következtetések között (Tűzre várok, Asztronauták). Az Elégiák évadával (1974) olyan szakasz kezdődött pályáján, amelyben a valóság tárgyias rajzát a harmónia utáni vágyakozás motívuma tette személyesebbé; a szocializmusnak elkötelezett költészetében az erkölcsi elemek jutottak növekvő szerephez. A folyamatosan olvasva lírai naplóként ható verseskötetekben az 1976-os Visszfénytől az 1984-es Legszűkebb hazámig és Kelet-nyugati kerevetig mindig jelen van az elmúlással, az idővel való szembenézés motívuma. A Tiszta zengésben (1986) azokkal vitatkozik, "akik mostanság a mai magyar lírát termelik"; e kötet tartalmazza A reformátor (1985) című drámát és a belőle kimaradt "melléktermékeket" (Luther-monológok cikluscímmel). Posztumusz kötetében, a Doktor Valaki tévelygéseiben (1988) olyan alteregót szólaltat meg, akinek körülményei hasonlítanak az övéihez, de "gyöngéd iróniával és öniróniával reagál" megpróbáltatásaira. Műfordítóként is jelentős volt.

Színházi munkái[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 27; íróként: 2; műfordítóként: 11.[3]

Szerzőként[szerkesztés]

  • Biztató (Mai magyar költők estje) (1959)
  • Tűz-tánc (1959)
  • Emberül felelj! (1961)
  • Reggeltől Reggelig (1962)
  • Ezek a mai fiatalok (1963)
  • Gyöngykagylók (1963)
  • Michelangelo-emlékest (1964)
  • Pódium 64 (1964)
  • Párbeszéd József Attilával (1964)
  • A könyvek és én (1964)
  • Mozgó világ (1964)
  • Rapszódia az elragadtatásról (1965)
  • Kalózok szeretője (1965)

  • Vietnám ege alatt (1967)
  • Budapest költészete (1967)
  • Mindenre Képes Újság (1967)
  • Mindenkinek, mindenkinek (1967)
  • Fő a fejünk (1968)
  • A lebegő atlasz (1973)
  • Tombol a Hold (1974)
  • Várj reám! (1976)
  • Boldog akar lenni az ember... I.-II. rész (1977)
  • Tündér a kertben (1977)
  • Orfeusz átváltozásai (1977)
  • Csak semmi szenzáció (1979)
  • A reformátor (1984)

Íróként[szerkesztés]

  • A kölyökkor álmai (1985)
  • Villa Negra (1986)

Műfordítóként[szerkesztés]

  • Új szimfónia (1962)
  • A kaukázusi krétakör (1964, 1968, 1975)
  • Kalózok szeretője (1965)
  • A krétakör (1966)
  • Egy fő az egy fő (1966, 1978, 1989)
  • A Luzitán szörny (1970)
  • Tou O igaztalan halála (1971)

Művei[szerkesztés]

  • Zsúfolt napok (versek, 1956)
  • Ének a gyógyulásért (versek, 1958)
  • Emberi szertartás (versek és versfordítások, 1960)
  • Mediterrán ősz (versek, 1962)
  • Magyar versek könyve (versek, összeállította Kormos Istvánnal, 1963)
  • Artisták (versek, 1964)
  • Nyárvég (válogatott versek, 1966)
  • Eszköz és eszmélet (esszék, 1965)
  • Szabad-kikötő (válogatott versfordítások, 1966)
  • Kedd (versek, 1967)
  • Kis csodák (versek 1968)
  • Anyaföld (versek, 1968)
  • Meghitt találkozások (esszék, 1969)
  • Írás a falon (versek, 1969)
  • Orpheus átváltozásai (verses játék, 1970)
  • Márciusi nyár (indiai útinapló versekkel, 1971)
  • Ablakban a nap (versek, 1972)
  • A szenvedély évszakai (összegyűjtött versek, 1973)
  • Elférünk a földön (tanulmány, 1973)
  • Váci Mihály válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1974)
  • Elégiák évada (versek, 1974)
  • A lebegő atlasz (dráma, 1975)
  • Ölelkezők (Moszkva és Budapest versekben és képekben) (Gink Károly és Mihail Trahman fotóival, 1975)
  • Visszfény (versek, 1976)
  • Bizalom (válogatott versek, 1977)
  • Szélcsend és újra szél (versek, 1978)
  • A kék sziget (versek, 1979)
  • A viszályokon át (esszék, kritikák, 1979)
  • Jégkorszak után (versek, 1980)
  • Meghitt beszélgetések (tanulmányok, kritikák, 1980)
  • Simon István válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1980)
  • Indián nyár (versek, 1981)
  • Végtelen meg egy (válogatott versek, 1981)
  • Delfin és medúza (versek, 1982)
  • Legszűkebb hazám (versek, 1984)
  • Kelet-nyugati kerevet (üzbég-örmény útinapló versekkel, 1984)
  • A megtartó költészet - prózában (esszék, kritikák, visszaemlékezések, 1985)
  • A reformátor (dráma, 1985)
  • A tiszta zengés (versek, 1986)
  • A lady lovagja (elbeszélés, 1986)
  • Doktor Valaki tévelygései (versek, 1988)
  • Zápor és aszály. Versek és hátrahagyott versek, 1983-1987; Szépirodalmi, Bp., 1989
  • Váci Mihály–Simon István–Garai Gábor: Valami nincs sehol. Válogatott versek; vál., szerk. Baranyi Ferenc; Papirusz Book, Bp., 2003

Műfordításai[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

  • Pro Arte Aranyérem (1970)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1975)
  • A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1981)
  • Szocialista Hazáért Érdemérem (1982)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gyászjelentés
  2. Garai Gábor emlékoldal
  3. 2013. május 29-i lekérdezés

Források[szerkesztés]

  • Vasvári István: Garai Gábor; FSZEK, Bp., 1971 (Mai magyar költők. Bibliográfia)
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés]