Garai Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Garai Gábor
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Élete
Született 1929. január 27.
Budapest
Elhunyt 1987. szeptember 9. (58 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Nemzetiség magyar
Szülei Marconnay Tibor, Garay Etelka
Házastársa László Sarolta (1953-87)
Gyermekei Garai Attila
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek, esszék, tanulmányok
Első műve Zsúfolt napok (versek, 1956)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1959, 1963, 1979)
Kossuth-díj (1965)
SZOT-díj (1973)
Radnóti-díj (1981)

Garai Gábor (eredeti neve: virtsológi Rupprecht Gábor) (Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.)[1] Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.

Életpályája[szerkesztés]

Az evangélikus felekezetű soproni eredetű nemesi származású virtsológi Rupprecht család sarja.[2] Apja, Marconnay Tibor (1896–1970) költő, anyja, Garay Etelka voltak.[3] Apja, virtsológi Rupprecht Tiborként született, majd a kommunizmus bejövetele után felvette az édesanyja vezetéknevét, aki báró Beaulieu-Marconay Mártha asszony (1866–1957), virtsológi Rupprecht Olivér (1858–1942) hitvese volt. Garai Gábor apai dédszülei virtsológi Rupprecht Lajos (1807–1889) sajtoskáli nagybirtokos, és alsókáldi Káldy Terézia (1827-1898) asszony voltak.[4] Anyai nagyszülei a római katolikus nyiregyházi származású dr. Garay Kálmán (1853–1906), ügyvéd, országgyűlési képviselő, és Andráscsik Anna voltak;[5] dr. Garay Kálmán eredetileg a "Ferlicska" vezetéknév alatt született és 1905-ben, gyermekeivel együtt vette fel a "Garay" nevet.

1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg első verse az Új Időkben. A Közgazdasági Egyetemen kezdett tanulmányait megszakította. A MÁV-nál dolgozott 1950–1958 között, majd 1958–1960 között az Európa Könyvkiadó lektora volt. 1960–1964 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője volt. 1966–1980 között a Magyar Szocialista Munkáspárt titkára lett. 1968–1972 között főszerkesztő-helyettes, 1964–1968 között pedig a Magyar Írószövetség titkára volt. 1972–1976 között főtitkár-helyettes, 1976-tól ismét a Magyar Írószövetség főtitkárává vált. 1982-től a Magyar PEN Club alelnöke volt. 1982-től tragikus (zártintézeti) haláláig a Látóhatár című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.

Magánélete[szerkesztés]

1953-ban házasságot kötött László Saroltával.

Munkássága[szerkesztés]

Első verseit az 1940-es években publikálta. Első kötetei (Zsúfolt napok, 1956; Ének a gyógyulásért, 1958) technikailag jól felkészült, fegyelmezett költőnek mutatják; a nyugatos hagyományok fogalmi pontosságra törekvő, racionalista ágát folytatta. 1956 után a kulturális politikától támogatott költő szerepét vállalta. A Tűz-tánc című versével vált ismertté (1957). A Tűztánc avantgárd stíluselemeivel és forradalmiságával a lejáratott szocialista költészet megújítására tett kísérletet. Az Emberi szertartás (1960) a szerepét és hangját megtalált költő kötete; benne a Jób könyve a szenvedések közt megőrzött hűség allegóriája. A Mediterrán őszben (1962) a szintézis útját kereste a történelem tanulságai meg a technikai haladás korszerű eredményivel kapcsolatos szellemi és erkölcsi következtetések között (Tűzre várok, Asztronauták). Az Elégiák évadával (1974) olyan szakasz kezdődött pályáján, amelyben a valóság tárgyias rajzát a harmónia utáni vágyakozás motívuma tette személyesebbé; a szocializmusnak elkötelezett költészetében az erkölcsi elemek jutottak növekvő szerephez. A folyamatosan olvasva lírai naplóként ható verseskötetekben az 1976-os Visszfénytől az 1984-es Legszűkebb hazámig és Kelet-nyugati kerevetig mindig jelen van az elmúlással, az idővel való szembenézés motívuma. A Tiszta zengésben (1986) azokkal vitatkozik, "akik mostanság a mai magyar lírát termelik"; e kötet tartalmazza A reformátor (1985) című drámát és a belőle kimaradt "melléktermékeket" (Luther-monológok cikluscímmel). Posztumusz kötetében, a Doktor Valaki tévelygéseiben (1988) olyan alteregót szólaltat meg, akinek körülményei hasonlítanak az övéihez, de "gyöngéd iróniával és öniróniával reagál" megpróbáltatásaira. Műfordítóként is jelentős volt.

Színházi munkái[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 27; íróként: 2; műfordítóként: 11.[6]

Szerzőként[szerkesztés]

  • Biztató (Mai magyar költők estje) (1959)
  • Tűz-tánc (1959)
  • Emberül felelj! (1961)
  • Reggeltől Reggelig (1962)
  • Ezek a mai fiatalok (1963)
  • Gyöngykagylók (1963)
  • Michelangelo-emlékest (1964)
  • Pódium 64 (1964)
  • Párbeszéd József Attilával (1964)
  • A könyvek és én (1964)
  • Mozgó világ (1964)
  • Rapszódia az elragadtatásról (1965)
  • Kalózok szeretője (1965)
  • Vietnám ege alatt (1967)
  • Budapest költészete (1967)
  • Mindenre Képes Újság (1967)
  • Mindenkinek, mindenkinek (1967)
  • Fő a fejünk (1968)
  • A lebegő atlasz (1973)
  • Tombol a Hold (1974)
  • Várj reám! (1976)
  • Boldog akar lenni az ember... I.-II. rész (1977)
  • Tündér a kertben (1977)
  • Orfeusz átváltozásai (1977)
  • Csak semmi szenzáció (1979)
  • A reformátor (1984)

Íróként[szerkesztés]

  • A kölyökkor álmai (1985)
  • Villa Negra (1986)

Műfordítóként[szerkesztés]

  • Új szimfónia (1962)
  • A kaukázusi krétakör (1964, 1968, 1975)
  • Kalózok szeretője (1965)
  • A krétakör (1966)
  • Egy fő az egy fő (1966, 1978, 1989)
  • A Luzitán szörny (1970)
  • Tou O igaztalan halála (1971)

Művei[szerkesztés]

  • Zsúfolt napok. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1956
  • Ének gyógyulásért; Magvető, Bp., 1958
  • Mediterrán ősz. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1962
  • Magyar versek könyve (versek, összeállította Kormos Istvánnal, 1963)
  • Artisták. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1964
  • Nyárvég. Válogatott versek; Szépirodalmi, Bp., 1965
  • Eszköz és eszmélet; Szépirodalmi, Bp., 1965
  • Kedd / Rapszódia az elragadtatásról. Verses táncjáték; Szépirodalmi, Bp., 1966
  • Kis csodák. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1968
  • Anyaföld. Válogatott versek; vál., szerk., utószó Faragó Vilmos; Athenaeum Ny., Bp., 1968 (Kozmosz könyvek)
  • Meghitt találkozások; Szépirodalmi, Bp., 1969
  • Írás a falon; Szépirodalmi, Bp., 1969
  • Orpheusz átváltozásai. Verses játék; ill. Borsos Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1970
  • Márciusi nyár. Jegyzetek és versek egy indiai utazásról; Szépirodalmi, Bp., 1971
  • Ablakban a nap; Szépirodalmi, Bp., 1972
  • Elférünk a földön; Szépirodalmi, Bp., 1973
  • A szenvedély évszakai. Összegyűjtött versek; ill. Borsos Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1973
  • Váci Mihály válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1974)
  • Elégiák évada / Bolond Istók. Verses hangjáték Petőfi Sándor elbeszélő költeménye nyomán; Szépirodalmi, Bp., 1974
  • A lebegő Atlasz. Színmű; Szépirodalmi, Bp., 1975
  • Ölelkezők. Moszkva és Budapest versekben és képekben; vers Garai Gábor, fotó Gink Károly, Mihail Trahman; Kozmosz, Bp., 1975
  • Visszfény; Szépirodalmi, Bp., 1976
  • Bizalom. Válogatott versek; Magvető–Szépirodalmi, Bp., 1977 (30 év)
  • Szélcsönd és újra szél; Szépirodalmi, Bp., 1978
  • A kék sziget; ill. Szántó Piroska; Békés megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1979
  • A viszályokon át; Szépirodalmi, Bp., 1979
  • Jégkorszak után; Szépirodalmi, Bp., 1980
  • Meghitt beszélgetések; Kozmosz Könyvek, Bp., 1980
  • Simon István válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1980)
  • Végtelen meg egy. Válogatott versek; Zrínyi, Bp., 1981
  • Indián nyár; Szépirodalmi, Bp., 1981
  • Delfin és medúza; Szépirodalmi, Bp., 1982
  • Legszűkebb hazám; Szépirodalmi, Bp., 1984
  • Kelet-nyugati kerevet. Útinapló versekkel; Szépirodalmi, Bp., 1984
  • A megtartó költészet – prózában; Magvető, Bp., 1985
  • A lady lovagja; Lapkiadó, Bp.,1986
  • A tiszta zengés; Szépirodalmi, Bp., 1986
  • Doktor Valaki tévelygései; Magvető, Bp., 1988
  • Zápor és aszály. Versek és hátrahagyott versek, 1983–1987; Szépirodalmi, Bp., 1989
  • Váci Mihály–Simon István–Garai Gábor: Valami nincs sehol. Válogatott versek; vál., szerk. Baranyi Ferenc; Papirusz Book, Bp., 2003

Műfordításai[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Vasvári István: Garai Gábor; FSZEK, Bp., 1971 (Mai magyar költők. Bibliográfia)
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Garai_Gábor&oldid=24825987”