Garai Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Garai Gábor
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Élete
Született1929. január 27.
Budapest
Elhunyt1987. szeptember 9. (58 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
SzüleiMarconnay Tibor, Garay Etelka
HázastársaLászló Sarolta (1953-87)
GyermekeiGarai Attila
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)versek, esszék, tanulmányok
Első műveZsúfolt napok (versek, 1956)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1959, 1963, 1979)
Kossuth-díj (1965)
SZOT-díj (1973)
Radnóti-díj (1981)
A Wikimédia Commons tartalmaz Garai Gábor témájú médiaállományokat.

Garai Gábor (eredeti neve: Rupprecht Gábor) (Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.)[1] Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.

Életpályája[szerkesztés]

Az evangélikus felekezetű soproni eredetű nemesi származású virtsológi Rupprecht család sarja.[2] Apja Marconnay Tibor (1896–1970) költő, anyja Garay Etta (1897–1975) szavalóművésznő.[3] Szülei korán elváltak, édesanyja a házitanítónői munkájának jövedelméből egyedül nevelte fel. Apja Rupprecht Tiborként született, 1923-tól használta írói névként édesanyja, báró Beaulieu-Marconay Mártha (1866–1957) vezetéknevét, aki Rupprecht Olivér (1858–1942) hitvese volt. Garai Gábor apai dédszülei Rupprecht Lajos (1807–1889) sajtoskáli nagybirtokos, és alsókáldi Káldy Terézia (182-1898) voltak.[4] Anyai nagyszülei a római katolikus nyiregyházi származású dr. Garay Kálmán (1853–1906), ügyvéd, országgyűlési képviselő, és Andráscsik Anna voltak;[5] dr. Garay Kálmán eredetileg a "Ferlicska" vezetéknév alatt született és 1905-ben, gyermekeivel együtt vette fel a "Garay" nevet.

1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg első verse az Új Időkben. A Közgazdasági Egyetemen kezdett tanulmányait származása miatt kénytelen volt megszakítani. A MÁV-nál dolgozott 1950–1958 között, 1958–1960 között az Európa Könyvkiadó lektora volt, közben az ELTE Bölcsészkarán magyartanári diplomát szerzett. 1960–1964 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője, 1968–1972 között főszerkesztő-helyettese volt. 1964–1968 között a Magyar Írók Szövetségének külügyi titkáraként, 1972–1976 között főtitkár-helyetteseként, majd 1976-tól főtitkáraként dolgozott. 1957-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1966–1980 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1982-től a Magyar PEN Club alelnöke, 1982-től haláláig a Látóhatár című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.

Munkássága[szerkesztés]

Első verseit az 1940-es években publikálta. Első kötetei (Zsúfolt napok, 1956; Ének a gyógyulásért, 1958) technikailag jól felkészült, fegyelmezett költőnek mutatják; a nyugatos hagyományok fogalmi pontosságra törekvő, racionalista ágát folytatta. 1956 után a kulturális politikától támogatott költő szerepét vállalta. A Tűz-tánc című versével vált ismertté (1957). A Tűztánc avantgárd stíluselemeivel és forradalmiságával a lejáratott szocialista költészet megújítására tett kísérletet. Az Emberi szertartás (1960) a szerepét és hangját megtalált költő kötete; benne a Jób könyve a szenvedések közt megőrzött hűség allegóriája. A Mediterrán őszben (1962) a szintézis útját kereste a történelem tanulságai meg a technikai haladás korszerű eredményivel kapcsolatos szellemi és erkölcsi következtetések között (Tűzre várok, Asztronauták). Az Elégiák évadával (1974) olyan szakasz kezdődött pályáján, amelyben a valóság tárgyias rajzát a harmónia utáni vágyakozás motívuma tette személyesebbé; a szocializmusnak elkötelezett költészetében az erkölcsi elemek jutottak növekvő szerephez. A folyamatosan olvasva lírai naplóként ható verseskötetekben az 1976-os Visszfénytől az 1984-es Legszűkebb hazámig és Kelet-nyugati kerevetig mindig jelen van az elmúlással, az idővel való szembenézés motívuma. A Tiszta zengésben (1986) azokkal vitatkozik, "akik mostanság a mai magyar lírát termelik"; e kötet tartalmazza A reformátor (1985) című drámát és a belőle kimaradt "melléktermékeket" (Luther-monológok cikluscímmel). Posztumusz kötetében, a Doktor Valaki tévelygéseiben (1988) olyan alteregót szólaltat meg, akinek körülményei hasonlítanak az övéihez, de "gyöngéd iróniával és öniróniával reagál" megpróbáltatásaira. Műfordítóként is jelentős volt.

Színházi munkái[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 27; íróként: 2; műfordítóként: 11.[6]

Szerzőként[szerkesztés]

  • Biztató (Mai magyar költők estje) (1959)
  • Tűz-tánc (1959)
  • Emberül felelj! (1961)
  • Reggeltől Reggelig (1962)
  • Ezek a mai fiatalok (1963)
  • Gyöngykagylók (1963)
  • Michelangelo-emlékest (1964)
  • Pódium 64 (1964)
  • Párbeszéd József Attilával (1964)
  • A könyvek és én (1964)
  • Mozgó világ (1964)
  • Rapszódia az elragadtatásról (1965)
  • Kalózok szeretője (1965)
  • Vietnám ege alatt (1967)
  • Budapest költészete (1967)
  • Mindenre Képes Újság (1967)
  • Mindenkinek, mindenkinek (1967)
  • Fő a fejünk (1968)
  • A lebegő atlasz (1973)
  • Tombol a Hold (1974)
  • Várj reám! (1976)
  • Boldog akar lenni az ember... I.-II. rész (1977)
  • Tündér a kertben (1977)
  • Orfeusz átváltozásai (1977)
  • Csak semmi szenzáció (1979)
  • A reformátor (1984)

Íróként[szerkesztés]

  • A kölyökkor álmai (1985)
  • Villa Negra (1986)

Műfordítóként[szerkesztés]

  • Új szimfónia (1962)
  • A kaukázusi krétakör (1964, 1968, 1975)
  • Kalózok szeretője (1965)
  • A krétakör (1966)
  • Egy fő az egy fő (1966, 1978, 1989)
  • A Luzitán szörny (1970)
  • Tou O igaztalan halála (1971)

Művei[szerkesztés]

  • Zsúfolt napok. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1956
  • Ének gyógyulásért; Magvető, Bp., 1958
  • Mediterrán ősz. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1962
  • Magyar versek könyve (versek, összeállította Kormos Istvánnal, 1963)
  • Artisták. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1964
  • Nyárvég. Válogatott versek; Szépirodalmi, Bp., 1965
  • Eszköz és eszmélet; Szépirodalmi, Bp., 1965
  • Kedd / Rapszódia az elragadtatásról. Verses táncjáték; Szépirodalmi, Bp., 1966
  • Kis csodák. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1968
  • Anyaföld. Válogatott versek; vál., szerk., utószó Faragó Vilmos; Athenaeum Ny., Bp., 1968 (Kozmosz könyvek)
  • Meghitt találkozások; Szépirodalmi, Bp., 1969
  • Írás a falon; Szépirodalmi, Bp., 1969
  • Orpheusz átváltozásai. Verses játék; ill. Borsos Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1970
  • Márciusi nyár. Jegyzetek és versek egy indiai utazásról; Szépirodalmi, Bp., 1971
  • Ablakban a nap; Szépirodalmi, Bp., 1972
  • Elférünk a földön; Szépirodalmi, Bp., 1973
  • A szenvedély évszakai. Összegyűjtött versek; ill. Borsos Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1973
  • Váci Mihály válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1974)
  • Elégiák évada / Bolond Istók. Verses hangjáték Petőfi Sándor elbeszélő költeménye nyomán; Szépirodalmi, Bp., 1974
  • A lebegő Atlasz. Színmű; Szépirodalmi, Bp., 1975
  • Ölelkezők. Moszkva és Budapest versekben és képekben; vers Garai Gábor, fotó Gink Károly, Mihail Trahman; Kozmosz, Bp., 1975
  • Visszfény; Szépirodalmi, Bp., 1976
  • Bizalom. Válogatott versek; Magvető–Szépirodalmi, Bp., 1977 (30 év)
  • Szélcsönd és újra szél; Szépirodalmi, Bp., 1978
  • A kék sziget; ill. Szántó Piroska; Békés megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1979
  • A viszályokon át; Szépirodalmi, Bp., 1979
  • Jégkorszak után; Szépirodalmi, Bp., 1980
  • Meghitt beszélgetések; Kozmosz Könyvek, Bp., 1980
  • Simon István válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1980)
  • Végtelen meg egy. Válogatott versek; Zrínyi, Bp., 1981
  • Indián nyár; Szépirodalmi, Bp., 1981
  • Delfin és medúza; Szépirodalmi, Bp., 1982
  • Legszűkebb hazám; Szépirodalmi, Bp., 1984
  • Kelet-nyugati kerevet. Útinapló versekkel; Szépirodalmi, Bp., 1984
  • A megtartó költészet – prózában; Magvető, Bp., 1985
  • A lady lovagja; Lapkiadó, Bp.,1986
  • A tiszta zengés; Szépirodalmi, Bp., 1986
  • Doktor Valaki tévelygései; Magvető, Bp., 1988
  • Zápor és aszály. Versek és hátrahagyott versek, 1983–1987; Szépirodalmi, Bp., 1989
  • Váci Mihály–Simon István–Garai Gábor: Valami nincs sehol. Válogatott versek; vál., szerk. Baranyi Ferenc; Papirusz Book, Bp., 2003

Műfordításai[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

Sírja a Farkasréti temetőben (22-1-61/62)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Vasvári István: Garai Gábor; FSZEK, Bp., 1971 (Mai magyar költők. Bibliográfia)
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Garai_Gábor&oldid=26758129”