Marconnay Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marconnay Tibor
SzületettRupprecht Tibor
1896. február 12.
Sajtoskál
Elhunyt1970. április 13. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGaray Etelka
GyermekeiGarai Gábor
SzüleiRupprecht Olivér
Foglalkozásaköltő
SírhelyeFarkasréti temető (F-29. fülke)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Marconnay Tibor (eredeti neve: virtsológi Rupprecht Tibor) (Sajtoskál, 1896. február 12. – Budapest, 1970. április 13.) költő, újságíró, műfordító, jogász. Garai Gábor költő apja.

Életútja[szerkesztés]

Az evangélikus vallású soproni eredetű nemes virtsológi Rupprecht család leszármazottja.[3] Apja virtsológi Rupprecht Olivér (18581942), országgyűlési képviselő, felsőházi tag, sajtoskáli nagybirtokos, anyja báró Beaulieu-Marconnay Martha Jeanne Claire Gilberte (18661957) asszony volt. Apai nagyszülei virtsológi Rupprecht Lajos (18071889) sajtoskáli nagybirtokos és alsókáldi Káldy Terézia (1827-1898) asszony voltak.[4] Anyai nagyszülei báró Oliver von Beaulieu-Marconnay (18271911), császári és királyi kamarás és Valentine von Meinertzhagen-Carseboom (18331869) úrnő voltak. Apai dédszülei a tekintélyes ősrégi dunántúli evangélikus nemesi családnak a sarja, alsókáldi Káldy József (17961883) Sopron vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos és chernelházi Chernel Cecília (18051873) asszony voltak. Marconnay Tibor apai dédapja, Rupprecht János (17881863) Sopron város tanácsosa, a soproni Rupprecht cukorgyár tulajdonosa, aki 1838. július 5-én V. Ferdinánd magyar királytól nemességet, a "virtsológi" nemesi előnevet, családi címert, valamint a virtsologi birtokot szerezte meg királyi adományként.[5] Marconay Tibor fivére, virtsologi Rupprecht Olivér (1898– ?) nemzetgyűlési képviselő, felsőházi tag, sajtoskáli nagybirtokos, a szélsőjobboldali Magyarság című lap tulajdonosa és szerkesztője volt.[6][7]

A jogi egyetem elvégzése után újságíró lett, több lapnál is dolgozott. Első írásai eredeti neve alatt jelentek meg, 1923-ban író névként anyja nevét vette fel. 1925-ben megnősült és nyíregyházi feleségéhez, Garay Eta versmondóművészhez költözött.[8] Fiuk 1929-ben már Budapesten született, de nem az apa, hanem az anya nevét kapta, nevelése is egyedül anyjára hárult.

Marconnay Tibor első verseskötetét (A túláradó élet, 1922; még Rupprecht néven alatt) Kosztolányi Dezső méltatta a Nyugat hasábjain. A szerzőt „türelmetlen keresővágy” jellemzi – írta – „Iskolázottság, sok képesség, több ellentétes irányú fejlődési lehetőség tárul elém a könyv olvasása után.”[9]

A tizennégy évvel későbbi kötet (Világtükör, 1936) „szonetthalmaza” többé-kevésbé fordulatot jelent a költői pályán. „Marconnay lényegsűrítésnek nevezi költészete új állomását s valóban az eredmény valami ilyesmit mutat” – állapította meg Radnóti Miklós, szintén a Nyugatban. A korábbi formabontó, izgatott, „túláradó” hangvételű költemények után ekkori versei „képeiből hiányzik a belső indulat és nyelvének izgalmát a hang állandó nemessége váltja fel, a nyelv biztosabb, a költői közhelyektől tisztább, de gondolatibb lett és a változásban színeit vesztette.”[10] Későbbi verseinek jelentős része is szonett, ez a nagyon is kötött versforma, melyet kitartó gonddal fejlesztett.

Az 1930-as évek végén és a világháború éveiben Marconnay Tibor szélsőjobboldali nézeteket vallott. Fivére lapjába írt cikkeivel részt vett a nácizmus hazai propagálásában, kritikáit erős zsidóellenesség jellemezte. 1945 után sokáig nem jelenhettek meg művei, új kötete csak 1963-ban látott napvilágot.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Dr. virtsológi Rupprecht Tibor Olivér Antal Kálmán Lajos 1925. május 15-én Budapesten a IV. kerületben feleségül vette a római katolikus Garay Etelka Klára Ilona (Nyíregyháza, 1897. december 7. – ?) kisasszonyt, akinek a szülei dr. Garay Kálmán (18531906), ügyvéd, országgyűlési képviselő, és Andráscsik Anna voltak;[11] dr. Garay Kálmán eredetileg a "Ferlicska" vezetéknév alatt született és 1905-ben, gyermekeivel együtt vette fel a "Garay" nevet.[12] Marconnay Tibor és Garay Etelka 1935. június 4-én váltak el.

A házasságukból született:

Munkái[szerkesztés]

  • Rupprecht Tibor: A diadal és egyéb dolgok; Hornyánszky Ny., Bp., 1920
  • A túláradó élet (versek, 1922)
  • Kacagva tört ki a faun a pagonyból (versek, Budapest, 1927)
  • Az ember ellen. Marconnay Tibor 72 új verse; Első Kecskeméti Ny., Kecskemét, 1934
  • Világtükör. 101 magyar, 8 német vers és 12 Heredia fordítás; Nyugat, Bp., 1936
  • Az idők kertje (szonettek, Budapest, 1938)
  • Új nap. A költő hetedik verskötete: 100 új vers; Kultúra Ny., Pécs, 1940
  • Nincs híd a szakadék fölött (regény, Budapest, 1940)
  • Csillagos ég (versek, Budapest, 1941)
  • Dicsőséges zsákmány; Stádium, Bp., 1942 (Műfordítások)
  • Budapest, magyar tájak, barátaink. Szemelvények Marconnay Tibor verses és prózai munkáiból. 1921-1942; ill. Kondor László, M. Regős Ferenc; Stádium, Bp., 1942
  • Sugaras őszi nap; Magvető, Bp., 1963
  • Éltem, hogy írjak; Magvető, Bp., 1978

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]