Schönvisner István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Schönvisner István
Született 1738. december 15.
Eperjes
Elhunyt1818. szeptember 26. (79 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása régész,
könyvtáros,
egyetemi tanár,
nagyváradi kanonok

Schönvisner István; Schönwisner; Schönwiesner, Schoenvisner (Eperjes, 1738. december 15.Nagyvárad, 1818. szeptember 26.) régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok.

Életrajza[szerkesztés]

Egy polgári családban született Schönvisner Márton és Marcus Mária gyermekeként.[1] 1756-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Theresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása (1773) után filozófiai studiumokat folytatott. 1777-től a budai egyetemi könyvtár másodőre, 1780-tól az egyetemen a régészet tanára, 1794-től a könyvtár igazgatója, 1802-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a magyarországi tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Schönwisner végeztette hazánkban az első tudományos ásatásokat, amelyek során többek között felfedezte Aquincumot és ásatta Szombathelyen Savaria romjait.

Művei[szerkesztés]

  • De ruderibus Laconici Caldariique Romani... Budae, 1778.
  • Commentarius geographicus in Romanorum iter per Pannoniae... Budae, 1780.
  • Antiquitatum et historiae Sabariensis... Pestini, 1791.
  • Notitia Hungaricae rei numariae... Budae, 1801.
  • Catalogus nummorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationali Széchenyiani I–III. Pestini, 1810.

Irodalom[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]