Schönvisner István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schönvisner István
Született 1738. december 15.
Eperjes
Elhunyt 1818. szeptember 26. (79 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása régész,
könyvtáros,
egyetemi tanár,
nagyváradi kanonok

Schönvisner István; Schönwisner; Schönwiesner, Schoenvisner (Eperjes, 1738. december 15.Nagyvárad, 1818. szeptember 26.) régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok.

Életrajza[szerkesztés]

Egy polgári családban született Schönvisner Márton és Marcus Mária gyermekeként.[1] 1756-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Theresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása (1773) után filozófiai studiumokat folytatott. 1777-től a budai egyetemi könyvtár másodőre, 1780-tól az egyetemen a régészet tanára, 1794-től a könyvtár igazgatója, 1802-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a magyarországi tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Schönwisner végeztette hazánkban az első tudományos ásatásokat, amelyek során többek között felfedezte Aquincumot és ásatta Szombathelyen Savaria romjait.

Művei[szerkesztés]

  • De ruderibus Laconici Caldariique Romani... Budae, 1778.
  • Commentarius geographicus In Romanorum iter per Pannoniae... Budae, 1780.
  • Antiquitatum et historiae Sabariensis... Pestini, 1791.
  • Notitia Hungaricae rei numariae... Budae, 1801.
  • Catalogus numorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationali Széchenyiani I–III. Pestini, 1810.

Irodalom[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]