Virozsil Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Virozsil Antal
Virozsil Antal.jpg
Született 1792. április 14.
Selmecbánya
Elhunyt 1868. május 19. (76 évesen)
Bécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogász,
jogtudományi író,
egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Virozsil Antal témájú médiaállományokat.

Virozsil Antal (Selmecbánya, 1792. április 14.Bécs, 1868. május 19.) magyar jogtudományi író, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Virozsil Ferenc könyvkötő és Grell Erzsébet polgári szülők fia. Középiskoláit 1803-tól 1808-ig szülőhelyén, részben Nagyszombatban, és pedig miután anyját kora gyermekségében vesztette el, atyja vagyoni állapotát az 1806. évi tűzvész tönkre tette, Rudnay Sándor esztergomi kanonok, utóbb hercegprímás gyámolításával és segítségével elvégezte. 1809-ben a besztercebányai egyházmegye növendékei közé lépett és hallgatta a nagyszombati és nyitrai papnevelőben a bölcseleti, a besztercebányaiban a teológiai tudományokat. Tanulmányai befejezése után 1814-ben Zerdahelyi Gábor házához ment nevelőnek, akinek fiait (Károly, György és Flóris) tíz évig oktatta. 1816. június 11-én bölcseleti, 1823. június 27-én jogtudományi doktorrá avatták.

Közben a papi pályát elhagyta és 1822. november 21-én a pozsonyi királyi akadémián a politikai tudományok helyettes (1826. december 20-án rendes) tanára lett. 1832. augusztus 20-án a pesti egyetemen a természet- és magyar közjognak tanszékét foglalta el. 1834 első napjaiban súlyos csapás érte, amikor 36 óra alatt három gyermekétől (hétéves fiától, öt és hároméves leányától) fosztotta meg a halál. 1836 áprilisában József főherceg nádor, fiának István főhercegnek jog- és államtudományi oktatásával bízta meg; a tanítás 1838 június végéig tartott. Az 1840., 1845., 1846., 1847. tanévekben a törvénykar dékánságát, 1841-ben az egyetem rektorságát viselte. A magyar tanítás iránti legfelsőbb intézkedés folytán 1846-ban Virozsil az észjog és bányajog latin tanítását vette át.

1848. július 31-én nyugalmaztatását kérte; óhajtása teljesítése után a Krisztinavárosba, tulajdon kertjének közelébe tette át lakását. A császári és királyi hadsereg másodszori bevonulása után a teljhatalmú császári biztos báró Geringer Károly 1849. augusztus 20-án az egyetemi hatóságokat föloszlatta, ideiglenes tanácsot nevezték ki s annak élére Virozsilt állította, aki augusztus 25-én foglalta el elnöki székét és a szervezett ideiglenes tanulmányi bizottság tagjává lett. Ennek rövid idő múlva történt feloszlatása még növelte befolyását, mely a császári biztos rokonszenvében lelte legerősebb támaszát. Az október 20-i ülésében a múlt évben nyugalmazott tanárok visszahelyezését mondta ki, minek folytán Virozsil is visszafoglalta tanszékét. 1850. április 24-án rektori méltóságában is megerősíttetett; december 8-án az újonnan szervezett államvizsgálati bizottmány bírósági osztályának tagjává, december 15-án pedig császári tanácsossá neveztetett ki és 400 forintnyi személyes pótdíjat nyert. Rektorsága hat évig tartott; 1860. március 31-én adta át rektori méltóságát utódának. Elismerésül az 1500 forintnyi működési járulékon kívül Ő felsége 1860. április 7-én birodalmi nemességre emelte s szeptember 16-án idősbségi javadalmát nyerte.

Márkfi egyetemi rektornak 1861. június 2-án történt halála után Virozsil vette át ismét az egyetem igazgatását. Egyidejűleg a bírósági államvizsgálati bizottmány elnöke, Komers Henrik távoztával pedig annak helyét 1860 decemberétől az 1862. tanév nyári feléig pótolta. A német tanítás megszűntével leckéit latinul hirdette. 1862. november 5-én nyugalomba helyeztetett és ő felsége udvari tanácsossá nevezte ki. Budáról Badenbe, 1863 őszén Bécsbe költözött, ahol a császári és királyi státuszminisztérium felszólítására 1863. szeptember 18-tól a bécsi egyetemen a magyar közjogból tartott előadásokat. Beutazta hazánk alsó és felső vidékeit, a monarchia majdnem minden tartományát, Olasz-, Németországot, Svájcot, Franciaország és Anglia részeit. Meghalt 1868. május 19-én Bécsben. Az egyetemen 1868. november 2-án Pauler Tivadar tartott fölötte emlékbeszédet.

Művei[szerkesztés]

  • Jus naturae privatum methodo critica deductum. 3 partes. Pestini, 1833.
  • Poemata. Posonii, 1834.
  • Epitome juris naturae seu universae doctrinae juris philosophicae. Pestini, 1839. (Magyarra fordította Márki József és Hoffmann Pál, 1861.)
  • Jus publicum regni Hungariae a primordiis hujus regni usque ad recentissima tempora ordine scientifico deductum, (6 Specimina.) Budae, 1850-1854. Hat kötet. (Ism. Uj M. Múzeum 1853. I.)
  • Encyclopädie und Methodologie des juridisch-politischen Studiums oder der gesammten Rechts und Staatswissenschaften. Pest, 1851. (Kőnyomat. 2. kiadás: «Mit Bezug auf den gegenwärtigen Zustand dieser Wissenschaften in Oesterreich und Ungern insbesondere.» Ofen, 1852. Nyomtatva.)
  • Egyetemes természet- és észjog elemei. I. főrész. Magán-természetjog; magyarul előadva Márki József által. Ford. kivonatban. Pest, 1871. II. főrész. Természetes nyilván- vagy közjog magyarul előadva Hoffmann Lajos Pál által. U. ott, 1861. (Fordítás kivonatban.)
  • Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmány eredetétől 1848-ig fennállott. Ford. kivonatban. Buda, 1861.
  • Ueber die hohe Idee der Gerechtigkeit und den Einfluss der Wissenschaft auf die Realisirung derselben im Staate. Wien, 1864. (Különnyomat a Haimeri Vierteljahrschrift für Rechtswissenschaft XIV. kötetéből.)
  • Staatsrecht des Königreiches Ungarn, vom Standpunkte der Geschichte u. d. vom Beginn d. Reiches bis zum Jahre 1848 bestandenen Landesverfassung. Pest, 1865-66. Három kötet. (Nagy latin munkájának átdolgozása.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Andor Csaba: Madách egyetemi évfolyamtársai és tanárai. = Madách Szimpózium IV. Bp., 1997.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Mészáros András: A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona. [Pozsony], Kalligram, 2003.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal, 1846.