Stockinger Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Stockinger Tamás
Foglalkozása szerzetes, orvos, egyetemi tanár, szakíró

Stockinger Tamás (Pest, 1811. július 29. – Budapest, 1883. augusztus 20.) kilépett római katolikus szerzetes, orvos, egyetemi tanár, tudományos író.

Élete[szerkesztés]

Pesten született. 1826-ban a kegyes-tanítórendbe lépett és két évig volt novícius Trencsénben. 1828–1830-ban Tatán a normalis iskolában tanított; 1830–1832-ben Vácon bölcselethallgató volt. Ezután kilépett a rendből és az orvosi tanulmányokra szánta magát, amelyeket elvégezve, 1838-ban Pesten orvosdoktorrá avatták. 1839-ben a sebészdoktori oklevelet nyerte el, majd pedig Stahly segéde lett. Ennek nyugdíjazása után az orvostudomány történetét kezdte el tanulmányozni és azt mint egyetemi magántanár 1844–1845-től elő is adta. 1847–1848-ban az elméleti sebészet tanszékén tanár lett. Itt 1848-49-ben ugyan más helyettesítette, amikor azonban a szóban levő tanszék 1851–1852-ben előkészítő kórodai sebészeti tanszékké lett átalakítva, ennek rendes tanárává őt nevezték ki. 1863–1864-ben dékán, 1870-1871-ben pedig rektor volt. 1871-ben érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címet kapta. 1879-ben nyugdíjazták. 1883-ban hunyt el Budapesten.

Művei[szerkesztés]

Rektori beszéde az Acta reg. scient. Univ. Ung. Budapestinensisben (1870. Székfoglaló beszéde); cikkeit az orvosi szaklapokban (felsorolja Szinnyei Repertóriuma és Hőgyes Emlékkönyve.) Önálló művei:

  • Elegia honoribus... Antonii Juranics episcopi Jaurinensis, dum dioecesim suam benigne inviseret, oblata a S. Piis Tatensibus. Dec. calend. Junii 1830. Comaromii.
  • Medicus. Dissertatio inauguralis. Budae, 1838.
  • Utmutatás a sebészi műszerek elemzésére és birálatára. Pest, 1867. 36 tábla rajzzal.
  • A közművelődés s az egyetemről. Bpest, 1871. (Rectori beszéd. Különny. az Acta reg. scient. Universitatis Ung.-ból.)
  • Adalék a sérvkötők tanához. U. ott, 1873. (Megjelent németül, francziául és angolul is. U. ott, 1873.)
  • Kéziratban: Carmina honoribus... Ernesti Poleretzky e S. Piis, dum diem nominis sui recoleret, a clericis einsdem Ordinis Philos. Studiosis oblata. Vacii, 1832.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szinnyei Könyvészete.
  • Petrik Bibliogr. és Könyvészete.
  • Vasárnapi Ujság 1883. 34. sz. (Nekr.)
  • Hőgyes Emlékkönyve 173. l. arczk. és gyászjelentés.

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

További információk[szerkesztés]

  • Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772-1849. I. köt. Bp., Borda Antikvárium, 1998.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.