Stockinger Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Stockinger Tamás
Született 1811. július 29.
Pest
Elhunyt 1883. augusztus 20. (72 évesen)
Budapest
Foglalkozása szerzetes, orvos, egyetemi tanár, szakíró

Stockinger Tamás (Pest, 1811. július 29.Budapest, 1883. augusztus 20.) kilépett római katolikus szerzetes, orvos, egyetemi tanár, tudományos író.

Élete[szerkesztés]

Pesten született. 1826-ban a kegyes-tanítórendbe lépett és két évig volt novícius Trencsénben. 1828–1830-ban Tatán a normalis iskolában tanított; 1830–1832-ben Vácon bölcselethallgató volt. Ezután kilépett a rendből és az orvosi tanulmányokra szánta magát, amelyeket elvégezve, 1838-ban Pesten orvosdoktorrá avatták. 1839-ben a sebészdoktori oklevelet nyerte el, majd pedig Stahly segéde lett. Ennek nyugdíjazása után az orvostudomány történetét kezdte el tanulmányozni és azt mint egyetemi magántanár 1844–1845-től elő is adta. 1847–1848-ban az elméleti sebészet tanszékén tanár lett. Itt 1848-49-ben ugyan más helyettesítette, amikor azonban a szóban levő tanszék 1851–1852-ben előkészítő kórodai sebészeti tanszékké lett átalakítva, ennek rendes tanárává őt nevezték ki. 1863–1864-ben dékán, 1870-1871-ben pedig rektor volt. 1871-ben érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címet kapta. 1879-ben nyugdíjazták. 1883-ban hunyt el Budapesten.

Művei[szerkesztés]

Rektori beszéde az Acta reg. scient. Univ. Ung. Budapestinensisben (1870. Székfoglaló beszéde); cikkeit az orvosi szaklapokban (felsorolja Szinnyei Repertóriuma és Hőgyes Emlékkönyve.) Önálló művei:

  • Elegia honoribus... Antonii Juranics episcopi Jaurinensis, dum dioecesim suam benigne inviseret, oblata a S. Piis Tatensibus. Dec. calend. Junii 1830. Comaromii.
  • Medicus. Dissertatio inauguralis. Budae, 1838.
  • Utmutatás a sebészi műszerek elemzésére és birálatára. Pest, 1867. 36 tábla rajzzal.
  • A közművelődés s az egyetemről. Bpest, 1871. (Rectori beszéd. Különny. az Acta reg. scient. Universitatis Ung.-ból.)
  • Adalék a sérvkötők tanához. U. ott, 1873. (Megjelent németül, francziául és angolul is. U. ott, 1873.)
  • Kéziratban: Carmina honoribus... Ernesti Poleretzky e S. Piis, dum diem nominis sui recoleret, a clericis einsdem Ordinis Philos. Studiosis oblata. Vacii, 1832.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szinnyei Könyvészete.
  • Petrik Bibliogr. és Könyvészete.
  • Vasárnapi Ujság 1883. 34. sz. (Nekr.)
  • Hőgyes Emlékkönyve 173. l. arczk. és gyászjelentés.

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

További információk[szerkesztés]

  • Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772-1849. I. köt. Bp., Borda Antikvárium, 1998.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.