Vízkelety Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Vízkelety Ferenc (1789Bécs, 1875. május 10.) jogi doktor, egyetemi tanár, császári királyi valóságos udvari tanácsos, a Ferenc József-rend lovagja.

Élete[szerkesztés]

Tanári pályáját az 1830-as években kezdte meg; az 1860-as években a bécsi egyetemen az egyházjog, majd a magyar közjog tanára, dékán és igazgató volt; később pesti egyetemi jogtanár. Meghalt 1875-ben Bécsben, életének 86. évében.

Műve[szerkesztés]

  • Oratio de fatis, que literae ingenuaequae artes novemdecim seculorum decursu expertae sunt. Budae, 1845. (Az egyetem alapításának évfordulóján, jún. 25. ünnepi beszéd.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Vasárnapi Ujság 1875. 20. sz. (Nekr.)
  • Ellenőr 1875. 132. sz.
  • Emlékbeszéd néhai Vizkelety Ferencz felett. Bpest, 1876. (Egyetemi beszédek) és gyászjelentés.
  • Moenich-Vutkovich, Magyar Irók Névtára. Pozsony, 1876. 571. l.
  • Petrik Bibliogr.

Forrás[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

További információk[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.