Schwartner Márton

Schwartner Márton
Született	1759. március 1. Késmárk
Elhunyt	1823. augusztus 15. (64 évesen) Pest
Állampolgársága	osztrák
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	statisztikus, könyvtáros, egyetemi tanár
Iskolái	Göttingeni Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Schwartner Márton témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Schwartner Márton (Késmárk, 1759. március 1. – Pest, 1823. augusztus 15.) statisztikus, egyetemi tanár, táblabíró. 1801-ben magyar nemességet szerzett I. Ferenc királytól.

Életpályája

Szülei polgári származású gazdag evangélikus vallású kereskedők voltak; atyja, idősebb Schwartner Márton, anyja, Stentzel Éva volt. A gimnáziumot szülővárosában és Pozsonyban végezte. Egyetemre Göttingenbe járt, ahol történelmet, statisztikát és diplomatikát tanult. Hazatérése után három évig Prónay László báró, csanádi főispán gyermekeinek nevelője volt, majd 1784-ben Késmárkon, 1786-ban Sopronban volt gimnáziumi tanár.

1788. március 12-én elhagyta Sopront, miután protestáns vallása dacára, II. József császár a pesti katolikus egyetemen az oklevéltan („diplomatika”) és a címertan tanszékére, egyszersmind az egyetemi könyvtár őrévé tette. Évi fizetése 1791-ben 600 forintról 800 forintra emelkedett. Ezt az állását haláláig betöltötte. Tanítványai között volt Bártfay László és Botka Tivadar.

I. Ferenc király 1801. február 21-én magyar nemességre emelte. Miután a statisztikai tanszékért háromszor hiába folyamodott, 1810-ben a király 400 forint évi személyes pótlékkal kárpótolta. 1809-ben a Pozsonyi Evangélikus Líceum könyvtárára 500 forint alapítványt tett, hálából mert ott nyerte legnagyobbrészt kiképeztetését. Pestmegye táblabírája is volt. Halála után 12 000 kötetből álló könyvtárát a késmárki líceumra hagyta 15 000 forint alapítvánnyal, ezenkívül 15 000 forintot a késmárki szegény leányok kiházasítására rendelt.

Művei

• Statistik des Königreichs Ungarn (Pest, 1798). (2. kiadás 3 részben, 1809-11. Első rész Második és harmadik rész; 3. kiadás 1815), a maga korában kitűnő mű, melyből a második kiadás után Frankfurtban 1813-16. francia fordítás is jelent meg.
• Introductio in artem diplomaticam praecipue hungaricam (Pest, 1790, 2. kiadás Buda, 1802)
• De gente Croiaca (A Crouy hercegek rokonságáról az Árpádokkal, uo. 1791)
• De Scultetiis per Hungariam quondam obviis (Pest, 1815)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.