Klaniczay Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Klaniczay Tibor
Tibor Klaniczay 1989.jpg
Született 1923. július 5.
Magyarország Budapest
Elhunyt 1992. május 14. (68 évesen)
Magyarország Budapest
Nemzetisége magyar
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Klaniczay Tibor témájú médiaállományokat.

Klaniczay Tibor (1923. július 5.1992. május 14.) Kossuth-díjas (1955) irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941-ben a Werbőczi Gimnáziumban érettségizett. 1945-ben Eötvös-kollégistaként szerzett magyar–olasz szakos diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán, majd Horváth János (irodalomtörténész) tanítványaként 1947-ben bölcsészdoktor lett. Budapesten és külföldön (a párizsi Sorbonne és a római La Sapienza egyetemeken) oktatta a magyar nyelvet és a régi magyar irodalmat.

1950 és 1955 között egyik fő szervezőként (és az MTA I. Osztálya szaktitkáraként) részt vett az MTA Irodalomtudományi Intézetének létrehozásában, melynek kezdetben (1956. január 1-jétől) igazgatóhelyettese, majd 1984-től haláláig igazgatója volt. Számos külföldi egyetem és akadémia egyetemi professzora, vagy tiszteletbeli tagja volt. Ő kezdeményezte a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, valamint a Kulturális és történelmi emlékeink nyilvántartása, feltárása és kiadása című országos tudományos kutatási alap létrehozását is. Évtizedekig irányította a hazai medievisztikai, reneszánsz és barokk kutatásokat, munkatársaival több kiadványsorozatot indítottak: Reneszánsz Füzetek, Humanizmus és Reformáció, Studia Humanitatis, Biblioteca Scriptorim Medii Recentisque Aevorum,

Egyszerre volt kiváló alkotó és előadó, előkészítő és kivitelező, ösztönző és ösztönzött. Komoly szerepe volt a hungarológia külföldi terjesztésében, valamint a régi magyar irodalom értékeinek közzétételében és rendszerezésében. Nemeskürty István írta: „Hogy a régi magyar irodalomról, melyet a középiskolákban már szinte egyáltalán nem vagy csak alig tanítanak, még mindig szó van és még mindig tudomány, az nem kismértékben az ő érdeme." Fáradhatatlan munkabírással dolgozott és ugyanezt várta el munkatársaitól is. Jól példázza ezt Bodnár György vallomásának egy részlete: „Nagyon jellemző volt rá az a telefonhívás, amelyik rendszerint ezzel a mondattal kezdődött esténként 10 óra után: Ugye dolgozol? Itt Klaniczay, ugye dolgozol?" Egykori intézete, az MTA Irodalomtudományi Intézet 2002-ben megalapította a róla elnevezett irodalomtörténész-díjat.

Gyermekei: Péter (1945), Gábor (1950) és Júlia (1954) - Galántai György képzőművész felesége.

Legfontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zrínyi Miklós (1954) Reneszánsz és barokk (1961) Kis magyar irodalomtörténet (1961) Mit kell tudni a magyar irodalomtörténetből? (1965) A magyar irodalom története I-II. kötet szerkesztése (1964) A múlt nagy korszakai (1973) La crisi del Rinascimento e il manierismo (1973) A manierizmus (1973) Hagyományok ébresztése (1976) Renaissance und Manierismus. Zum Verhaltnis von Gesellschaftstruktur; Poetik und Stil (1977) Von besten der Alten ungarischen Literatur (1978) Pallas magyar ivadékai (1985) Reneszánsz és barokk (posztumusz második kiadás) (1997) Stílus, nemzet és civilizáció (posztumusz) (2001)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

NEMESKÜRTY István: A múltból a mának = N. I.: Olvasók és olvasmányok, 1984 BODNÁR György: „Itt Klaniczay, ugye dolgozol?", Irodalomismeret, 2002/5-6. VÉGHELYI Balázs: Klaniczay Tibor, Irodalomismeret, 2004/4-5.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTA Irodalomtudományi Intézet és Reneszánsz Kutató Osztálya 2002-ben megalapította a Klaniczay Tibor-díjat, melyet évente ítélnek oda kiváló, régi magyar irodalommal foglalkozó irodalomtörténészek számára.[1]

Ugyancsak egykori intézete domborművet készíttetett portréjával, mely az Eötvös Collegium épületében működő kutatóműhely folyosójának falán látható.

1994-ben a Balassi Kiadó és az MTA ITI gondozásában megjelent a "Klaniczay-Emlékkönyv", mely egykori tanítványainak és kollégáinak - tiszteletére írt - írásait tartalmazza.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bővebben: [1]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]