Komjáthy Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komjáthy Jenő
Komjathy.jpg
Komjáthy Jenő
Élete
Született 1858. február 2.
Szécsény
Elhunyt 1895. január 26. (36 évesen)
magyar 1867-1918 Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Komjáthy Anzelm és Balogh Berta
Felesége Márkus Gizella
Pályafutása
Fontosabb művei Éloa-ciklus
A homályból (kötet)

Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2.Budapest, 1895. január 26.) magyar költő. A 19. század végén a magyar líra egyik megújítója. Költészetét egyfajta hídként is lehet értelmezni Vajda János és Ady Endre, a romantika és a szimbolizmus között.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1858. február 2-án született a Nógrád megyei Szécsényben. Apja, Komjáthy Anzelm első felesége rövid házasság után meghalt; a Balogh Bertával kötött második házasságából 11 gyermek született, közülük a költőn kívül 4 érte meg a felnőttkort.

Tanulmányait a szülő háznál kezdte. Gimnáziumi tanulmányainak színhelyét - apja így látta jónak - 2 évenként változtatta (Selmecbánya, Vác, Besztercebánya, Pozsony). Végül magánúton érettségizett Esztergomban. Első verskísérleteit 1873-ban küldte egy írogató, művelt fiatalembernek, Gáspár Imrének, aki levelezésével összefogta ekkor a Felvidék írójelöltjeit (Reviczky Gyulával is kapcsolatban állt). Komjáthy, a heves vérmérsékletű ifjú, nem engedett apja unszolásának, aki jogi pályára szánta; a bölcsészkarra iratkozott be a budapesti egyetemen (1876).

A rendszeres tanulás azonban itt sem lett erőssége; a társasági élet, a szerelem kötötte le figyelmét, sőt, az első év őszén két barátjával szökésre szánta el magát. Amerikába készült; apja rendőrökkel hozatta vissza Hamburgból, s díjnoki állást szerzett neki a Belügyminisztériumban. Munkahelyére nem járt be; elveszítette. Balassagyarmatra került, s egy barátjával hetilapot indított (Röpke ívek); ekkor ismerkedett meg Reviczky Gyulával is személyesen. 1878-tól ismét Pesten volt. Valószínűleg együtt lakott Reviczkyvel és bejárt az egyetemre. Érdeklődése megoszlott a költészet és a filozófia között, nem tudta eldönteni, melyikhez pártoljon.

1880-ban, apja rábeszélésére tanári képesítő vizsgát tett. Balassagyarmaton kapott állást, magyar és német nyelven tanított. 1881-ben szerelemre lobbant kolléganője, Márkus Gizella iránt; eksztatikus kapcsolatukról egész versciklus tanúskodik (Éloa). 1882-ben kötött házasságukból öt gyermek született. A kiegyensúlyozott élet 1885-ig tartott, amikor Komjáthy súlyos ügybe keveredett. Nem éppen lovagias viselkedésével szerepet játszott egy kolléganője öngyilkosságában. A fegyelmi határozat súlyosságában talán a költő tekintélytagadó személyiségével szembeni ellenállásnak is szerepe volt, mindenesetre távozniuk kellett Balassagyarmatról. A fővárosban próbált állást találni, mindhiába, eladósodott. Az 1887-es év nyarát Alsósztregován töltötte, a spiritiszta tanoknak elkötelezett Madách Aladárral. Itt volt Palágyi Menyhért, a filozófus is; barátságuk elmélyült. Komjáthy ősszel állást kapott a határ menti, zömmel szlovák ajkú nagyközségben, Szenicén.

Szellemi elszigeteltség várt rá, amelyből időnkénti pesti és alsósztregovai útjai révén sem tudott kitörni. Bár Palágyi Menyhért felolvas verseiből a Petőfi Társaságban, az irodalmi élet alig vett róla tudomást; kötetének megjelenése is elhúzódott. 1894-ben - máig nem ismert - idegrendszeri bántalmak jelei mutatkoztak rajra, ezért 1895. januárjában kezelés végett ismét Pestre ment. Néhány napi kórházi tartózkodás után - 1895. január 26-án - teljesen váratlanul, ismeretlen okból meghalt.

Kötete (A homályból) halála napján jelent meg. Líráját 10 évvel halála után emelte ki a feledésből egy, a tiszteletére alakult társaság, amelynek tagjai közt van Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula. Általuk válik Komjáthy költészete a Nyugat fontos tájékozódási pontjává.

Korai költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komjáthy Jenő a magyar költészet nagy lázadói közé tartozik. E lázadás mozgatórugói közt leginkább a költő ellentmondásos társadalmi helyzete s különös, szélsőségekre hajlamos személyisége említhető. Fölismeri, hogy a látványos társadalmi föllendülés mögött, a társadalmi közmegegyezés látszata mögött hazug eszmeiség, erkölcsi, értékrendbeli zűrzavar húzódik meg. „Minden értékek átértékelője” lesz.

Lázadása szükségszerűen fordul az – uralkodó rétegek által kisajátított – nemzeti ideológia ellen, elvszerűen szakít a hazafias, nemzeti tematikával. Úgy véli, akkor szolgálja a magyarság, a magyar kultúra fölemelkedését, ha egyetemes emberi eszméket szólaltat meg magyar nyelven. A romantika szubjektivizmusához nyúl vissza.

Végül föllázad a pozitivizmus ellen is. Filozófiai tájékozódása így az egyéniség jelentőségét hangsúlyozó irányzatok felé fordul (Schopenhauer, gnózis…stb).

Filozófiai motívumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nietzsche[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Friedrich Nietzsche filozófiájának hatását láthatjuk, amikor az individuum szerepét vizsgáljuk Komjáthy költészetében. A prófétai magatartáson kívül fontos a Dionüszosz-kultusz hatása is. (Lásd.: Nem egy az Isten)

Schopenhauer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dionüszoszi életmámort ellensúlyozza az életcsömör, Schopenhauer gondolatainak egyik központi motívuma. A világ csupán látszat, amit látunk, az csupán Máya fátyla. (Lásd.: In hilariate tristis)

Madách Aladár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő korszak Komjáthy költészetében a Madách Aladár révén megismert spiritiszta tanok készítik elő. A nagy szellem már nem csupán megveti az anyagi létet, de egyenesen a halál utáni testetlen lét után vágyik. (lsd.:Euthanázia)

Spinoza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spinoza egy-szubsztancia (minden egy) tana Komjáthynál is megjelenik, panteista felfogásában. Ez a filozófia készítette elő a két ősi tradíciót, amihez a költő visszanyúl.

Schmitt Jenő Henrik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schmitt Jenő Henrik révén Komjáthy megismeri a gnoszticizmust. Ez az "újgnoszticizmus" a leglényegesebb motívum a költészetében. A gnózis az istenséggel való találkozást a személyiség belső élményeként fogta fel. Alapélménye a felemelkedés és a megvilágosodás, végső stádiuma a misztikus egyesülés. (lsd.: Az örök dal) Gnosztikus ihletésű a szerelméhez, Márkus Gizellához írt Éloa-ciklus is. Éloa, a gnosztikus Szophia-mítosz megtestesítője, az emberben lévő istenség női fele, megváltója. (lsd.: Éloa, győztél!)

Misztika és gnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A misztika egység, a gnózis kettősség. Komjáthy a gnózis dualizmusát (az anyagi világ és a tiszta szellemi világ kettőssége) kiegészítette a misztika egységtanával. Versei jellegzetes témája a titkos tudás, a gnózis megszerzése általi megvilágosodás, és így az eggyéválás a mindenséggel. Végső soron minden egy, s minden lélek egyesül a "lelkek tengerében". Ez az élmény Komjáthy költészetének végső pontját jelenti: a prófétaköltő a világban a változást már nem lázadással, erőszakkal akarja elérni (Schmitt Jenő Henrik "ideális anarchizmusának" megfelelően), a szellem mindenható erejével kívánja célját elérni. A misztika és a gnózis egymást egészítik ekkor ki, s elmondhatjuk, a legértékesebb "misztikus" lírai alkotások (a világirodalomban egyaránt) e kettősségben jöttek létre (lsd.: A homályból)

A homályból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homályból című egyetlen kötetének címadó verse a legismertebb Komjáthy vers.

(részlet)

"Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én."

"Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!"

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar költészet időről időre megfeledkezett Komjáthyról, aztán időről időre ismét fölfedezte; mindazok a korok, irányzatok érzékenyek felemás értékű költészete iránt, amelyekben valamilyen módon szerep jut a személyiségnek mint értékcélnak; így volt ez a Nyugat fellépésekor, s ez magyarázza a Komjáthy-líra mai újra aktualizálódását is.

Fontosabb versei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Emléksorok
  • Törj össze mindent…
  • Éloa, győztél!
  • Nem egy az Isten!
  • Mégis egy
  • In hilaritate tristis
  • Euthanázia
  • A hipokritákhoz
  • Újjászületés
  • Diadalének
  • A homályból
  • Memento vivere
  • Óda a Naphoz
  • Tettvágy
  • Szózat
  • Homályból
  • Kereslek
  • Egyszerre
  • Meg tudnél halni
  • Lelkemből zengem

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Babits Mihály: Az irodalom halottjai (Nyugat, 1910)
  • Horváth János: Komjáthy Jenő (Irod. tört. 1912)
  • Komlós Aladár: Komjáthy Jenő (Bp., 1954)
  • Németh Géza: A magyar szimbolizmus kezdetének kérdéseihez (Irod. tört. 1956).
  • Németh G. Béla: A személyiség mint értékcél a századvég magyar lírájában; (N. G. B.: Hosszmetszetek és keresztmetszetek, Bp., 1987)
  • Németh G. Béla: Megvilágosodás és korforduló (11+7 vers. Bp., 1984.)
  • Nagy Attila Kristóf: Szellemi bonctan (Bp., 1992.)
  • Eisemann György: Szimbólum és metafizikum Komjáthy Jenő költészetében (Bp., 1997.)
  • Eisemann György: A létformák ritmusa; (Misztika és gnózis Komjáthy Jenő lírájában) (E. Gy.: Végidő és katarzis, Bp., 1991.)
  • Eisemann György: Szophia mítosza Komjáthy Jenő lírájában (E. Gy.: Ősformák jelenidőben, 1995.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Komjáthy Jenő témában.
  • Imre László-Nagy Miklós-S. Varga Pál: A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. (Debrecen, 2005. 180-184.)
  • Eisemann György: A létformák ritmusa; (Misztika és gnózis Komjáthy Jenő lírájában)
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? (Tárogató Könyvek) ISBN 9638607106

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]