Vörös István (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vörös István
Vörös István. Szófia, 2016.
Vörös István. Szófia, 2016.
Született 1964. szeptember 20. (52 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő,
prózaíró,
kritikus,
irodalomtörténész,
esszéista,
pedagógus
Díjak József Attila-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös István témájú médiaállományokat.

Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20.) József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője, a Kreatív Írás program oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja.

Életrajz[szerkesztés]

1964. szeptember 20-án született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

Nős, két gyermek apja.

Kötetei[szerkesztés]

  • Só, kenyér (1988, versek)
  • Innenvilág (1992, elbeszélések)
  • A közbülső ítélet (1993, versek)
  • A Kafka-paradigma - Kemény Istvánnal (1993, tanulmányok)
  • Holan, Vladimir, Mozartiana (1993, versfordítások, kísérő tanulmánnyal)
  • Amit az alvó nem lát (1994, versek)
  • A csodaöreg (Természetrajz) (1996, versek)
  • Holub, Miroslav: Interferon avagy A színházról (1997, versfordítás-kötet Tóth Lászlóval)
  • A fatelepítőknél (1998, elbeszélések)
  • A szelídekre várva (1998, válogatott versek)
  • A darázs tanításai (2000, versek)
  • Lakatlan szigetek már nincsenek (2001, kritikák)
  • A kéz öt ujja (2001, novellák)
  • A švejki lélek. Milan Kundera, Bohumil Hrabal és Ludovik Vaculík munkásságáról (2002)
  • A Vécsey utcai évkönyvből, 1998–1999 (2002, versek)
  • Heidegger, a postahivatalnok (2003, verses regény)
  • A hajnali tolvaj (2004, verses meselabirintus)*
  • Gregorián az erdőn (2005, versek)
  • Švejk gyóntatója (2007, elbeszélések)
  • A Vörös István gép vándorévei (2009, versek)
  • Apám kakasa (2009, versátírások Lackfi Jánossal)
  • Százötven zsoltár[1] (2015, Jelenkor, versek)

Egyéb művek[szerkesztés]

  • Švejk, a féregirtó, avagy a puska nem sül el (2003, vígjáték)
  • Repülési engedély - angyaloknak (2003, dráma)
  • Aki nevetve született (2005, dráma)
  • Mackó és az állatok (2005, bábjáték)
  • Kőválasz (2008, dráma)

Kitüntetései[szerkesztés]

Interneten elérhető művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]