Albérlet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az albérlet a bérleti szerződés azon formája, amelyben a bérbadó nem tulajdonosa a dolognak, hanem csak bérli egy másik bérleti szerződés keretében a dolgot annak tulajdonosától.

Albérlet bármely dolgon létesíthető; jellemző a lakásbérleti területén között albérleti szerződés. Albérletbe csak az a bérlő adhatja a dolgot, akit erre a dolog tulajdonosa mint bérbeadó előzetesen feljogosított.


„V. Fejezet Az albérlet 33. § (1) * A bérlő a bérbeadó hozzájárulásával a lakást vagy annak egy részét albérletbe adhatja. Az albérleti díjban a felek szabadon állapodnak meg.

(2) * A lakás albérletbe adásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.

(3) Önkormányzati lakás esetén a bérbeadói hozzájárulás feltételeit önkormányzati rendelet határozza meg.

(4) A bérlő az albérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja.

(5) Az albérlő a határozatlan időre kötött albérleti szerződést a hónap tizenötödik vagy utolsó napjára felmondhatja. A felmondási idő tizenöt nap.”

Téves szóhasználat[szerkesztés]

A magyar köznyelv és a sajtónyelv - tévesen - gyakran albérletnek nevezi a tulajdonos és a bérlő között létrejövő bérleti szerződést is.


A hatályos szabályozás Magyarországon[szerkesztés]

A bérleti szerződéseket a Polgári Törvénykönyv és lakások tekintetében a 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szabályozza.

Források[szerkesztés]

  • Polgári Törvénykönyv
  • 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról