Albérlet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az albérlet a bérleti szerződés azon formája, amelyben a bérbadó nem tulajdonosa a dolognak, hanem csak bérli egy másik bérleti szerződés keretében a dolgot annak tulajdonosától.

Albérlet bármely dolgon létesíthető; jellemző a lakásbérleti területén között albérleti szerződés. Albérletbe csak az a bérlő adhatja a dolgot, akit erre a dolog tulajdonosa mint bérbeadó előzetesen feljogosított. A bérleti szerződéseket a Polgári Törvénykönyv és lakások tekintetében a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény szabályozza.

Az albérleti szerződés feltételei[szerkesztés]

Az albérlet főbb szabályait a Polgári Törvénykönyv V. fejezete szabályozza. Ezek szerint a bérlő a bérbeadó hozzájárulásával a lakást vagy annak egy részét albérletbe adhatja. Az albérleti díjban a felek szabadon állapodnak meg.[1] A lakás albérletbe adásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.[2] Önkormányzati lakás esetén a bérbeadói hozzájárulás feltételeit önkormányzati rendelet határozza meg.[3] A bérlő az albérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja.[4]

Az albérlő a határozatlan időre kötött albérleti szerződést a hónap tizenötödik vagy utolsó napjára felmondhatja. A felmondási idő tizenöt nap.[5]

Téves szóhasználat[szerkesztés]

A magyar köznyelv és a sajtónyelv - tévesen - gyakran albérletnek nevezi a tulajdonos és a bérlő között létrejövő bérleti szerződést is.

Források[szerkesztés]

  • 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
  • 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ptk. 33. § (1) bek.
  2. Ptk. 33. § (2) bek.
  3. Ptk. 33. § (3) bek.
  4. Ptk. 33. § (4) bek.
  5. Ptk. 33. § (5) bek.