Ember Mária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ember Mária
Születési név Elsner Mária
Született 1931. április 19.
Abádszalók
Elhunyt 2001. december 30. (70 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész, pedagógus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ember Mária témájú médiaállományokat.

Ember Mária, 1950-ig Elsner (Abádszalók, 1931. április 19.Budapest, 2001. december 30.) magyar író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész, kutató.

Életrajzi adatok[szerkesztés]

A budapesti bölcsészkaron magyar–német szakos diplomát szerzett.

1950-től az Athenaeum Könyvkiadó lektorgyakornoka, majd az Irodalmi Újság újságíró-gyakornoka.

1951-től az Irodalmi Újság munkatársa.

Az 1956-os eseményekben részt vevő társ, Hegedűs B. András meg nem tagadása miatt hosszú időre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Azokban az években általános iskolai tanárként dolgozott. Az 1956-os forradalmat vállaló meggyőződéséért fél évtizedig a német nyelv és a magyar irodalom tanításából élt (1957-1961), a Neue Zeitung munkatársa (1961) és a Pesti Műsor szerkesztőségi tagja is volt.

Testvére Ember Judit, filmrendező.

Munkája[szerkesztés]

Ember Mária nem volt főállású író, megélnie mindig az újságírásból, a szerkesztésből kellett, nevéhez kiváló képzőművészeti kritikák és útikönyvek is fűződnek. Első regénye, a Magamnak mesélem 1968-ban, Véletlenek című kisregénye 1971-ben látott napvilágot. Hajtűkanyar című regénye 1974-ben jelent meg, amelyben a szépirodalmat történeti dokumentumokkal szervesítve tulajdonképpen új műfajt teremtett.

Első regénye (Magamnak mesélem; 1968) egy tragikus tévútnak a kezdetéről szól, leányregény, egy nyári táborozás története, kis szerelmekkel. A NÉKOSZ vezetőképző tábora, a lélektelen intézkedések engedelmes végrehajtására. Kevés mű szólt hasonló tisztánlátással a keletkező új korszak, közösség és réteg vonzásáról és veszélyeiről. Ember Mária műveinek alapkonfliktusa az egyén és a közösség, a befogadás és a kitaszítottság kettőssége.[1]

A magyarországi holokauszt-szépirodalom első hírnökeként 1974-ben megjelent és szokatlanul nagy visszhangot kiváltó Hajtűkanyar[2] nyomán - kezdetben egykönyvesként, vagy egytémájú alkotóként említik őt. A történelmet beszéli el, a debreceni zsidó-családok kitaszíttatását, lágerbe hurcoltatását és megmenekülését.

Ember Mária nevezetes mottója, hogy ő nem "a" zsidó sors, hanem a magyar történelem elbeszélésére vállalkozott.

1991-ig a Magyar Nemzet olvasószerkesztőjeként dolgozott.

A Barátság című, Magyarország népei kölcsönös megismerését szolgáló kulturális és közéleti folyóiratot civil kezdeményezésként 1994-ben alapította Ember Mária és Mayer Éva [3]

Az 1980-as évek végén az 1953-as Wallenberg koncepciós per nyomán kutatásokat kezdett. A per egyik áldozata Szalai Pál az USA-ból Budapestre látogatott, felkereste Ember Máriát. A Magyar Nemzetben megjelent beszélgetés nyomán Ember Mária kutatást folytatott budapesti és moszkvai levéltárakban. Könyve 1992-ben (Ránk akarták kenni, Héttorony Könyvkiadó) dokumentálja az 1953-as koncepciós pert.

Ember Mária könyvei[szerkesztés]

  • München, útikönyv, 1971
  • Hajtűkanyar (1974), ISBN 9637467173 Katalizator Iroda 1994,
  • Aktavers és egyéb történetek (1979), Magvető, Budapest
  • Nevetséges Kozmosz Kiadó (1979 - Kaján Tibor illusztrációival.)
  • Bajorországi utazások, Budapest, (1980), Panoráma
  • Kutyát küldött a tenger, Budapest, (1982), Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
  • Nyugat-Berlin, útikönyv, 1985;
  • Viccgyűjtemény, 1985, 2. bőv. kiad. (1988)
  • Berlin, az NDK fővárosa, útikönyv (1969), átdolg. kiadás, 1977, 3. jav., bőv. kiad. 1988;
  • Jár-kel, mint zsidóban a fájdalom (1988)
  • A halálvonat artistái és más történelmi interjúk, 1989;
  • Politikai viccgyűjtemény, 1989
  • Ránk akarták kenni, Héttorony Könyvkiadó, 1992
  • Wallenberg Budapesten. Városháza, Budapest, 2000
  • Mindent késve (1956-os napló, Budapest, 2006)
  • Bárszék az éjszakában (Magvető, Budapest, 1983)
  • 2000-ben fogunk még élni? (Múlt és Jövő, Budapest, 2001)
  • El a faluból (Múlt és Jövő, Budapest, 2002)

Emlékezete[szerkesztés]

  • Szülővárosának, Abádszalóknak díszpolgára.[4]
  • Abádszalókon 2004-ben felavatták szobrát, nevét viseli a helyi könyvtár. Az ünnepségen Göncz Árpád író és küzdőtárs, barát emlékezett rá.
  • 2006 májusban emléktáblát kapott Újbudán (XI. ker. Fehérvári út 31.). Születésének 75. évfordulója alkalmából kollégák, barátok, tisztelők a Barátság című folyóirat szervezte irodalmi zenés délutánon a Karinthy Szalonban 2006. április 25-én.
  • "Messzeringó gyermekkorom világa" : késői találkozás Ember Máriával / Kovács Miklós ; [kiad. Abádszalók Nagyközség Önkormányzata], 2003
  • 2017-ben a Raoul Wallenberg Egyesület Ember Mária-díjat alapított azoknak, „akik munkásságukkal kiemelkedően mutatták be a magyar–zsidó együttélés történetét, a soá tragikus eseményeit a magyar történelem és kultúra részeként jelenítették meg, kiemelten hozzájárultak a rasszizmus elleni küzdelemhez és az emberi jogok érvényesüléséhez.”[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

"Dehogy vagyok én történész!" - szinte nevetve mondta Mária a telefonba. Vitatkozni próbáltam vele, kértem, hogy Raoul Wallenbergrol szóló könyvébe iktasson szabályos jegyzeteket, hivatkozásokat, ahogy az egy történészhez illik. Dehogynem volt ő történész." Karsai László, Élet és Irodalom

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]