Fodor József (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fodor József
Fodor József 1972.jpg
Született 1898. április 22.
Nagyilonda
Elhunyt 1973. október 7. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Díjak Kossuth-díj

Fodor József PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fodor József témájú médiaállományokat.

Fodor József (Nagyilonda, 1898. április 22.Budapest, 1973. október 7.) magyar költő, író, újságíró, műfordító.

Élete[szerkesztés]

Fodor József sírja Budapesten. Farkasréti temető: 7/2-1-21/22. Marton László alkotása.

Tordán érettségizett. 1916-ban bevonult katonának. 1919-ben vöröskatonaként harcolt a román királyi hadsereg ellen. Ezután pár évig alkalmi munkákból élt. 1923-tól Mikes Lajos közölte verseit Az Estben. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. 19291931 között az Est-lapok berlini tudósítója volt.

Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit fordította magyarra.

Díjai[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

A Mementó-szobor Makón. Az emlékmű melletti kőpadkára Fodor József Piros fejfák című költeményének nyolcadik versszakát vésték.
Fodor József emléktáblája egykori lakóhelye falán Budapesten, a XI. kerületben (Fehérvári út 33/A).
  • Lihegő erdők (1927)
  • Falevelekre írd (1930)
  • Utóhang (1935)
  • Összhang nélkül (1938)
  • Jelenések évei (1940)
  • Összes versei (1942)
  • Mérlegen (1945)
  • Az Ember és a Hang (1947)
  • Boldog zendülés (1949)
  • Jelenések évei (1957)
  • Idők útján (1958)
  • Országutak énekei (1960)
  • A történelem sodrában (1961)
  • Emberség tanúja (1962)
  • Szertelen ünnep (1962)
  • Emlékek a hőskorszakból (1964)
  • Magam nyomában (1965)
  • Énekek napközben (1966)
  • Teremtő nyugtalanság (1968)
  • Emberek és állomások (1969)
  • Nagy szelekben (1971)
  • Felkavart világ (1972)
  • Végtelen menet (1973)
  • Egy Plánta énekei és más versek (1974)
  • Egy költészet története (1975)
  • Tarts még, ragyogás (1978)

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]