Sipos Gyula (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sipos Gyula
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Élete
Született 1921. február 18.
Újdombóvár
Elhunyt 1976. augusztus 30. (55 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza

Sipos Gyula (Tüskepuszta, 1921. február 18.Budapest, 1976. augusztus 30.) újságíró, költő.

Életrajza[szerkesztés]

Az akkor közigazgatásilag Újdombóvárhoz tartozó Tüskepusztán született. Kaposváron érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban 1939-ben, az egyetemet Budapesten végezte. A Györffy Kollégiumnak lakója (1940-41), majd 1943-tól annak igazgatója volt. 1945-ben képviselőként részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés munkájában, s 1945-től a Nemzeti Parasztpárt Intéző Bizottságának, 1946. márciustól Politikai Bizottságának tagja. Tevékenyen részt vett a földreform végrehajtásában.

A második világháború éveiben a Kis Újság és a Szabad Szó riportere, a koalíciós években a Szabad Szó és a Március Tizenötödike című lapok szerkesztője, 1949-től a Szabad Föld, 1953-tól az Új Hang, 1955-től az Irodalmi Újság belső munkatársakéntdolgozott. 1957 végétől a Falusi Vasárnap, a Képes Újság, 1972-től a Szabad Föld országjáró riportere volt.

Munkássága[szerkesztés]

Az újságírás mellett is jelentős költészetének meghatározó élménye a pusztai sors. Első verseskötete 1939-ben jelent meg a Berzsenyi Társaság kiadásában "Lámpák a ködben" címmel. Összesen tizenegy verseskötete, két regénye és egy szociográfiai riportkötete jelent meg, ez utóbbi halála után, 1977-ben „Pusztaiak” címmel.

Ez a mű a Dombóvár környéki pusztákon élő emberek sorsát mutatja be, saját családja életének bemutatásán keresztül is. A műben a szerző sok helyen összeveti a múltat a jelennel (az l970-es évekkel), s emlékein és érzelmein szűri át a valóságot: "Nem választhattam születésem helyét, mert Tüskét a fejlődés letörölte a térképről. Sőt nemcsak a térképről, hanem hosszú cselédházaival, istállóival, ólaival, mindenestül arról a domboldalról is, amelyen állt. Már a két világháború között is csak a téglagyári agyagfal meg a kis patak medre választotta el Ódombóvártól, az újdombóvári, talpfatelepi házsoroktól pedig csak néhány tábla föld. Az 1956-os helységnévtárban még szerepel –u.p.Dombóvár-, azóta minden cselédházat, szülőházamat is lebontották, a Dőry-kastély maradt meg elárvult művelődési otthon szerepben és egy régi istálló gépszínként. ... Azt mondhatom, hogy Tüske a maga rendje-módja szerint szűnt meg, úgy, ahogy a szívük szerint a régi cselédek is megszüntették volna."

1996-ban a volt kastély falán emléktáblát helyeztek el a következő felirattal: "Tüskében született Sipos Gyula költő, a kétkezi emberek világának hűséges krónikása. Emlékét kegyelettel őrzi Dombóvár város lakossága:

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Lámpák a ködben (Kaposvár, 1939)
  • A három lépés (Kaposvár, 1941)
  • Szóljatok bátran (1954)
  • Vadludak (versek, Budapest, 1956)
  • Férfikor (versek, 1962)
  • A nagy éjszaka (kisregény, 1963)
  • Gyümölcs és virág (versek, Budapest, 1964)
  • Erdőtűz (versek, Budapest, 1967)
  • Könnyű részegség (versek, Budapest, 1969)
  • A senkiföldjén (regény, 1970)
  • Szomjúság (1975)

Posztumusz művei[szerkesztés]

  • Pusztaiak (szociográfiai riportok, Budapest, 1977)
  • Hétvége (válogatott versek Budapest, 1978)
  • Akkor voltunk fiatalok. Emlékezés Győrffy-kollégistákra; összeáll. Sipos Gyuláné Kováts Zsuzsa; Kossuth, Bp., 1981
  • Védőbeszéd. Válogatott versek, 1939-1976; vál., szöveggond. Tamási Lajos; Szépirodalmi, Bp., 1984
  • Hogyan is szeretnék élni? Tanulmányok, riportok, jegyzetek; Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, Kaposvár, 1987

Források[szerkesztés]

  • Dombóvár kistérség
  • Magyar életrajzi lexikon III.
  • Takács Istvánné: Arcok Dombóvárról 2000
  • Bibliográfia Sipos Gyula életművéről; összeáll. Szijártó István; Dombóvár Városi Művelődési Központ és Könyvtár, Dombóvár, 1983
  • Szíjártó István: Sipos Gyula; Akadémiai, Bp., 1983 (Kortársaink)
  • Pusztaiak. Emlékezés Sipos Gyula ... kétszeres József Attila-díjas költőre; összeáll. Szijártó István; Városi Művelődési Központ és Könyvtár, Dombóvár, 1983 (Dombóvári krónika)
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában