Jacopone da Todi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jacopone da Todi
Paolo Uccello 040.jpg
Született 1236
Todi
Elhunyt 1306. december 25. (69-70 évesen)
Collazzone
Foglalkozása
Sírhely Umbria
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacopone da Todi témájú médiaállományokat.

Jacopone da Todi [ejtsd: jakopóne] (1230 körül – 1306. december 25.) olasz költő, akit születése helyéről, Todiról, a perugiai kerületben levő kis városról neveznek így. Családneve dei Benedetti.

Élete[szerkesztés]

Eleinte ügyvédségre adta magát, de amikor fiatal nejét egy összeomló emelvény maga alá temette, szakított addigi életmódjával; minden vagyonát a szegényeknek, minden idejét a vezeklésnek szánta. Hihetetlen módon kezdte magát sanyargatni: arra vágyott, hogy az embernek minél inkább megvessék, utálják, kinevessék; örült, ha bolondnak tartották, és amiket tett, valóban igazolni látszott e hitet. Több verse van, melyeket mintha delíriumban írtak volna. A középkori miszticizmus nem nyilatkozik nála mindig ilyen féktelen és művészietlen formában, nem mindig egy beteg fantázia vad kitöréseinek benyomását teszik. Jacopone da Todi csatlakozott azokhoz a bíbornokokhoz, akik a pápával hadakoztak, de foglyul esett és Bonifác láncra verette és egy földalatti börtönbe csukhatta, ahol a szerencsétlennek öt évig kellett sínylődnie. Csak Bonifác utódja, XI. Benedek adta vissza szabadságát 1303-ban. Erős költői tehetsége vitathatatlan, de e tehetsége csak versei egyes soraiban villámlik fel; egyenletes, művészi értékű költeményt alig írt. Sokáig túlbecsülték, neki tulajdonítva számos oly művet is, melyekről később kiderült, hogy a XV. századból valók, s melyek alapján némelyek, pl. Ozanam, Dante előfutárának is megtették. Jacopone da Todit kiváló latin költőnek is hirdették, neki tulajdonítva a Stabat Mater-t is, melyet azonban illetékes bírák szintén másnak, III. Incének tulajdonítanak. Irodalomtörténeti szempontból legérdekesebbek laudái, melyekben néhol már bizonyos cselekvény is folyik, föltüntetve azt az átmeneti stádiumot, melyben a párbeszédes dicsének lassan-lassan színdarabbá változott.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. V. ö. D'Ancona, J. da T., a Studi sulla Lett. Ital. de primi secoli című kötetben.

Művei magyar nyelven[szerkesztés]

  • Jacopo da Todi himnusza a Fájdalmas Anyáról Inː Babits Mihályː Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1933, 176–182. o.
  • Himnuszok Inː Sík Sándorː Himnuszok könyve, Szent István Társulat, Budapest, 1943, 377–389. o.
  • Himnuszok In: Szedő Dénes: Ferences himnuszok, Budapest, 1944, 64–76. o.
  • Isten rabjai. Assisi Szent Ferenc, Jacopone da Todi, Celanói Tamás írásai és versei; Interpopulart, Szentendre, 1993 (Populart füzetek)
  • Szentségtörők és mártírok. Drámák Kálnoky László fordításában. Jacopone da Todi. Christopher Marlowe. Philip Massinger. Johann Wolfgang Goethe. Friedrich Schiller; Magvető, Bp., 1989

Forrás[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Jacopone da Todi témában.