Sík Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sík Sándor
Sík Sándor 1955 körül könyököl.jpg
Életrajzi adatok
Cím piarista, egyetemi tanár
Született 1889. január 20.
Budapest
Elhunyt 1963. szeptember 28. (74 évesen)
Budapest
Sírhely Budapest, Nemzeti Sírkert, újabb piarista sírbolt
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus

Hivatal tartományfőnök
Hivatali idő 19471963
Elődje Tomek Vince
Utódja Albert István
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sík Sándor témájú médiaállományokat.

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa. Kutatási területe: a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, esztétika, verstan.

Öccse Sík Endre író, jogász, diplomata, külügyminiszter, történész.

Élete[szerkesztés]

1889. január 20-án született Budapesten. Apja Sík Sándor ügyvéd, anyja Winternitz Flóra, akik zsidó vallásból még gyermekeik születése előtt katolikus hitre tértek. Apja korai halála után anyja nevelte négy kisebb testvérével együtt. A család Gödöllőn lakott, ott végezte az elemi iskolákat és onnan járt be a budapesti Piarista Gimnáziumba. Itt öt osztályt végzett, majd 14 éves korában, 1903-ban a piarista rendbe lépett. A Vácott töltött novíciusév után a 7. és 8. gimnáziumi osztályokat rendi studensként Kecskeméten végezte és ott tett érettségit. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar–latin szakos tanárjelölként végezte. 1910-ben a középiskolai tanári oklevélen kívül doktori diplomát is szerzett.

Piarista tanári működését az 1910/1911. iskolai évben Vácott kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumába kapott beosztást. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett 1912/1913-tól egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának.[1]

1915-ben két hónapig tábori lelkészként szolgált Péterváradon. Budapesten 1929-ig tanított, amikor a szegedi egyetemen a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék[2] nyilvános rendes tanára lett. 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában.[3]

Budapestre újra csak 1945-ben költözött, mint az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Utolsó éveiben sokat tartózkodott pihenés céljából Mátraszentimrén, majd Klotildligeten. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban. Temetése 1963. október 4-én volt a Farkasréti temetőben, de ott sírját 1980-ban fölszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboltjába (511/A-512/A) szállították.

Testvére Sík Endre külügyminiszter, történész, jogász, Afrika-kutató.[4]

Sík Sándor nyughelye a piarista rendi szerzetesek Kerepesi temetőben lévő sírboltjában.

Munkássága[szerkesztés]

Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket. Szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, működött mint lelkigyakorlat-vezető és előadó. A cserkészet mellett számos más közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett. Rendszeresen publikált az Élet és a Vigilia katolikus folyóiratokban (az utóbbinak 1946 után főszerkesztője is volt). Tagja lett a Szent István Akadémiának 1919-ben, 1923-ban pedig a Kisfaludy Társaságnak. 1936-ban a Magyar Rádióban tartott 6 részes előadás-sorozatot a magyar szentekről. Főmunkatársa az 1931–1939 között létező Fiatal Magyarság c. lapnak, amely orgánummal a fiatalság számára akart erkölcsi és hitbeli útmutatást adni. A cserkészetet egyben egy lehetőségnek tartotta arra, hogy az ifjúságot megóvja a két világháború között terjedő szélsőséges eszméktől. Sík Sándor kritizálta korának irredentizmusát és kirakat magyarságát. „Aki Nagy-Magyarországot akar teremteni, annak nagy magyarnak kell lennie…, ellene kell mondania minden hazugságnak, minden frázisnak és minden pogányságnak.”[5]

A háború után reményekkel tekintett a demokratikus átalakulásra. 1946-ban tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Hamar világossá vált számára azonban, hogy a demokratikus kísérlet nem járhat sikerrel. Elutasította a kiépülő diktatúra egyházellenes oktatáspolitikáját, Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszternek levélben fogalmazta meg kritikáját a fakultatív hitoktatással kapcsolatban: „De nem tehetem magamévá ezt a programot, mint hívő ember és katolikus pap sem: nem nyugodhatom bele abba, hogy a jövő nemzedék széles rétegei ki legyenek téve annak a lehetőségnek, hogy politikai befolyásolásra Isten ismerete nélkül nőjenek fel.”[5] 1947-ben a piarista rend tartományfőnökének választják, így 1949-ben ő kényszerül a szerzetesrendek feloszlatásakor és a piaristák létszámának csökkentésekor eldönteni, ki folytathatja hivatását szerzetesi közösségben. Ugyanebben az évben – sokakkal együtt – kizárják az MTA-ból. Bár felkérték, hogy csatlakozzon az Állami Egyházügyi Hivatalhoz és az Opus Pacis papi békemozgalomhoz, mindkettőt elutasította.

Zsidó és magyar identitásáról[szerkesztés]

Mivel mindkét ágon zsidó származású volt, így az 1939-es második zsidótörvény hatálya alá tartozott, csak ún. „mentesítettként” élte túl a vészkorszakot. Mélyen felháborította, hogy állam kíván illetéktelenként identitásáról dönteni. Bár származása szerint zsidónak minősült, nem volt zsidó identitása, sokkal inkább magyar azonosságtudattal rendelkezett. Naplójában elmarasztalta a kor egyházi vezetését, hogy szavát nem emelte föl a zsidó törvények ellen. Személyesen vitába bocsátkozott Schütz Antal piarista társával és barátjával nézeteit illetően. 1936-os említett előadássorozatában a következőképpen vallott a magyarságról:

Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.
[5]

Művei[szerkesztés]

Költői művek[szerkesztés]

  • Szembe a Nappal, Bp., 1910.
  • A belülvalók mécse, Bp., 1912.
  • Sík Sándor költeményei, Bp., 1916.
  • Maradék magyarok, Bp., 1920.
  • Csend, Bp., 1924.
  • Sarlósboldogasszony, Berlin, 1928.
  • Fekete kenyér, Bp., 1931.
  • Magányos virrasztó, Bp., 1936.
  • Az Isten fiatal!, Bp., 1940.
  • Sík Sándor összes versei 1910-1940, Bp., 1941.
  • Győzöd-e még?, Bp., 1945.
  • Tizenkétcsillagú korona: Versek a Boldogságos Szűz Máriáról, Bp., 1947.
  • Őszi fecske, Bp., 1959.
  • Áldás, Bp., 1963.
  • Sík Sándor összegyűjtött versei, Bp., 1976.

Színművek[szerkesztés]

  • Ébredés, Bp., 1916.
  • Salamon király gyűrűje, Győr, 1916.
  • Alexius, Bp., 1918.
  • Zrínyi, Bp., 1923.
  • A boldog ember inge, Bp., 1930.
  • István király, Bp., 1934.
  • Advent, Szeged, 1935.

Széppróza[szerkesztés]

  • Hét szép história, Bp. 1921.

Irodalomtudományi munkák[szerkesztés]

  • Mindszenthy Gedeon élete és költészete, Bp., 1910.
  • Gárdonyi, Ady, Prohászka: Lélek és forma a századforduló irodalmában, Bp., 1929.
  • Pázmány, az ember és író, Bp., 1939.
  • Zrínyi Miklós, Bp., 1940.
  • Esztétika, I-III, Bp., 1943; 1946; Szeged, 1990.
  • Az olvasás tudománya, Szeged, 2000.

Lelkiségi és pedagógiai munkák[szerkesztés]

Magyar cserkészvezetők könyve (Német fordítás, 1929)
  • Imádságoskönyv (Schütz Antallal), Bp., 1913. és számos további kiadás 1949-ig.
  • Magyar cserkészvezetők könyve, Bp., 1922, 1925, 1934-1936.
  • Zsoltáros könyv, Bp., 1923, 1955, 1961.
  • A cserkészet, Bp., 1930; Székesfehérvár, 1999.
  • Szent vagy Uram! (Harmat Artúrral) Eger, 1931; Bp., 1932. és számos további kiadás.
  • Szent magyarság: Hat rádióbeszéd az Árpád-házi szentekről, Bp., 1936, 1994.
  • Dicsőség! Békesség! Imádságosköny, Bp., 1940, 1944, 1946.
  • Himnuszok könyve, Bp., 1943, 1989, 1997.

Válogatáskötetek[szerkesztés]

  • A kettős végtelen, szerk. Kardos Klára-Rónay György, Bp., 1969, 2003.
  • Válogatott költemények, szerk. Rónay László, Bp., 1989.
  • Kereszténység és irodalom, szerk. Rónay László, Bp., 1989.
  • A magam módján, szerk. Rónay László, Bp., 1996.
  • A szeretet pedagógiája, szerk. Rónay László, Bp., 1996.

Tudományos tisztség[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Gödöllőn tiszteletére egy utcát neveztek el és a városban egy emléktáblája is megtalálható.

Róla szóló irodalom[szerkesztés]

  • Takó Edit, Sík Sándor munkássága: Bibliográfia, Szeged, 1995.
  • Baróti Dezső, Sík Sándor, Bp., 1988.
  • Sík Sándor emlékezete születésének századik évfordulóján, szerk. Bihari József, Szentendre, 1989.
  • Sík Sándor tanulmányok, szerk. Bihari József-Farkas Péter-Novák László, Szentendre, 1989.
  • Mészáros István, Sík Sándor, a pedagógus, Bp, 1992.
  • Páva István: „Magyarabb magyar” – Sík Sándor pedagógiája a „Fiatal Magyarság”-ban – Janus Pannonius Tudományegyetem, BTK Pedagógia Tanszék, Pécs, 1994. – Hozzáférés: 2013. május 11.
  • A százgyökerű szív: Levelek, naplók, visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából, szerk. Szabó János, Bp., 1993.
  • Rónay László, Sík Sándor, Bp., 2000 (Kortársaink).
  • Tűz Tamás: Magányos virrasztó. Sík Sándor halálára. in: Angyal mondd ki csak félig, Oakville, 1974. 67-78. old.
  • Várnagy Elemér: „Emberebb ember” – Sík Sándor pedagógiája a „Fiatal Magyarság”-ban – Janus Pannonius Tudományegyetem, BTK Pedagógia Tanszék, Pécs, 1994. – Hozzáférés: 2013. május 11.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [2. sz. BKG
  2. I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszéknek nevezték el az addigi egyetlen magyar irodalomtörténeti tanszéket, amelyet a református Dézsi Lajos vezetett.
  3. Obbágy László: “KÖNYÖRGÖK, HALLGASSANAK A KÖLTŐKRE!” - Barangolás “delejtű embereink” nyomában
  4. http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC13280/13798.htm
  5. ^ a b c Sík Sándor szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis. barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. ápr. 1.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sík Sándor témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]