Mészáros István (pedagógiatörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mészáros István
Született 1927. január 26. (92 éves)
Pestújhely
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
pedagógiatörténész,
egyháztörténész,
egyetemi oktató
Kitüntetései Stephanus-díj

Mészáros István (Pestújhely, 1927. január 26. –) pedagógus, pedagógiatörténész, egyháztörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi docens.

Élete[szerkesztés]

Gyermekként szüleivel és három testvérével Pestújhelyen élt. Ott járt elemi iskolába. Középiskolai tanulmányait – az I–IV. osztályt – a budapesti Madách Imre gimnáziumban kezdte (19371941), majd az V–VIII. osztályokat az esztergomi bencés gimnáziumban végezte, ahol kitüntetéssel érettségizett (1945. július 10.).

„…kamaszkorom, felnőttkorom küszöbén… két hatalmas szálfa-embert, márvány-embert állított elém a Gondviselés eszményként, ideálként. Ők egész életemet meghatározták, mai napjaimat is, s most már a többit is, végig… Ez a két ember: Kodály Zoltán és Mindszenty József… belső azonosság(uk): az erkölcsi szilárdság, az elvekhez való rendíthetetlen hűség; a nemzethez, néphez, hazához mindhalálig való ragaszkodás; mély emberség, őszinte humanitás. Egyek voltak mindketten mindenfajta diktatúra elutasításában, a vallásos hit védelmében, a keresztény műveltség őrzésében, gyarapításában… Öntudatos és elkötelezett magyarok, öntudatos és elkötelezett katolikusok voltak. Ennek szolgálatára fordították tevékenységük legjavát, szinte egész életüket, ebben találva meg életük lényegét és értelmét, s ugyanakkor örömét és boldogságát is… Kodály… példájából kaptam ösztönzést a magyarság érdekében végzett munkára; általa erősödött, mélyült el a magyarság közösségébe való tartozásom tudata, ennek összes következményével együtt.”[1]

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett teológiai tanulmányok után (1945–1948) után a budapesti Állami Pedagógiai Főiskolán magyar-ének szakos általános iskolai tanári képesítést (19491952), majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán pedagógia-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett (19541958). Közben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán énektanári-karvezetői tanulmányokat is folytatott (19511953).

A budapesti VII. kerületi Kertész utcai, majd a Dob utcai gyakorló általános iskolában magyar nyelvtant- és irodalmat, valamint éneket tanított. (19501962). A kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet neveléstörténet-tanára volt (19621963); az Országos Pedagógiai Intézetben tudományos munkatársként dolgozott (1963–1968). Két évtizeden át az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának neveléstudományi tanszékén a nevelés- és iskolatörténet oktatta (adjunktus: 1968–1976; docens: 1976–1988). Nyugdíjba vonult (1988. december 31.).

„Az egyetemen húsz éven át az egyetemes és a magyar művelődéstörténet egyik legfőbb ágát, a nevelés- és iskolatörténetet oktattam a tanárjelölteknek. Így lehetőségem nyílt arra, hogy a keresztény kultúra e területének európai, s benne hazai múltját is megismertessem hallgatóimmal, a keresztény értékeket is felvillantsam előttük akkor, amikor a pedagógusképzésben még a marxista-materialista ideológia uralkodott.”[2]
„Szívesen és örömmel gondolok vissza a tanszéken töltött évekre. Szerettem a neveléstörténet-előadásokat, szerencsémre – és örömömre – sok órát kellett tartanom különféle egyetemista hallgatócsoportoknak. Azért is szerettem ezeket az előadásokat, mert a művelődés – a cicerói cultura animi[3] – múltjáról beszélhettem, közben olyan témákról is szót ejthettem, amelyekről növendékeim itt az egyetemen másutt aligha hallhattak, például a keresztény művelődés, a keresztény oktatás-nevelés eszméiről, nagy alakjairól, tanulságairól. Ezekről a saját felfogásom szerint beszéltem…”[4]

Kántor volt a városligeti Regnum Marianum, majd a kelenföldi Szent Gellért-templomban (1950–1960-as évek). Tevékenyen részt vett az Országos Katolikus Hitoktatási Bizottság munkájában, rendszeres előadója volt a hitoktatóképző tanfolyamoknak; előadásokat tartott katolikus ifjúsági kisközösségek megfigyelt összejövetelein (1970–1980-as évek).

Göncz Árpád államfő, Antall József miniszterelnök javaslatára a művelődési és közoktatási minisztérium politikai államtitkárává nevezte ki (1990. május 24.), de erről nyolc nap múlva lemondott (1990. május 31.).[5]

Az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola tiszteletbeli címzetes főiskolai tanára (1991. június). – A Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja (2000); a Kaposvári Egyetem díszdoktora (2007).

Egyetemi doktorátust szerzett (1959Alsófokú oktatásügyünk 1777-ig). A neveléstudomány kandidátusa (1973 – A Szalkai-kódex pedagógiatörténeti vizsgálata), majd a neveléstudomány akadémiai doktora lett (1988 – Általánosan képző középiskoláink kronológiája és topográfiája 996–1948).[6]

Felesége Felényi Klára, a fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium nyugalmazott szakvezető tanára. Házasságkötésük ideje: 1955. július 26.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Fő tudományos kutatási területe a művelődéstörténet volt. Ennek keretei között előbb kiemelten foglalkozott a magyar pedagógia történetével (a hazai neveléstudomány és a közoktatáspolitika, az intézményes nevelés- és oktatástörténetével; az ezeréves magyar iskola történelmével a 996 körüli kezdetektől 1996-ig). A későbbi évtizedekben széles körű kutatásokat végez a hazai katolikus egyház 1945–1990 közötti történetére vonatkozóan is. Ez utóbbi kutatási terület szoros kapcsolatban van az előbbivel: a 19. század második felét megelőző kilenc évszázadban a hazai iskolák nagyrészt egyházi, vagy az egyházakhoz kapcsolódó intézmények voltak. – Az 1945–1990 közötti magyar katolikus egyház történetének kutatását kitartó érdeklődéssel végzi annak érdekében, hogy széles körű megközelítéssel megismerje, kritikailag feltárja Mindszenty József bíboros életét, tevékenységét s valós hatását, jelentőségét a katolikus egyházra, a magyarországi társadalomra (népéletre, politikai eseményekre).

„…gyakorlati iskolai munkám során terelődött a figyelmem a neveléstudományra, ezen belül éppen a pedagógiatörténetre. A pedagógiatörténet-írásban számos hazai és külföldi példa állt előttem, igyekeztem azonban egy saját, félig-meddig egyéni felfogást kialakítani, s ez ugyancsak visszavezet kamaszkori eszmélődéseimhez.
Úgy véltem ugyanis, hogy a pedagógiatörténet nem a jog, a paragrafusok, a törvények, a rendeletek története, nem a hivatalok, a pártprogramok; a politikai-hatalmi megnyilvánulások története, hanem az ember története. A pedagógiatörténet főhőse, tárgya, központi alakja az ember. Mégpedig egyrészt az ’esendő’ ember: a gyermek, a fiatal, aki – a természet rendje szerint – testi, lelki, szellemi segítségre szorul. És másik főhőse a pedagógus, aki ugyancsak – más vonatkozásokban – sokféleképpen ’esendő’ ember.
Emberközpontú pedagógiatörténeti felfogásom kialakításában sokat tanultam két jeles elődtől: mindkettő nagy tudós volt, az egyik szinte ismeretlen, a másik jól ismert. Mindkettő példa előttem.
Egyikük… Lubrich Ágost(:)… Emberközpontú pedagógiai felfogását sajátos katolikus és magyar színekkel ötvözte… Másik példaképem… Fináczy Ernő, aki… Pedagógiai koncepciójának, neveléstani, didaktikai, neveléstörténeti munkáinak középpontjában ugyancsak az ember áll, s megközelítéseiben a magyar és a katolikus jelleg… szembeszökő.”[7]

Első publikációi az 1960-as években jelenhettek meg. Az esztétikai nevelés kérdéseiről írtak mellett foglalkozott az óvodai, az alsó-, közép- és felsőszintű oktatás-nevelés intézményrendszerének, oktatási-nevelési tartalmának történetével. A későbbiekben ezek a kutatásai kiszélesedtek és évszázadokra kiterjedő hosszmetszeti áttekintéseket, elemzéseket adó könyveiben olvashatók.[8] Mellettük egy-egy iskola történetének monografikus igényű feldolgozásai is mutatják sokirányú és módszerű történeti vizsgálatait.[9] A pedagógiatörténet, de tágabban a művelődéstörténet, kultúrtörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek forrásközlései, elemzései.[10]

„Fölfedezte az európai hírű 12. századi esztergomi diákjegyzet-tankönyvet, és a 16. század végi felvidéki diákjegyzetet; feltárta a középkori Szalkai-kódexet. Az 1948 utáni hazai szakirodalomban először mutatta be tudományos tárgyilagossággal Kodály általános pedagógiai jelentőségét és Éneklő Ifjúság-mozgalmát, azután a cserkészetet, Sík Sándor pedagógiáját,[11] Mindszenty József bíboros egyházi és nemzeti szempontból kiemelkedő alakját, Teleki Pál nemzetnevelési programját[12] Igen korán megkérdőjelezte nyomtatott cikkben a hazai óvodákban, iskolákban ekkor hivatalosan kötelező materialista-ateista nevelés jogszerűségét;[13] elsőként kísérelte meg előítéletmentes objektivitással áttekinteni az 1945–1990 közötti hazai nevelés- és iskolatörténetet.”

„1996-ban neki volt köszönhető, hogy az ország közvéleménye, pedagógusai és neveléstudományi szakemberei méltó módon emlékezhettek meg a magyarföldi iskola millenniumának kiemelkedő jelentőségű évfordulójáról, ugyanis… művei alapján tisztázódtak és tudatosultak az ezer esztendővel ezelőtti hazai kezdetek tényei; ennek alapján határoztak az országos évfordulós megemlékezésről, s fogtak hozzá az ünnepi esztendő rendezvényeinek megtervezéséhez.”[14] – Az ünnepi évben az országban és a Kárpát-medence magyarok-lakta területein számos helyen tartott előadást a magyar iskola ezeréves történetéről.[15]

Foglalkozott a pedagógiatörténet tudomány-módszertani kérdéseivel, és a pedagógiatörténet oktatásának jelentőségével, sajátosságaival a pedagógusképzésben.

Szerkesztője volt több szaklexikonnak.[16]

A pedagógiatörténeti tudományos ismeretterjesztés hazai meghonosítója. Népszerűek voltak előadássorozatai a Kossuth Rádióban,[17] a Köznevelés, az Új Ember, az Élet és Tudomány és más lapokban.[18]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

Pedagógiatörténet[szerkesztés]

  • Alsófokú oktatásügyünk 1777-ig – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bp., 1959. 163 o. – (egyetemi doktori értekezés – sokszorosítás)
  • A középkori nevelés –Tk., Bp., 1964. 157 o.
  • A magyar nevelés története: 17901849 – Tk., Bp., 1968. 336 o.
  • Népoktatásunk 1553–1777 között – Tk., Bp., 1972. 251 o.
  • A Szalkai-kódex és a XV. század végi sárospataki iskola – Akadémiai K., Bp., 1972. 340 o.
  • A XII. századi esztergomi diákjegyzet – OPKM., Bp., 1973. 71 o.
  • Iskolai jegyzetkönyv a XVI–XVII. század fordulójáról – Akadémiai K., Bp., 1976. 88 o. – (Nyelvtudományi értekezések 90) – ISBN 963-05-0888-5.
  • Tanulmányok a magyar nevelésügy XVII–XX. századi történetéből (szerkesztette) – Akadémiai K., Bp., 1980. 315 o. – ISBN 963-05-1796-5.
  • XVI. századi városi iskoláink és a „Studia humanitatis” – Akadémiai K., Bp., 1981. 237 o. – ISBN 963-05-2689-1.
  • Ratio Educationis: az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása – (fordította, jegyzetekkel és mutatókkal ellátta) –Akadémiai K., Bp., 1981. 432 o. – ISBN 963-05-2621-2.
  • Az iskolaügy története Magyarországon 996–1777 között – Akadémiai K., Bp., 1981. 671 o. – ISBN 963-05-2411-2.
  • Mióta van iskola? – Móra Ferenc K., Bp., 1982. 334 o. – ISBN 963-11-3039-8.
  • A humanizmus és a reformációellenreformáció nevelésügye a 15–16. században – Tk., Bp., 1984. 150 o. – ISBN 963-17-7903-3.
  • Népoktatásunk szervezeti-tartalmi alakulása 1777–1830 – Tk., Bp., 1984. 293 o. – ISBN 963 17 7249 7.
  • Válogatás Kornis Gyula tanterv-vonatkozású írásaiból – (összeállította, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta) – OPI., Bp., 1984. 113 o. (A tantervelmélet forrásai 3.) – ISBN 963-681-683-2.
  • Márton István kéziratos pedagógia-könyve 1800-ból – (sajtó alá rendezte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta) – Veszprém megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém, 1987. 154 o.
  • Óvodai zenei nevelésünk másfél évszázada – Közgazdasági és Jogi K., Bp., 1988. 256 o. – ISBN 963-222-038-2.
  • Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája, 996–1948: Általánosan képző középiskolák – Akadémiai K., Bp., 1988. 366 o. – ISBN 963-05-4766-X.
  • Oskolák és iskolák: Epizódok tizenhat régi iskolánk történetéből –Tk., Bp., 1988. 321 o. – ISBN 963-18-1120-4.
  • Sík Sándor, a pedagógus – OPKM., Bp., 1989. 77 o. – (Magyar pedagógusok) – ISBN 963-7516-14-X.
  • Sík Sándor magyar cserkészpedagógiája – Mészáros István magánkiadása, Bp., 1988. 96 o. – ISBN 963-500-945-3; Magyar Cserkészszövetség, Bp., 1989. – ISBN 963-00-1327-4.
  • A tankönyvkiadás története Magyarországon – Tk., Bp. 1989. 183 o. – ISBN 963-18-2156-0.
  • Mindszenty és Ortutay: iskolatörténeti vázlat: 1945–1948 – Magánkiadása (Mészáros István), Bp., 1989. 200 o. – ISBN 963-500-972-0.
  • Iskolatörténeti kaleidoszkóp: értékek és érdekességek az oktatás-nevelés múltjából – Artemis K., Bp., 1990. – ISBN 963-02-7532-5.
  • Magyar iskolatípusok, 996–1990 – OPKM., Bp., 1995.2 177 o. – (A magyar neveléstörténet forrásai) – ISBN 963-7516-74-3.
  • A Magyar Pedagógiai Társaság százéves jubileuma alkalmából rendezett tudományos ülés előadásai – OPKM., Bp., 1992. 70 o. – (Neveléstörténeti füzetek 10.) – ISBN 963-7516-86-7.
  • Kis magyar neveléstan – rendszerváltás idejére – Typo-team Kft., Salgótarján, 1992. 36 o.
  • Felekezeti gimnáziumi tantervek, 1850–1948 (összeállította és a bevezető tanulmányt írta Mészáros István) – OPI., Bp., 1992. 134 o. – (A tantervelmélet forrásai) – ISBN 963 682 380 4.
  • A főiskolai–egyetemi neveléstörténeti oktatás mai problémái (szerkesztette) – Hani Alapítvány, Bp., 1992. 39 o. – (a Hani Alapítvány által rendezett keszthelyi konferencia anyaga – 1991. november 21–23.) – ISBN 963-04-2186-0.
  • Teleki Pál nemzetnevelői programja – Teleki Pál Országos Egyesület, Gödöllő, 1993. 80 o. – ISBN 963-04-3348-6.
  • Felekezeti népiskolai tantervek, 1868–1948 (szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta) – Országos Közoktatási Intézet, Bp., 1996. 211 o. – (A tantervelmélet forrásai 18) – ISBN 963-682-437-1.
  • Ateista nevelés iskoláinkban, 1950–1990: neveléstörténeti tanulmány – Eötvös József K., Bp., 1996. 147 o. – ISBN 963-85465-8-1.
  • A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája, 996–1996 – Nemzeti Tk., Bp., 1996. 313 o. – ISBN 963-18-6877-X.
  • Magyar iskola 996–1996: előadások, cikkek, beszédek – Eötvös József K., Bp., 1997. 297 o. – ISBN 963-9024-18-X.
  • A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon – Szent István Társulat, Bp., 2000. 345 o. – ISBN 963-361-126-1.
  • A való világ Comenius szemével – Nemzeti Tk., Bp., 2006. 79 o. – (melléklete a Ioann. Amos Comenii Orbis pictus… hasonmás kiadásának) – ISBN 963-19-5891-4. – Részlet a könyvből: Gondolatok egy régi sikerkönyvről[halott link] – Magiszter, 2012. tavaszi szám, 76–90. o. – Hozzáférés: 2013. május 30.
  • Művelődéstörténeti tanulmányok, 19602009– Eötvös József K., Bp., 2010. 626 o. – ISBN 978-963-9955-15-8.
  • Comenius and Hungary: essays – Akadémiai K., Bp., 1973. 175 o. – (közösen: Földes Éva).
  • Die Geschichte des tausendjährigen ungarischen Schulwesens – Nemzeti Tk., Bp., 1999. 188 o. – ISBN 963-19-0106-8.
  • The thousand-year history of schools in Hungary – Nemzeti Tk., Bp., 1999. – fordította: Pásztor Péter – ISBN 963-19-0107-6.
  • A pápai bencés gimnázium – Pannonhalmi Főapátság, Pannonhalma, 1988. 169 o. – (Magyar bencés gimnáziumok) – ISBN 963-00-1198-0.
  • Iskola Szent Márton hegyén: A pannonhalmi Bencés Gimnázium története – Bencés Gimnázium, Pannonhalma, 1990. 147 o. – ISBN 963-00-1250-2.
  • A budapesti és csepeli bencés gimnáziumok – Bencés K., Pannonhalma, 1994. 172 o. – (Magyar bencés gimnáziumok) – ISBN 963-7819-43-6.
  • A soproni bencés gimnázium – Bencés K., Pannonhalma, 1994. 212 o. – (Magyar bencés gimnáziumok) – helytelen ISBN kód: 963 7919 42 8.
  • A komáromfüssi katolikus népiskola száz éve, 1840–1945 – Inzerta (szlovákiai kiadó), 1998. 119 o. – ISBN 80-968027-0-4.
  • Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe – Osiris K., Bp., 2002. 479 o. – (közösen: Németh András, Pukánszky Béla) – ISBN 963-379-343-2; – ISBN 963-379-997-X.
  • Neveléstörténet: szöveggyűjtemény – (közösen szerkesztette: Németh András, Pukánszky Béla – Osiris K., Bp., 2003. 533 o. – ISBN 963-389-517-0.

Egyháztörténet[szerkesztés]

  • Kimaradt tananyag: kimaradt történelmi-tananyag a katolikus egyházról felnőtteknek és fiataloknak (I. A diktatúra és az egyház 1945–1956; II. A forradalom utáni egyház 19571975; III. 1975–1990.) – Márton Áron K., Bp., 20033. 178+221+87 o. – ISBN 963 7947 49 3.
  • A hazai történettudomány 1948–1992 közötti Mindszenty-képe – Vitéz János Tanítóképző Főiskola, Esztergom, 1992. 116 o. – ISBN 963-7291-11-3.
  • Boldogasszony éve, 1947–1948: Mindszenty bíboros evangelizációs programja – Ecclesia K., Bp., 1994. 243 o. – ISBN 963-363-168-8.
  • Mindszenty-leveleskönyv: gondolatok a bíboros leveleiből, 19381975 – Mészáros István magánkiadása, Bp., 1997. 125 o. – ISBN 963-650-930-1.
  • A Szent István Társulat százötven éve: 1848–1998 – Szent István Társulat, Bp., 1998. 358 o. – ISBN 963-361-011-7.
  • Ki volt Mindszenty?: cikkgyűjtemény: 1944–1998 – (válogatta és szerkesztette) – Mészáros István magánkiadása, Bp., 1999. 215 o. – ISBN 963-550-825-5.
  • „Állok Istenért, egyházért, hazáért”: Írások Mindszenty bíborosról – Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége, Bp., 2000. 222 o. – ISBN 963-8472-52-9.
  • Ismeretlen vértanúk az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye XX. századi történetében – Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Gellért K., Bp., 2000. 185 o. – ISBN 963-696-052-6.
  • Mindszenty és az „Ostpolitik”: adalékok az Ostpolitik történetéhez, 1957–1971 – Kairosz K., Bp., 2001. 229 o. – ISBN 963-9406-08-2.
  • Pannonia sacra: Mindszenty-tanulmányok – Kairosz K., Bp., 2002. 273 o. – ISBN 963-9406-62-7.
  • Mindszenty-mozaik: írások a bíborosról – Ecclesia K., Bp., 2002. 248 o. – ISBN 963-363-253-6.
  • „Devictus vincit”: tanulmányok a magyar katolikus egyház 1945–2000 közötti történetéről (szerkesztette) – Szent István Társulat, Bp., 2002. 230 o. – ISBN 9789633613443.
  • A rózsafüzér Bíborosa: Mindszenty pillanatképek – Szent Gellért K., Bp., 2003. 124 o. – ISBN 963-696-197-2.
  • Ortutay Gyula kultuszminisztersége és a Magyar Katolikus Egyház –Szent István Társulat, Bp., 2004. 42 o. – ISBN 963-361-599-2.
  • Egy „kultusz” a XXI. században: a Mindszenty-tisztelet története, 1975–2005 – (összeállította) – Kairosz K., Bp., 2005. 461 o. – ISBN 963-7510-43-5.
  • Mindszenty a Sándor-palotában: hat tanulmány – Eötvös József K., Bp., 2005. 226 o. – ISBN 963-7338-17-9.
  • Mindszenty és Barankovics: adalékok a „keresztény párt” problematikájához – Eötvös József K., Bp., 2005. 114 o. – ISBN 963-7338-16-0.
  • Prímások, pártok, politikusok, 1944–1945: adalékok a Magyar Katolikus Egyház XX. századi történetéhez – Szent István Társulat, Bp., 2005. 218 o. – ISBN 963-361-669-7.
  • Árnyak és fények: kiegészítések a Mindszenty-életrajzhoz – Eötvös József K., Bp., 2008. 366 o. – ISBN 978-963-7338-87-8; ISBN 963-733-887-X.
  • Mindszenty-bibliográfia szemelvényekkel – Eötvös József K., Bp., 2011. 139 o. – ISBN 978-963-9955-25-7.

Tanulmányok[szerkesztés]

  • Első magyar ábécéskönyveink – Pedagógiai Szemle, 1960. 11. sz. 1004–1015. o.
  • Világi oktatásunk kezdetei – Pedagógiai Szemle, 1963. 7-8. sz. 620–630. o.
  • Krónikáink „diák”-jai – Filológiai Közlöny, 1963. 1-2. sz. 161–170. o.
  • Iskolaügy a középkori Pest-BudánMagyar Pedagógia, 1968. 3. sz. 310–327. o.
  • Apáczai és az enciklopedikus rendszer-táblázatok – Pedagógiai Szemle, 1975. 10. sz. 898–916. o.
  • Kétszáz éve született Brunszvik Teréz – Óvodai Nevelés, 1975. 12. sz. 443–453. o.
  • Iskolatörténeti adatok a gergelyjárás keletkezéstörténetéhez – Ethnographia, 1975. 4. sz. 587–603. o.
  • A neveléstudomány rendszere az első magyar neveléselméletben (1828) – In: Vizsgálatok a nevelés-oktatás korszerűsítésével kapcsolatban – Tk., Bp., 1977. 144–172. o.
  • Az ELTE Bölcsészkar neveléstudományi tanszékének története 18141870 – Magyar Pedagógia, 1980. 1. sz. 38–57. o.
  • Az ELTE Bölcsészkar neveléstudományi tanszékének története 1870–1949 – Magyar Pedagógia, 1980. 2. sz. 187–206. o.
  • Kodály és a neveléstudomány – Pedagógiai Szemle, 1982. 11. sz. 963–980. o.
  • Kodály, Németh László és a reformpedagógia – Magyar Pedagógia, 1982. 4. sz. 307–322. o.
  • Pestalozzi változó arca 19. századi népoktatásunkban – Pedagógiai Szemle, 1983. 3. sz. 118–134. o.
  • Iskolatörténet – művelődéstörténet – Magyar Pedagógia, 1983. 2. sz. 147–153. o.
  • A hazai neveléstörténeti kutatások helyzete és perspektívái – In: Szegedi Nyári Egyetem 1983, Szeged, 1983. 159–178. o.
  • Az esztergomi középkori Collegium Christi – Századok, Bp., 1984. 2. sz. 342–360. o.
  • Pestalozzi és a magyar nevelésügy – Helikon, Bp., 1984. 2-4. sz. 259–270. o.
  • Fináczy Ernő, a neveléstörténet-író – Pedagógiai Szemle, 1985. 9. sz. 878–882. o.
  • Két Ratio Educationis: hanyatlás vagy kiteljesedés? – Magyar Pedagógia, 1985. 2. sz. 190–204. o.
  • Van-e ezeréves iskolánk? Az iskolatörténeti folytonosság kérdéséhez – Magyar Pedagógia, 1986. 1. sz. 107–119. o.
  • Erasmus és debreceni „Civilitas morum”-a – Pedagógiai Szemle, 1986. 12. sz. 1188–1202. o.
  • Pázmány Péter, 17. századi katolikus iskolaügyünk újjászervezője – In: Pázmány emlékezete – Róma, 1987. 305–360. o.
  • A középkor nevelésügye; Reneszánsz a nevelésben; A három részre szakadt ország nevelésügye – In: A magyar nevelés története I. – főszerkesztő: Horváth Márton – Tk., Bp., 1988. 7–79. o.
  • Egy megnevezés változásai: partikuláris iskola – Magyar Pedagógia, 1988. 2. sz. 204–221. o.
  • Egy sztoikus bölcs – kitelepítve. Kornis Gyula 19511957 közötti leveleiből – Szabadelvű Unió, 1990. 41–49. o. (különszám)
  • A magyar olvasástanítás a kezdetektől 1777-ig – In: A magyar olvasástanítás története – szerkesztő: Adamikné Jászó Anna – Bp., 1990. 5–47. o.
  • Nagymúltú szellemi műhelyünk: a Szent István TársulatKatholikus Szemle, Róma, 1990. 3. szám, 239–262. o.
  • Ezeréves a magyar iskola – In: Millenniumi iskolatörténeti kiállítás – Tanulmányok – OPKM., Bp., 1990. 55–70. o.
  • Széchenyi ürügyén a nemzetnevelés négy változatáról – In: Neveléstörténeti füzetek. 11. – OPKM., Bp., 1992. 3–43. o.
  • Az egyházi iskolák fenntartása Magyarországon 996–1948 – In: Partnerek vagy ellenségek? Az egyházak és állam viszonyáról – Egyházfórum Alapítvány, Bp., 1992. 20–43. o.
  • Magyar Paedagogia – Magyar Pedagógia – Magyar Pedagógia, Bp., 1992. 1. sz. 5–23. o.
  • Magyar egyházunk negyven éve (1 és 2) – Távlatok, 1993. 9. és 10. szám, 77–85., 228–237. o.
  • Egyetemszervezési tervek Egerben. 1754–1948. – Acta Academae Paedagogicae Agriensis, Eger, 1993. 25–42. o.
  • Ünnep, ifjúság, iskola – egykor – Új Pedagógiai Szemle, Bp., 1995. 12. sz. 9–22. o.
  • Oktatás és nevelés – In: Kötcse község monográfiája, Kötcse, 1996. 540–606. o.
  • A megegyezések kora (1950. 1957, 1964). Adalékok az állam és az egyház közötti megegyezések természetéhez – Folia Theologica, 2002. 7–30. o.
  • Egy „haladó katolikus”: Szekfű Gyula (1945–1948) – Egyháztörténeti Vázlatok, 2003. 3-4. sz. 97–118. o.
  • Az iskolák történetéből gyerekeknek – Magyar Rádió – Kincsestár – Hozzáférés: 2013. május 30.
  • Kik „a bukott rendszer örökösei”? Mindszenty és Nagy Imre viszonyáról – Vasi Szemle, 2006. 5. sz. 591–610. o.
  • Végállomás: Recsk. A katolikus egyetemi ifjúsági mozgalom történetéből (1945–1948) – Valóság, 2007. 2. sz. 36–53. o.

Társasági tagság (válogatás)[szerkesztés]

  • Magyar Tudományos Akadémia Köztestülete
  • Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottság Neveléstörténeti Albizottsága
  • Szent István Tudományos Akadémia
  • Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztály
  • Magyar Comenius Társaság

Elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hargitai József: Interjú Mészáros Istvánnal – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 101–102. o.
  2. Fehér Erzsébet: Mészáros István pedagógiatörténeti munkássága (1997) – idézi a Keresztény Élet 1995. október 23-i számában olvasható nyilatkozatot – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 116. o; Dr. Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának időrendi bibliográfiája (1960–2007) – 7. o. ugyanez a nyilatkozatszöveg olvasható.
  3. a kultúra a lélek, a szellem kiművelése – a kifejezést Cicero a Tusculumi eszmecsere (Tusculanae disputationes) művében írta és a filozófiára vonatkoztatta: „Cultura ... animi philosophia est...”
  4. Tölgyesi József: Beszélgetés Mészáros István professzorral, nevelés- és művelődéstörténésszel
  5. A Hargitai József által készített interjúban részletesebben beszélt politikai államtitkári kinevezésének okáról, eseményéről, munkájáról, végül lemondásának körülményeiről, indokairól. – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 106–108. o.
  6. Az akadémiai doktori értekezéséből megjelent könyve (Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája, 996–1948 – Általánosan képző középiskolák) alapkönyve lett a magyarországi középiskolák történeti kutatásainak!
  7. Hargitai József: Interjú Mészáros Istvánnal – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 105. o.
  8. Népoktatásunk 1553–1777 között; Mióta van iskola?; A humanizmus és a reformáció–ellenreformáció nevelésügye a 15–16. században; Népoktatásunk szervezeti-tartalmi alakulása 1777–1830; Óvodai zenei nevelésünk másfél évszázada; Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája, 996–1948; A tankönyvkiadás története Magyarországon; Iskolatörténeti kaleidoszkóp: értékek és érdekességek az oktatás-nevelés múltjából; Magyar iskolatípusok, 996–1990; A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon; Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Stb.
  9. A pápai bencés gimnázium; Iskola Szent Márton hegyén: A pannonhalmi Bencés Gimnázium története; A budapesti és csepeli bencés gimnáziumok; A soproni bencés gimnázium; A komáromfüssi katolikus népiskola száz éve, 1840–1945; Oskolák és iskolák: Epizódok tizenhat régi iskolánk történetéből.
  10. A Szalkai-kódex és a XV. század végi sárospataki iskola; A XII. századi esztergomi diákjegyzet; Iskolai jegyzetkönyv a XVI–XVII. század fordulójáról; Ratio Educationis: az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása; Válogatás Kornis Gyula tanterv-vonatkozású írásaiból; Márton István kéziratos pedagógia-könyve 1800-ból; Felekezeti gimnáziumi tantervek, 1850–1948; Felekezeti népiskolai tantervek, 1868–1948.
  11. Sík Sándor, a pedagógus; Sík Sándor magyar cserkészpedagógiája.
  12. Teleki Pál nemzetnevelői programja.
  13. Ateista nevelés iskoláinkban, 1950–1990; Kimaradt történelmi-tananyag a katolikus egyházról felnőtteknek és fiataloknak – I–III. kötet.
  14. Dr. Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának időrendi bibliográfiája (1960–2007) – 9. o.
  15. Magyar iskola 996–1996: előadások, cikkek, beszédek.
  16. Pedagógiai Lexikon I–IV (1978–1979); Korai Magyar Történeti Lexikon (1994); Új Magyar Irodalmi Lexikon (1994); Pedagógiai Lexikon I–III. (1997); Magyar katolikus lexikon I–XV. (1993–2010)
  17. Az iskolák történetéből gyerekeknek
  18. Pedagógiatörténetei sorozatírásai olvashatók az alábbi folyóiratokban:
    • Köznevelés: Skóla és litteratúra 1., 2. sorozat; Neveléstörténeti arcképcsarnok; Skóla és piktúra; Pedagógus pályaalkalmasság hajdanán
    • Élet és Tudomány: Régi mesterek modern gondolatai
    • Új Ember: Katolikus szemmel 1., 2. sorozat
    • Mozdul a Föld: Múltból a mába
    • Magyar Vetés: Heti jegyzetek
    • Keresztény Élet: Lanius 1., 2. sorozat
    • Pedagógusok Lapja: Neveléstörténeti forgácsok
    • Magyar Cserkész: Figyelj egy percre!
    • Pesti Hírlap: Aktuális jegyzetek.
  19. Kormány- vagy politikai-kitüntetésben 2012-ig nem részesült. – 1988 szeptemberében, nyugdíjba vonulásakor egyetemi oktatói és tudományos tevékenységéért, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorától kapta a Pro Universitate-emlékérmet. 2012 augusztusáig – a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének átvételéig – mindig szakmai munkájáért, szakmai testülettől kapott elismerést.

Irodalom, források[szerkesztés]

  • Pedagógiai Lexikon III. kötet (L–Q) – Főszerkesztő: Nagy Sándor – Akadémiai K., Bp., 1978. 137. o. – ISBN 963-05-0850-8.
  • Pedagógiai Ki Kicsoda – Főszerkesztő: Báthory Zoltán, Falus Iván –Keraban K., Bp., 1997. 173. o. – ISBN 963-8146-48-6.
  • Mészáros István – Magyar katolikus lexikon VIII. (Lone–Meszl) – szerkesztő: Diós István; Viczián János – Szent István Társulat, Budapest, 2003. – Részletesebb életrajz: Magyar katolikus lexikon XV. (Veszp–Zs) – Szent István Társulat, Budapest, 2010. 725–726. o.
  • A vándordiák I. – Egy értelmiségi életpálya hazánkban (1950–2010) – Szerkesztő: Tölgyesi József – MTA Veszprémi Területi Bizottság Neveléstudományi Szakbizottság és Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár–Veszprém, 2017. 44 o.
  • A vándordiák II. – Tanulmánykötet Mészáros István professzor tiszteletére kilencvenedik születésnapján Szerkesztő: Tölgyesi József – MTA Veszprémi Területi Bizottság Neveléstudományi Szakbizottság és Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár–Veszprém, 2017. 298 o. – ISBN 978-615-5075-37-7
  • Bányai Mátyás: Megkésett köszöntő – Esztergom és Vidéke, 1997. február 27.
  • Fáy Zoltán: Ostpolitik. A szocialista vallásszabadságról, a vatikáni diplomáciáról és Kádár gyűlöletének okairól. – Magyar Nemzet, 2002. február 16.
  • Fehér Erzsébet: Mészáros István pedagógiatörténeti munkássága (1997) – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 113–118. o.
  • Fényi András: Egy bibliográfia tanúsága – Pedagógusok Lapja, 1992. február 24.
  • Gyarmati Szabó Éva: A jezsuiták reformja. Ezeréves iskolák Európa közepén – Népszabadság, 1996. április 3.
  • Gyermekek, tanárok, iskolák – egykoron és ma – Tanulmányok a 90 éves Mészáros István tiszteletére – Szerkesztette: Németh András és Pukánszky Béla – ELTE Eötvös Kiadó, 2017. 203 o. – ISBN 978-963-284-855-6
  • Győri Béla: A tanítók tanítója – Magyar Fórum, 1997. május 29.
  • Hargitai József: Interjú Mészáros Istvánnal – In: Hargitai József: Emberközelben: portrék, kritikák, emlékezések – Szerző kiadása, Szombathely, 1997. 137–156. o. – ISBN 963-550-137-4. – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 98–112. o.
  • Homolay Károly: Katolikus iskolaügy Magyarországon. 1945–1948. – Jel, 1989. 1-2. szám.
  • Homolay Károly: Közelkép Mészáros Istvánról – Keresztény Élet, 1988. augusztus 20.
  • Horánszky Anna: Mészáros István 80 éves A professzorral Mindszenty életét kutató munkásságáról beszélgettünk – Magyar Kurír, 2007. február 3. – Hozzáférés: 2013. május 30.
  • Karlovitz János: Katedrális-életmű: egy bibliográfia ürügyén – Iskolakultúra, 1992, (2. évfolyam) 16. szám, 73–76. o.
  • P. Kovács Imre: A magyar nevelés múltja igazi művelődési értékek története – Köznevelés, 1985. január 4.
  • Kronstein Gábor: „A gyökerek ismerete a megoldások gyökere is” – Pedagógusok Lapja, 1988. március 20.
  • Rosdy Tamás: Iskolatörténetünk kezdetei – Magyar Nemzet, 1996. március 21.
  • Szabó K. Attila: Születésnapi köszöntő[halott link] Dr. Mészáros István professzor úrnak – Magiszter, 2012. tavaszi szám, 121–123. o. – Hozzáférés: 2013. május 30.
  • Tóth Sándor: Professzor és nemzettanító. Mészáros István portréjához – Keresztény Élet, 2010. február 24.
  • Tóth Sándor: Hit, magyarság, értékhűség – Új Ember, 2002. december 15.
  • Tóth Sándor: Műveltségünk alapja – Új Ember, 1980. június 1.
  • Tölgyesi József : Beszélgetés Mészáros István professzorral, nevelés- és művelődéstörténésszel – Neveléstörténet, 2004. évfolyam, 1. sz. – Hozzáférés: 2013. május 30.
  • Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – Eötvös József K., Bp., 2002. 118 o. – ISBN 963-9316-40-7.
  • Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának időrendi bibliográfiája (1960–2007) – összeállította és szerkesztette: Tölgyesi József – Veszprém Megyei Neveléstörténeti Társaság, Bp., 2007. 99 o. – ISBN 978-963-87577-0-8.
  • A vándordiák; szerk. Tölgyesi József; MTA Veszprémi Területi Bizottság Neveléstudományi Szakbizottság–Kodolányi János Főiskola, Veszprém–Székesfehérvár, 2017