Földes Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Földes Éva
Született1914. július 6.
Szombathely
Elhunyt1981. július 9. (67 évesen)
Balatonalmádi
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaElekes Lajos
SzüleiFöldes Sámuel
Rosenberger Irma
Foglalkozásasporttörténész,
neveléstörténész,
egyetemi tanár
újságíró
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1937)
Halál okabaleset
SírhelyeFarkasréti temető (20. körönd-6. fülke)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Földes Éva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
Művészeti versenyek
Olimpiai játékok
bronz
1948, London
irodalom-epika
Farkas Éva nyughelye

Földes Éva (Szombathely, 1914. július 6.[3]Balatonalmádi, 1981. július 9.) sporttörténész, neveléstörténész, az 1948. évi londoni olimpia művészeti versenyeinek harmadik helyezettje.[4]

Életpályája[szerkesztés]

Szombathelyen született Földes Sámuel vállalkozó, mérnök és Rosenberger Irma gyermekeként. 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen franciaolaszlatin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd különféle lapok újságíró munkatársa lett. 1941-ben származása miatt eltiltották az újságírástól, 1944-ben Németországba deportálták. 1945-ben szabadult a mauthauseni koncentrációs táborból, és hazatérése után ismét újságíróként tevékenykedett. Az 1948. évi olimpián a magyar csapat titkáraként és tolmácsaként vett részt. A Fiatalság forrása című művével az olimpia művészeti versenyeinek epikai művek versenyágában harmadik helyezést ért el. Hazatérése után 1954-ig a Testnevelési Főiskolán sport- és neveléstörténetet tanított, majd 1957-ig a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat lektora lett. 1957-től nyugalomba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára, egyúttal 1962-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógia Tanszékének docense. Tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaság elnökségének, a Tudományos Minősítő Bizottság Pedagógiai Szakbizottságának, a Pedagógia című lap szerkesztőbizottságának, továbbá az MTA neveléstörténettel foglalkozó albizottságának. Nyugalomba vonulásától haláláig az MTA tudományos tanácsadója volt. Vízi balesetben vesztette életét.

Emlékezete[szerkesztés]

Sírja Budapesten található, a Farkasréti temető Urnaházában a 6-os számú urnafülke.

Magánélete[szerkesztés]

Férje Elekes Lajos történész volt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Kossuth Zsuzsanna. A magyar szabadságharc ismeretlen hősnőjének élete és levelei (Szabó Emmával, Budapest, 1944)
  • Testnevelés- és sporttörténet 1.–3. (Budapest., 1952–1953)
  • Az úszás mesterei (Budapest, 1954)
  • Fejezetek a magyar testnevelés történetéből (Budapest, 1956)
  • A korai utópista szocialisták pedagógiai nézeteiről (Budapest, 1958)
  • A sport történetéből (Budapest, 1959)
  • A Tanácsköztársaság sportja; Sport, Bp., 1959
  • Népoktatási, népnevelési törekvések a korai antifeudális népi forradalmi mozgalmakban (Budapest, 1964)
  • Comenius and Hungary. Essays; szerk. Földes Éva, István Mészáros; Akadémiai, Bp., 1973
  • A magyar testnevelés és sport története (Kun Lászlóval, Kutassi Lászlóval, Budapest, 1977)
  • Földes Éva–Kun László–Kutassi László: A magyar testnevelés és sport története. Testnevelési főiskolai tankönyv; 2. jav., bőv. kiad.; Sport, Bp., 1982

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. Születési bejegyzése a szombathelyi polgári születési akv. 545/1914. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 14.)
  4. Éva Földes (angol nyelven). sports-reference.com. [2020. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 14.)
  5. Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.

Források[szerkesztés]